•Miért ilyen nehéz az élet?• -roadtrip

•21•

"Lili"
Kint a nappaliba ültem és éppen valami filmet kerstem amikor fentről üvöltéseket kezdtem el hallani. Felálltam az ágyrol és felmentem az emeletre.

"Kapd be te Brooklyn elmondtam hogy utálak."ordította Jack és rá vágta Brookira az ajtót.

"Brook jól vagy?"kérdeztem és leültem mellé.

"Igen."mondta szipogva.

"Mi történt mi a baja Jacknek?" kérdeztem.

"Nem tudom mostanában nem akkar velem szoba állni pedig nem csináltam semmit."mondta Brook és elkezdet sírni.

"Brook...."nem mondtam inkább semmit csak átöleltem mire ő az ölembe dőlt és úgy sírt tovább.

Sírva látni az embert mindenkinek fáj még nekem is pedig sok mindnen mentem már keresztül még is fáj. Brook hátát simmogatam míg ő sírt nagyon keserves sírás volt szóval nagyon sajnáltam és még nekem is pár könycsepp megjelent a szemembe. Mikor valaki kopogni kezdet.

"Ki az?"kérdeztem és arrébb csúsztunk Brookal hogy majd be tudjon jön.

"Mi vagyunk azzok mindannyian." mondta Dávid és óvatosan benyitott. A többiek is bejöttek kivéve Jack.

"Brooki gyerek ide egy kicsit." mondta Andy és a karját nyújtotta hogy megölelje Brookot de ő nem mozdult az ölemböl.

"Nem szeretnék Andy."mondta Brook és még jobban sírni kezdet mire én közelebb húztam és így már az ölembe sírt tovább.

"Lili Bence nem sokkára itthon van és van egy kis baj."szólalt meg Dávid.

"Jó és mi az a "kis" baj?"kérdeztem félve.

"Hát hogy nem tudjuk hol van Jack."mondta Rye.

"Ne már mi az hogy nem tudjátok hol van."

"Miután össze veszet Brookal elment és azóta nem jött vissza." mondta Andy és félve Ryera nézett.

"Jó akkor  meg kell keresni."mondtam és Brookot át adtam Andynek és Ryenak és elmentem Dávidal megkersni Jacket.

"Fiúk ha Bence kérdezi hogy hol vagyunk akkor azt mondjátok hogy boltba. Értve vagyok?"kérdeztem mire mindannyian bólintottak.

"Lili."szólalt meg Brook. "Igérj meg nekem valamit."

"Mondjad mi az."mondtam mire ő egyenesen a szemébe nézett és úgy mondta.

"Hogy biztonságba haza hozzod Jacket bárhol is van."mondta és újra sírni kezdet.

"Ígérem Brooki ígérem."mondtam és egy gyors puszit nyomtam a fejére és elindultunk Dávidal.

***

Nem tudom mióta sétáltunk és kerestük Jacket mikor ordibálást hallottunk kétt irányból is.

"Dávid te menj arra én megyek a másik irányba de legyél nagyon óvatosan."mondta és indultam volna de Dávid megálitott.

"Jó ötlet ez Lili?"kérdezte és félve rám nézet.

"Dávid megígértem Brooknak hogy épségben haza visszem Jacket."mondtam mire ő bólintott és elindult a másik irányba. Gyerünk Lili legyél bátor. Mondogatam magamnak. Oda értem ahol világos volt és elbujtam és halgatozni kezdtem.

".......ohhh szép fiú szóval Jack a neved."mondta egy idegen. JACKK baszus megkell mentem. Jobban kinéztem és csak egy férfi ált ott meg Jack aki megvolt kötözve erről Dávid ugrot be vele is ugyan ez volt.

"Szép fiú most olyan szinten szét fogom baszni a popsidat hogy arra már többet nem fogsz tudni rá ülni."mondta és Jack már majdnem sírt. Gyerünk Lili most cselekedj még nem késő. Megfogtam egy szikla darabot és óvatosan kisétáltam. Jack észre vett de a másik ember nem.

"Shhhh"mutattam az ujjammal mire ő csak újra vissza nézet a csávóra hogy ne vegye észre hogy itt vagyok.

Most vagy soha mondtam magamnak és..........
——————————————————————
Sziasztok embik!
Pont a legjobbkor ugye mint mindig.😂
Hogy tetszik?
Lili🥺

Bocsika a helyesírási hibákért💞🔫