Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

7. rész

-MIT KERESEL ITT?- tettük fel egyszerre a kérdést.
-Te itt dolgozol?- néztem végig a báron.
-Mi ez a ruha?- förmedt rám.
-A lányok elhívtak szórakozni és ez volt az egyetlen, amit fel tudtam venni.- Csendben méregetett, kimondottan feszült voltam a tekintete miatt.- szerintük jól áll.- tettem hozzá bizonytalanul. Lucas nem válaszolt, amitől még kínosabban éreztem magam.- Najó akkor én most megyek...-álltam föl lassan, mire megszólalt.
-Amint lejárt a munkaidőm, hazaviszlek.
-Mert?- karbatett kézzel meredtem rá.
-Nem sétálgathatsz itt ilyen ruhában. Főleg nem ilyen fiatalon.
-Mi az hogy fiatal? 18 vagyok! Már felnőttnek számítok, és amúgy se mondd meg, hogy mit csináljak!
Ezzel ott is hagytam. Nem tudom, hogy mit gondol magáról, de kezd nagyon elegem lenni belőle.
A tánctéren kerestem tovább a többieket, de reménytelen volt. Gondoltam táncolok még egy kicsit, majd mikor már teljesen elfáradtam, leültem egy üres asztalhoz. Nem sokkal később egy csapat fiú csatlakozott hozzám. Alkohol szaga áradt belőlük, alig bírtam levegőt venni mellettük.
-Həllõ cıča.- mondta az egyik, bár a szavait alig tudtam kivenni.
-Ha nem bánjátok, most mennék.- álltam fel gyorsan, indulásra készen, de egy másik visszarántott a helyemre.
-Ne mēnj méğ bębï, jątsz eğy kįcśit velůnk.
Kezdtem egy kicsit pánikolni. Egyikük sincs magánál.
-Szerintem nem a legmegfelelőbb lányt találtátok meg fiúk. Kopjatok le addig, míg szépen mondom.- hallottam Lucas hangját. Kezd zavarni, hogy mindig ő az, aki megment. Hol van ilyenkor Jaehyun? Ja persze, valószínűleg a barátnőjével.
-Ťe meģ kî vâgy? Ne fėnýegeśs kìsfiû, meřt--
A mondatot már nem tudta befejezni, ugyanis abban a percben a földön landolt. Mindenki ijedten nézett felénk, Lucas tekintete nem hagyta el a fiút.
Megszabadulva a többitől odasiettem hozzá, keze még mindig ökölbe volt szorítva. Minden erőmmel próbáltam kirángatni a szórakozóhelyről, nehezen hagyta magát.
-Néha hallgathatnál rám. Unom, hogy mindig rohannom kell, hogy megmentselek.
-Egyszer se kértem, hogy segíts!- vágtam vissza dühösen.
-Ó igen? És akkor most mit csináltál volna? Vígan elviháncolsz velük? Sajnálom, hogy megzavartam örömödet! Legközelebb nem fogom. Ezzel faképnél hagyott.

Nem akartam bevallani, de elképzelhetetlenül hálás voltam neki minden ilyen alkalom után. Soha se kért kárpótlást, soha nem várta el tőlem, hogy viszonozzam segítségét, csak megmentett, ha kellett. Hatalmas bűntudatot éreztem, hogy ezek után fel mertem emelni a hangom.
-Lucas, várj!- nem hallotta, már túl messze volt. A lábam égett a fájdalomtól, a cipő teljesen kikészítette, mégse hagyhattam lezáratlanul a dolgokat, utána eredtem. Egészen a lakásáig követtem, úgy tett, mintha nem is hallaná, hogy szólongatom.- Legalább meghallgathatnál.
-Már megtettem.- fordította el a kulcsot a zárban.
Meg akartam akadályozni, hogy rámcsukja az ajtót, de a lábam feladta, azzal a lépéssel elestem.
-Jól vagy?- rohant oda hozzám, ezzel kiesve sértődött szerepéből.
-A cipő feltörte a lábam.
Szó nélkül felkapott, majd a nappaliban lévő kanapéra ültetett. Vagy inkább mondhatnám, a lakásban lévő közel egyetlen dologra. Körbenéztem és semmit nem láttam csak egy apró konyhát, minimális bútorzattal és egy ajtót, kizárásos alapon az lehetett a fürdőszoba. Mindent por fedett. Ahelyett, hogy azt próbáltam volna megtippelni, mikor takaríthattak itt utóloljára, jobb kérdésnek bizonyult, hogy vajon takarítottak-e valaha. Az egyetlen lámpa halványan égett, de a Hold, amely a függöny nélküli ablakon besütött, több fényt adott.
Lucas egy csomag ragtapasszal ült le mellém. Úgy tűnik az volt neki bőven. Miután mindkét sebet ellátta a sarkamon egy pulcsit nyomott a kezembe.
-Vedd fel! Hazaviszlek.
-Nézd, Lu-
Egy puszit nyomott a homlokomra. Teljesen lefagytam.
-Na gyere.- mondta és megragadta a kezem.

°

Óvatosan szálltam le a motorról, a lábamat még mindig törte a cipő, bár a ragtapasz tompított a fájdalmon. Lucas csak intett és már el is ment, nem is hagyta, hogy rákérdezzek a történtekre.
-Biztos a ruha miatt van.- gondoltam, mikor rájöttem, hogy a pulcsija nálam maradt.
Bicegve léptem be a lakásba. A telefonomat csekkolva láttam, hogy van jópár nemfogadott hívásom a lányoktól. Mint megtudtam, a klub mosdójának ajtaja beragadt, így nem tudtak kijönni. Miután megnyugtattuk egymást, hogy mindannyiunk épségben hazaért, elmentem aludni. A pulcsi ott hevert az ágyamon. Kicsit hezitáltam rajta, hova tegyem, végül felvettem. Nem tudom miért, de az illata megnyugtatott.

°

Reggel kómásan ébredtem. A furcsa álmomon méltatlankodtam, majd megláttam magamon az idegen pulcsit. Nehezen birkóztam meg a ténnyel, miszerint a tegnapiak valóban megtörténtek.
-Ezek szerint Lucas tényleg--....neeeem, ez nem lehet.
A fejemet fogva hemperegtem az ágyamban. Ez a fiú mindig összezavar.