Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

6; Princess in the little castle

Két órán keresztül válogattuk a ruhákat, míg végül kiszelektáltuk a legjobbat. Egy lenge, fekete nyári ruhára esett a választásunk. Hosszasan elbúcsúztunk és miután alaposan körülnéztem a folyosón útjára engedtem Kimet.

- Tiszta a levegő. Most spuri és sok szerencsét – lökdöstem ki az ajtón, miután realizáltam, hogy Todd nincs a közelben. Intett egyet és gyors léptekben indult a saját szobája felé. Lehuppantam az ágyra és a csengőn keresztül szóltam Clairenek, hogy hozzon ebédet. Pár percen belül meg is érkezett és elém rakta a mustár sárga műanyag tálcát. Egy tányéron rántott hús és rizs gőzölgött, a mélyebben pedig paradicsomleves. Egy nagy pohárban narancslé egy kis tálkában pedig savanyú uborka volt. Az illatok felkúsztak az orromba és még inkább kedvet kaptam hozzá. Kanalamat a kezembe véve mohón faltam a meleg levest, mely lecsordogálva nyelőcsövemet kellemes melegséggel töltött el.

                                                                                               ***

Kopogtak a kórtermem nagy kék-fehér csíkos ajtaján. A félkör alakú ablakomban ültem és épp a Gyűrűk urát olvastam. Furcsa arckifejezéssel fordultam a hang irányába ugyanis tudtommal Claire épp egy másik beteggel van, mások meg nem mondták, hogy jönnének. Könyvjelzőként funkcionáló zsebkendőt a lapok közé csúsztatom és lassú léptekkel odasétálok a komódomhoz. A gumikesztyűt reflex szerűen húzom kezemre. Arcmaszkom arcomra helyezem és az oldalamon billegő táskával sétálok az ajtóhoz.

- Igen? – tárom ki az ajtót és meglepett arccal nézek a piros hajú srácra. – Mike, te mit keresel itt? Úgy tudom neked nem ezen a szinten kéne lenned – rakom karjaimat keresztbe mellem alatt.

- Tényleg? Hupsz...úgy látszik eltévedtem – tett úgy mintha véletlen lett volna az ittléte. – Viszont, ha már itt vagyok be is engedhetsz – mondta egy 'csábító' mosollyal megspékelve. Szemöldökét húzogatni kezdte, de felszisszent és fejénél lévő kötéshez kapott. – Ezt nem kellett volna – szorította össze szemeit.

- Figyelj Mike...nem kéne itt lenned. Nem lenne jó ötlet, ha beengednélek – sóhajtottam egyet és tekintetem a földre szegeztem.

- Hát oké....akkor...beengedem magamat – jelenti ki és engem megkerülve beljebb lép a szobába. Körbe néz, minden egyes négyzetcentiméter alaposan átvizsgál, majd lehuppan a fotelbe. Óvatosan becsukom az ajtót és lehuppanok az ágyamra. Maszkom megigazítom és rá vezetem a tekintetem. A sarokablakomat nézi.

- Ez nem ér, hogy neked van sarokablakod. Nekem miért nincs? – Tárja szét a karjait és rám néz.

- Mert téged nem tartanak bent több évig. Tudod az ilyennek ki jár a sarokablak – mondom egy „ezvan" fejjel.

- Ez akkor sem ér – fonja össze a kezeit maga előtt és durcás fejjel néz rám. – Várj...mi? Több évig??? Mi bajod neked, hogy itt kell rostokolj? – döbben le, mire sóhajtok egy hatalmasat. Ez van, el kell mondanom neki. – Jézusom... - döbben le miután befejeztem a monológom. – Akkor majd hozok neked jóóóóó sok pizzát – mondja mosolyogva. Egyszer csak pittyeg a telefon a zsebében, ezért kis kutakodás után kihúzza az iPhone-ját. – Hailey....figyelj, lenne itt valami – mondja tarkóját vakargatva.

- Na mi? – kérdezem rosszat sejtve.

- Calum azt írta jönnek megnézni hány csajt szedtem fel eddig – húzza el a száját. – Jöhetnek ide?

- Mike, szerinted jó ötlet ez így – mutatok a maszkom és a csövem felé.

- Perszeeee – Mondja röhögve és az újból zizegő telefonjára néz, majd pötyögni kezd, de megakad – Hanyas szoba ez? – néz rám.

