Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

23. rész

●Lucas●
-Juuujj vegyünk ilyet! Ne, inkább azt! Vagy inkább valami sósat? Ahj, olyat most nem kívánok. Nem úgy volt, hogy nem szereted a csípős dolgokat? Legyen akkor az.- Y/N az összes útbaeső bolton végigrángatott. Mikor megkérdeztem tőle, mit szeretne vacsorázni, gondoltam mond egy éttermet, ahova elvihetem. Ehhez képest már egy órája járunk boltról-boltra és még mindig nem tudja, mire vágyik.
-Y/N, csak válassz valamit, aztán menjünk, éhen halok.- nyafogtam, miközben próbáltam tartani vele a tempót.
-Tudom már! Mit szólsz egy kis gyroshoz?
-Az elmúlt egy órában legalább három gyrosos mellett mentünk el. Hogy nem jutott ez eddig az eszedbe?
-Jól van naaaa, ne legyél mérges.- játszotta a sértődöttet, leírhatatlanul aranyos volt.
-Gyere veszek neked gyrost.- húztam ezúttal én a legközelebbi kajálda felé.

°

Egy adag takaróval, üdítővel és kajával telepedtünk le a kanapéra. Y/N még az égősorait is büszkén  felkapcsolta. A TV távirányítóját kezembe véve ültem a lány mellé.
A gyrosa láttán azonnal felcsillant a szeme.
-Rám miért nem tudsz úgy nézni, mint a kajádra?- méltatlankodtam nevetve.
-Mert te nem vagy finom.
Már majdnem elsütöttem egy perverz poént, de pillantása azt sugallta, ha megteszem, kinyír. Szóval csak magamban nevetgélve kezdtem el enni. Viszonylag gyorsan elpusztítottunk minden ehetőt, csak ezután kezdtünk a filmre koncentrálni. Legalább is én, Y/N-t határozottan nem kötötte le.
-Ha szeretnél valami mást nézni, csak szólj.- mondtam neki.
-Igazából nem szeretek TV-t nézni.- vallotta be, erre kikapcsoltam a készüléket és felé fordultam.
-Akkor mit szeretnél csinálni?
Csendben gondolkodott. Ötletem se volt, min járhatott az esze, de  annyi biztos, hogy nem azon, amin az enyém...
-Ha nem válaszolsz, akkor az lesz, amit én szeretnék.- mondtam belekortyolva vizembe.
-Jó, akkor mondd te mit szeretnél.
Erre kissé félrenyeltem a vizet, így elkezdtem fuldokolva köhögni.- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
-De nekem nem jut eszembe semmi, szóval te döntesz.- erőszakoskodott tovább.
-Hát rendben, de te akartad.- erre ölembe húztam a lányt, szorosan átkaroltam a derekát, hogy ne tudjon elmenekülni, majd egy halom puszit helyeztem a nyakára. Hallottam, ahogy nevetgél, tudtam, hogy csikis, bár amint a puszikból hosszabb, szenvedélyesebb csókok lettek, a hang is mássá alakult.
Hirtelen megcsörrent a telefonja, felpattant és felvette.
-Szia Irene-- ezzel otthagyott, hogy beszéljen barátnőjével.
Nem mondom, hogy nem voltam ideges. Hihetetlen nehéz Y/N-hez közel kerülni és most, hogy sikerült, valaki félbeszakított. Türelmetlenül vártam, hogy visszatérjen. Feszülten meredtem magam elé, próbáltam lenyugodni.

●Y/N●
Mikor befejeztem a telefonálást, visszamentem a nappaliba. Lucas nem vett észre, el volt foglalva a csendben dühöngéssel. Milyen aranyos...
Gondoltam, ki kell engesztelnem valahogy. A kanapéhoz érve lassan ültem ölébe, szemben vele. Kissé meg volt lepődve. Átkaroltam a nyakánál.
-Ahhww valaki mérges.- cukkoltam.
Válasz nélkül küldött egy halálpillantást.
-Ha nincs kedved beszélg--akartam felállni, de nem engedte.
-Nem mész sehova.
-Akkor nem haragszol?- tartottam vissza mosolyom.
Abban a pillanatban az ajkaimra tapasztotta sajátjait, nem fogta vissza magát. A kanapéra fektetett, majd fölém hajolt, hogy így folytassa azt, amit már elkezdett.
-Nem is vagy olyan ártatlan kislány, mint azt eddig gondoltam.- jegyezte meg két csók között.
-Néha belefér egy kis változás.- válaszoltam neki levegő után kapkodva.
-Ilyen változás nekem bármikor belefér.- húzta mosolyra a száját.
Valamiért nem lepődtem meg ezen...