•Miért ilyen nehéz az élet?• -roadtrip

•26•

"Lili"
Nagyban pakoltam és közben sírtam mikor valaki kopogot az ajtón. Nem válaszoltam rá mire megint kopogtatni kezdtek. Meg töröltem a szemem és oda sétáltam az ajtóhoz elfordítotam a kulcsot és kinyitottam az ajtót Rye és Andy állt ott.

"Mit szeretnétek?"kérdeztem és ajtott nyitva hagyva mentem vissza pakolni.

"Lili tudom hogy fáj de nem fogtok nevelő otthonba kerülni Dáviddal." mondat Andy mire én csodálkozva rá néztem.

"Akkor utcára?"kérdeztem mire ők röhögni kezdtek. "Bocsi srácok de én komolyan gondoltam amit előbb mondtam."mondtam mire ők abba hagyták a nevetést.

"Nem Lili nem az utcára és nem is nevelő otthonba mentek hanem hozzánk fogtok költözni."mondta Rye és rá mosolygott Andyre aztán pedig mind a kettő rám.

"Komolyan?"

"Igen teljesen komolyan."mondat Rye és leült az ágyamra.

Nem érdekelt semmi csak gyorsan oda futottam Ryehoz és átöleltem de úgy hogy hátra dőltűnk az ágyon. Andy is oda jött hozzánk és öt is átöleltem mert nagyon örültem hogy ha már normális családunk Dáviddal nem lesz soha ők itt lesznek nekűnk és most már minden bizonyal örökre.

"Ahjjj nem tudom hogy hálaljam meg nektek ezt hogy hozzátok költözhetünk."kezdtem bele a mondandomba mire eszembe jutott hogy nem csak nekik köszönhetem hanem Jacknek Brooknak és Mikeynak is.

Kimentem a szobából és először Jacket láttam meg aki éppen a lépcsőn jött fel szóval gyorsan oda futottam hozzá és átöleltem.

"Köszönőm Jack neked is."

"Ne köszönd megérdemeltétek." mondta és rám mosolygott.

Tovább mentem és Mikeyt kezdtem el keresni éppen a nappaliban ült és a tévét nézte. Oda futottam és el áltam a tévét és öt is megöleltem.

"Köszönöm neked is Mikey."

"Ne nekem köszönd muszály volt ezt tennünk nem kerülhettek nevelő otthonba."mondta és rám mosolygott ő is.

Na de hol lehett Brooki vissza felmentem az emeletre ahol éppen most jött ki Andy és Rye a szobából.

"Kit keresel."kérdezte Andy.

"Brookot."

"Szoba."mutató a szobára ahol ők aludnak és indult le a lépcsőn mikor is Rye mögé futott és felkapta a hátára.

"Ryeeee ha leesek meghalsz." mondta Andy mire én nevetni kezdtem.

"Ne aggódj Babym olyan könnyű vagy mint egy toll nyugi."mondta mire láttam hogy Andy elvörösödik.

Bementem a szobába Brook éppen ált és a telefonját nyomkodta szóval hozzá is oda futottam és átötletem mire ő elvesztette az egyensúlyát és eldőltünk a földön. Egymásra néztünk és egyszere kezdtünk el nevetni.

"Brook ennyire nehéz vagyok hogy még ha megölelek akkor is eldőlsz?" kérdeztem és mintha bedurciztam volna össze fontam a karom és úgy néztem.

"Baszus olyan könnyű vagy mint egy párna csak hirtelen jöttél és nem figyeltem."mondta és felkapott az ölébe.

"Brook tegyél le."mondtam neki és nevetni kezdtem.

"Oké de akkor elkaplak ha nem lehetsz az ölembe."mondtam mire én futni kezdtem.

Teljes emeletet végig futottunk majd a lépcsőnél jártunk amikor megbotlotam és gyönyörűen leguroltam a lépcsőn.

"Lili jól vagy?"jött oda Dávid és segített felállni.

"Ja meg vagyok csak fáj a lábam egy kicsit."mondtam és ekkor Brooki futott le a lépcsőn.

"Nagyon nagyot estél Lili biztos jól vagy?"

"Igen jól vagyok."mondtam mire ő felkapott.

"Ja és meg vagy."mondta és nevetni kezdet.

"Ez így nem ér."mondtam.

Az nap még össze pakoltam a ruháim és Dávid is.

/3órával később/
Késő volt már a vacsora is megvolt és éppen a szobába ültem és a telefonomat nyomkodtam mikor megláttam hogy valaki megjelölt egy képen. Megnyitottam de mikor megláttam a mosoly azzonal eltűnt az arcomról......
——————————————————————
Sziasztok embik!
Vajon mi lehett azzon a képen hogy Lili szomorú lett kövi részben kiderül.💞😉
Lili🥺