Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

18. rész

●Y/N●
Feszülten vártam Lucas szobájának ajtaja előtt. Semmi veszekedést, kiabálást nem hallottam, ez már jó jel.
A fiúk hazamentek, csak Lea maradt velem.
-Y/N, ne idegeskedj. Te is tudod, hogy szólnunk kellett a szüleinek, nem fog rád haragudni miatta.
Reméltem barátnőmnek igaza van. Bármennyire akartam, hogy Lucasnak rendeződjenek családi ügyei, mégis megértettem, miért tartja a távolságot tőlük. Remélem most sikerül tisztázniuk egy-két dolgot.
Az ajtó kinyílt, a két felnőtt lépett ki rajta.
-Y/N, ugye?- kérdezte a férfi, válaszul csak bólintottam.
-Köszönjük.- mondta Lucas édesanyja, majd ezzel magunkra hagytak.
-Ez szerinted most jót jelent?- fordultam Leához.
-Nem tudom, menj be hozzá és kiderül.- biccentett a szoba felé, majd ő is hazaindult.
Belépve egy mosolygó Lucast pillantottam meg, hatalmas kő esett le a szívemről.
Hogy érzed magad?- kérdeztem félénken.
-Még fáj, de gyorsan rendbe jövök.
-Ezt jó hallani. És a szüleiddel megbeszélted a dolgokat?
-Igen, ahogy kiengednek innen, költözöm haza.- mondta, hangja izgatottan csengett.- Y/N, köszönöm, hogy idehívtad őket.
-Eleinte féltem, hogy mérges leszel miatta, de ahogy látom, jó ötlet volt.- nevettem, majd nyakába borultam. Próbáltam óvatos lenni, de Lucas, sebeivel mit sem törődve szorított magához.- Annyira aggódtam érted.- vallottam be neki még mindig a nyakában lógva.
-Sajnálom. De legközelebb semmiképp se gyere utánam a bajba, a végén még megsérülsz miattam.
-Mi az, hogy legközelebb? Nincs legközelebb! Lucas hagyd abba kérlek ezt az egészet, mostmár semmi okod nincs arra, hogy folytasd.- könyörögtem neki.
-Nyugi, nem csinálok ilyet többé.
-Helyes.

Lucast minden nap meglátogattam a kórházban, sokszor a fiúk is velem tartottak. Minden egyes alkalommal jobb és jobb állapotban volt, egy hét után haza is engedték.

°

-Srácok, nem szeretnétek átjönni ma este vacsorára?- kérdezte Lucas a társaságot.
A fiúk kicsit meglepődtek a kérdésén, de végül beleegyeztek.
-Meghívhatom Leát is?- kérdeztem tőle.
-Persze és szólj neki, hogy hozza a barátait is!- utasított.
-Nem lesz az egy kicsit sok ember?- tette fel a kérdést Chenle.
- Ne aggódj, lesz hely bőven.

●Mark●
A többiekkel éppen Lucasékhoz tartottunk. Még mindig nem voltam száz százalékig megelégedve a fiúval, de be kell vallanom, mégsem akkora seggfej, mint azt elsőre gondoltam. Jobban megismerve rájöttem, sok mindenen ment keresztül, ezért is adtam neki még egy esélyt. Azonban ha ezt elszúrja, teszek arról, hogy lekopjon Y/N-ről. Hogy mindezt miért teszem? Nem, nem vagyok szerelmes a lányba, de mint kishúgommal is, vele is amolyan "overprotective" vagyok. Mindig figyelem, nehogy baja essen, vagy ha valaki bántja, annak azonnal nekiesem. Talán a többiek is valahogy így voltak vele. Elkerülve a konfliktusokat megállapodtunk, senki nem tesz semmilyen próbálkozást rajta. Persze Lucas nem tartozott a megállapodók közé, szóval ő meg is tette az első lépéseket. Hogy mennyire zavarta ez a többieket, azt nem tudom, elvégre nem tilthatjuk el Y/N-t mindenkitől, de az biztos, hogy senki nem gondolta volna, hogy Lucas lesz a kiválasztott. Biztos van benne valami vonzó, de fiú létemre nem nagyon jöttem rá, hogy mi az.

A házhoz érve mindenkinek leesett az álla.
-Komolyan itt lakik?- bámult az épületre Jeno.
-Minek három embernek ekkora ház?- méltatlankodott Jaehyun.
Nos valóban hatalmas volt.