- 634 – felállok az ágyamról és kicsit rendbe rakom a cuccaim. A másik fotelből felkapom és a szennyes kosaramba dobálom a ruháim. Mike eközben sebesen pötyög a telefonján, néha felpillant, de hamar visszanéz a képernyőre. Épp a sarokablakomból pakolom el a lapokat, ceruzákat és radírokat, amikor kopognak az ajtón. Mike odafut és szélesre tárva azt beengedi – a saját szobámba – a három srácot. Kezembe veszem az utolsó rajtömböt, ami ott maradt a kipárnázott sarkomban, ám mikor felemelem egy rajz hullik ki belőle. Az álomról. Tisztán ki van dolgozva az ismeretlen fiú arca. Satírozások, éles vonalak. Fej rázva sétálok a szekrényhez és a legfelső fiókból kiveszek egy rajzszöget és feltűzöm a lapot a többi közé. Megfordulok és négy fürkésző szempárral találom szembe magam. Végig nézek a három ismeretlen fiún. Mind fekete farmerban vannak. Mike mellett egy göndör szőke hajú, zöld szemű srác áll, mellette egy szintén szőke, kék szemű. A sort pedig egy barna hajú, barna szemű fiú zárja, aki zavartan, csodálkozva és dühösen – amit nem tudok hova tenni – néz rám, de valahonnan nagyon ismerős.

- Khmm....sziasztok – köszönök és zavartan intek egyet. Michael hozzám lépked és tartva a biztonságos távolságot nekikezd.

- Srácok ő Hailey. Hailey a göndörke Ash, a kék szemű szőkeség Luke – akkor ő érte van oda Lena – és a macsó ázsiai Calum – mondta a végét röhögve.

- Nem vagyok ázsiai – morogja a nem létező bajusza alá Calum.

- Hello-bello szép lány – mondja Luke és egy szívdöglesztő mosolyt enged felém, miközben mellém áll és átkarolja a vállam. Kezét megfogom kezemmel, mire a gumikesztyű gyűrődése miatt kisebb nyikorgás hallatszik. Miután keze megint mellette lóg arrébb lépek pár lépést és az ágyamon lévő párna tövébe ülök le.

- Bocsi Luke. A te érdekedben maradj ott – mutatok oda, ahol áll és ellentmondást nem tűrően nézek rá.

- Heh? – néz rám értetlenül, mire körbe mutatok a szobán és a rajtam lévő csövön és maszkon.

- Csak nézz körbe. Vajon miért van gyógyszerek tömkelege azon az asztalon – mutatok oda – és miért van rajtam maszk, oxigéncső és gumikesztyű – nézek rá szórakozottan bár ezt ő nem igazán láthatja.

- Hercegnő a kis kastélyban bezárva – gúnyolódott Calum, erre Mike egy szúrós pillantással illette.

- Mert... - kezdett bele, de Calum – aki időközben a falamon lévő rajzokat kezdte pásztázni – félbeszakította.

- Az ott én vagyok? – bök rá a legújabb rajzomra, mire a maradék három fiú is a rajzot kezdte elemezni.

- Ne má', az tényleg Cal – mondja Ash. Felállok és odasétálok én is. Mike mindenkit arrébb terel, hogy megfelelő távolságon kívül legyenek.

- Te miért is rajzolgatsz engem, ha jól látom magaddal? – von kérdőre Calum ingerülten és dühösen néz rám némi gúnnyal fűszerezve.

- Őszintén fogalmam sincs. Ez csak egy álom volt, egy nagyon valós álom, amit lerajzoltam – mondom tanakodva és a rajzot leszedve a falról közelebbről kezdem vizsgálni fel-felnézve Calumra. Igen, ez kétségkívül Ő. Már csak az a kérdés miért álmodtam vele, amikor még életemben nem láttam?

- Vagy ezt csak azért mondod, mert túl nagy a büszkeséged, hogy az igazat mondd – húzza gúnyos mosolyra ajkait.

- Ha nem így gondolnám elmondanám az igazat. Esküszöm az életbe nem láttalak még – horkanok fel és a fiókba berakva a papírt lököm vissza a faszerkezetet.

- Majd el is hiszem – mondja. Hát én nem hiszem el. Ilyen bunkó embert ki a franc szalasztott?

Hello Szószok. Az utóbbi időben történt egy kis probléma, úgyhogy zűrös volt és lesz az elkövetkező pár hetem. NA DE!! A könyv. Nos igen, ez a rész szerintem nem lett valami jó, de majd a kövi részekben lesznek izgalmak. Meg valószínűleg hosszabbak is lesznek. A kövi biztos.😁 Legalábbis szerintem. Sorry, hogy Calumot bunkónak állítom be. Ne utáljatok, de majd minden kiderül. 

Xx Lili 😘