Changes [NCT Lucas] ●Befejezett●

5. rész

●Lucas●
Hangosan zokogott a karjaimban, el sem akartam engedni. Még mindig remegett a félelemtől. Nem mertem belegondolni, mi lett volna, ha később érkezem. Erre megint düh öntött el, legközelebb, ha meglátom azt az embert, nem hagyom, hogy csak ennyivel megússza.

Y/N kezdett lazítani szorításán, úgy tűnik, lassan megnyugodott. Igazából nem szívesen engedtem volna még el, már hetek óta nem beszéltem vele és kimondottan hiányzott. Gondoltam, jobb neki, ha békénhagyom, nem lehettem túl nagy öröm az életében, de mint rájöttem, az enyémben ő az volt.
Mégha nem is kedvelt, mindig figyelmes volt velem. Ő volt az egyetlen, akivel, mégha nem is mutattam ki, de szívesen együtt voltam. Biztos vagyok benne, hogy már késő lenne helyrehozni, főleg azután, hogy cserbenhagytam a projektbemutatón, de azért remélem, tudok egy kicsit javítani a helyzeten.

°

-Lucas.
-Igen?-visszafojtott lélegzettel vártam, mit akar mondani. Most biztosan hazaküld, mondván, nem akar többé látni.
-Szempillaspirálos lett a pulcsid.-mondta szipogva. Ezen csak elmosolyodtam, még most is inkább a pulcsim miatt aggódik, mint maga miatt. Elengedtem, lehajoltam egy kicsit és a szemébe néztem.
-Jól vagy?- erre csak bólintott.-Mostmár biztonságban vagy, ne aggódj. Menj be és aludj egy kicsit.-egy ideig hezitált, aztán lassan az ajtókilincs felé nyúlt.
-Holnap reggel én viszlek a suliba.
Válaszul egy apró mosolyt kaptam tőle.
-Jó éjt Lucas.
-Jó éjt.-mondtam halkan. Mikor becsukta az ajtót még pár percig ott álltam elötte. A szívem hangosan vert, ez volt az egyetlen dolog, amit hallani lehetett. Lassan indultam haza, majd kimerülten zuhantam ágyamba és azonnal elaludtam.

°

Reggel kapkodva készülődtem, hogy odaérjek Y/N-hez. Gyorsan felkaptam bőrzsekimet, majd felpattantam a motoromra, gondoltam a tegnapi után úgyse lenne kedve sétálni. Pont időben értem oda, láttam, ahogy Y/N kilép a kapun és körbenéz. Engem keresett. Mikor megpillantott furcsálló tekintettel indult felém.

-Motorral?-kérdezte.
-Gondoltam nem lesz kedved sétálni.
Láttam, hogy hezitál.
-Ne aggódj, nem veszélyes, majd lassan vezetek.
-Rendben, de akkor tényleg lassan.
A kezébe nyomtam egy sisakot, majd felült mögém.
-Öleld át a derekam.-mondtam neki indulás elött.
-Muszáj? Ez így olyan furcsa.-nyafogott a sisakja alatt.
-Furcsa? Dehát tegnap is ezt csináltad.
Erre nem válaszolt, csak tette, amit elsőre tanácsoltam neki. Viszonylag lassan mentünk, a szorításán mégis éreztem, hogy fél. Az akadémiához érve mindenki furcsán nézett ránk. Y/N a kapu elött szállt le, én tovább mentem a parkolóházig.
A nap elég unalmasan telt, persze nem kellett sok idő ahhoz, hogy hozzám is elérjen a pletyka, miszerint Y/N-nek van pasija és hogy ma reggel motorral hozta suliba. Ezek után pár rosszalló és féltékeny megjegyzést is elkaptam jópár lánytól, amitől kimondottan ideges lettem, végül kimentem a kertbe.
Az egyik padon megláttam Y/N-t éppen valamit olvasott. Lassan odamentem hozzá, nem vett észre.
-Mit tanulsz?-a kérdésemre elejtette a füzetét, nem gondoltam volna, hogy ennyitől megijed.
-Lucas, a frászt hoztad rám!-mondta mérgesen, miközben felvettem a füzetét a földről.
-Bocsi, nem direkt volt.
-Mit keresel itt?
-Csak... sétálgattam.
-Remek, akkor én most mennék órára.-ezzel hátat fordított és elment.
Valóban nem tudok egy rendes beszélgetést összehozni senkivel sem.

°

Délután lesz az utolsó próbám a fiúkkal a bemutató elött. Nos igen, Tennel nem valami fényes a kapcsolatom. Az a fajta ember, aki mindig kimondja, amit gondol, így pontosan tudom, mi a véleménye rólam. Persze ezt már a viselkedésén is lehet látni. Ettől függetlenül tökéletesen együtt tudunk dolgozni, hamár egymást nem, de táncolni azt szeretünk.

°

Késő délután volt. Már csak Ten és én maradtunk a teremben. Véleményünk szerint, még kellett pár utolsó simítás a koreón. Szótlanul gyakoroltunk, végül megtörte a csendet.
-Holnap 9:45-re legyél itt pontban. Ne merj késni!-mondta, nem túl kedvesen.
-Nyugi haver, itt leszek.
-Ajánlom is. Ha végeztél a terem kulcsát a portán add le, én most megyek.- ezzel el is ment.
Egy óra múlva én is végeztem. A kulccsal a kezemben sétáltam a folyosón. A tánctermek mellett elhaladva zenét hallottam. Az egyik ajtaja résnyire nyitva volt, fény szűrődött ki. Gondoltam benézek. Bent megláttam Y/N-t, Chenlet, Jaemint és Jenot. Nem lepődtem meg, általában velük lóg. Mikor menni készültem, egy mondat felkeltette a figyelmemet.
-Valld be, hogy tetszik Jaehyun!-nyaggatta Jaemin a lányt.
-Nem tudom, hogy honnan veszed ezt, de utoljára is elmondom, hogy nem.
-Ugyan már, még Jenonek is feltűnt, ugye?-nézett barátjára.
-Persze, hogy feltűnt, egyértelműen látszik, hogy bele vagy zúgva.-hangosan nevettek és tovább cukkolták őt.
-Fiúk hagyjátok már abba, olyan fárasztóak vagytok.
-Naaaaa ne vágd be a durcit, semmi baj nincs azzal, ha tetszik neked.
Nem akartam tovább hallgatni a beszélgetést. A fejemben ez után a Jaehyun gyerek után kutattam, de nem derengett ilyen név.