Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

10; I hate you!

Egy órája ülünk itt és még mindig semmi. Azóta idejött Linda és George, Hailey szülei és Lena is. Meglepetésemre Linda és George nem üvöltötték le a fejem, hanem inkább megköszönték nekem:

- Istenem – rohantak hozzánk. – Hogy történt? – vágott rémült arcot Linda.
- Elvittem a tóhoz és megáztunk, gondolom akkor fázhatott meg – hajtottam le a fejem szégyenemben. – Linda én annyira sajnálom. Ha nem viszem el oda… - magyarázkodtam, de Linda megfogta kezem és megszorította.

- Nem a te hibád Calum. Az időjárásnak nem parancsolhatsz. Semmi okom haragudni rád, inkább köszönöm, hogy segítettél neki – mosolygott rám és megölelt. – Köszönöm, hogy vagy neki – suttogta fülembe. Egyszer csak egy orvos jött ki az ajtón. Arcáról nem lehetett leolvasni rossz hírt, viszont jót sem. Papírokkal a kezében lépkedett felénk és megállt előttünk.

- Ki a legközelebbi hozzátartozója? – nézett végig rajtunk. Linda és George előre léptek, így az orvos feléjük fordult. – Ms.Morgan valami folytán tüdőgyulladást kapott, azért került ilyen állapotba. A tüdejében rengeteg gümőt találtunk, amik okozták a görcsös, később fulladásos köhögést. Ezek nagy részét kiműtöttük, de felmerült egy kis komplikáció. A műtés során belső vérzése lett. Ezt megállítottuk, ezért tartott ilyen sokáig a műtés. Most átvisszük a szobájába, hamarosan magához tér. Be lehet hozzá menni, de azt szeretném kérni, egyszerre maximum ketten – mondta. – Most viszont, ha megbocsátanak mennem kell – biccentett és elsétált a másik irányba. A műtő ajtaja felé kaptuk a fejünket, mert kinyílt és kitolták rajta Haileyt. Szemei csukva voltak, száján lélegeztető pihent és mindenhol csövek lógtak ki belőle. Mind megindultunk a szobája felé.

H A I L E Y

Mindenem fájt, de leginkább a mellkasom. Mellettem gépek csipogtak és egy kéz szorongatta enyémet. Lassan pislogni kezdtem és végül kinyitottam a szemem. Édesanyám ült az ágyam mellett, mögötte apukám állt.

- Túl vagy rajta. Kicsikém, annyira büszke vagyok rád – simította meg a hajam anya.

- Mi történt? – motyogtam erőtlenül. Be voltam rekedve és alig lehetett hallani a hangomat.

- Valószínűleg, amikor megáztatok Calummal tüdőgyulladást kaptál. A tüdőd tele volt gümőkkel és a műtét során belsővérzésed is lett – mesélte apa.

- Calum nem tehet semmiről. Az én hibá… - próbáltam menteni Calt, de anya közbevágott.

- Hailey, kicsikém egyáltalán nem hibáztatjuk Calumot. Örülünk, hogy van egy ilyen barátod – mosolygott rám anyu. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- Anya… - kezdtem bele erőtlenül. – Calum nem csak egy barátom – néztem bele szemeibe.

- Úgy érted…ő… - akadozott.

- Igen, ő a barátom – bólintottam.

- Óóóó, értem – bólogatott. – Én nem állok a boldogságod elé, de hogy gondoltátok? A betegséged miatt nem tudtok csókolózni se – kínosan lesütöttem a szemem. – Várj…mi? Ti már… – kellemetlenül bólogattam, majd köhögtem egyet. Még pár percig bent voltak, de aztán kimentek, hogy a többiek is bejöhessenek. Amint anyáék elhagyták a szobát egy barna fejet pillantottam meg, mire akaratlanul is mosoly húzódott számra. Belépett, becsukta maga mögött az ajtót és rám nézett. Pár lépéssel előttem termett és leült az ágyam szélére.

- Rosie…én annyira sajnálom – mondta. Megfogtam pólója nyakánál lévő szegélyét és lehúztam magamhoz. Meglepődött, először nem csinált semmit, de pár másodperc múlva viszonozta. Kezével megkereste enyémet és összekulcsolta ujjainkat.
- Nem a te hibád – szólaltam meg rekedtes hangon miután elváltunk egymástól. Köhögtem párat, majd megtöröltem a kezem.