Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

13; They knocked five

Nedvességet éreztem a kezemen, melyet megint fogott valaki.

- Én annyira sajnálom Hai – Lena fojtott hangját hallottam mellőlem. Sírt.

- Nem a te hibád – mély, férfihang ütötte meg fülemet.

- De Luke, az én hibám is – sipogott barátnőm. – Hailey, tudom, hogy nem hallod, de légyszi kelj fel. Mindenkinek hiányzol. A szüleid romokban vannak.

- Calum is rettenetesen van – képzelem mennyire. – Azt hiszi miatta estél kómába.

- Luke – a lány szorítása erősödött kezemen. – Annyira félek – keze remegni kezdett, amiből arra következtettem, hogy sír.

- Héj, kicsim. Nem lesz semmi baj – suttogta a szöszi. – Elhalasztottuk a turnét – motyogta kis szünet után.

- Mi? – suttogta Lena.

- Itt akartunk lenni Hailey mellett és Calum se tudott volna játszani tekintve, hogy ki se jön a szobájából. Csak enni és inni megy le a földszintre, fürdőszobája meg van. Ash egyik nap mondta, hogy este hallotta sírni is – mondta szomorú hanglejtéssel. Egyre tompábban hallottam, amit mondanak. Olyan volt mintha elaludnék. Létezik, hogy kómán belül alszik valaki, mintha este befeküdne az ágyba aztán ennyi?

/Ötször kopogtak, ami azt jelenti megjött Mike. Felkászálódtam az ágyról és magam után húzva az infúziós állványt kinyitottam az ajtót.

- Öhmm…hát, sziasztok – néztem végig a négy srácon. – Miért nem mondtad, hogy őket is hozod? – fordultam Mike felé.

- Nem kérdezted – vont vállat, majd mellettem elsétálva levágódott a fotelba. Sóhajtva arrébb álltam és beengedtem a többieket. Mivel nem számítottam csak egy emberre csak egy ülőképes helyet szabadítottam fel. A ruhakupacomat eldobtam a másik fotelből, a McBook-omat a szekrényre raktam, a ceruzákat besöpörtem egy dobozba és behajítottam az ágy alá.

- Hai véleményt kérek – kapta el a karom Ash és odahúzott maga mellé, mire az infúzió a rántástól nekicsapódott a fotel szélének. – Bocsi - elém tartotta a telefonját, amin egy videó volt róluk. – Ez a legújabb dalunk. Felvettük, hogy megnézhesd – indította el. A maradék három fiú is körénk gyűlt és úgy nézték a felvételt.

- Na? – szólalt meg Luke miután vége lett.

- Hát, nagyon jó, de Luke volt egy hely, ahol rossz húrt nyomtál le, bár lehet ez csak egyszeri alkalom és ha Calum ilyen fejjel fogja ezt előadni, akkor a közönség fele elmenekül a másik fele meg azért marad mert szereti a zenéteket – mondtam és felálltam a többiek közül.

- Muszáj beszólnod, ugye? – nézett fel a telefonjából Calum.

- A véleményem kérdezte, én csak elmondtam – rántottam vállat és besétáltam a fürdőbe a poharam után kutatva, mivel a szobában nem találtam. Arcomat megdörzsöltem és visszasétáltam a többiekhez.

- Martha, légyszi hozol nekem egy poharat és kaját? – beszélek bele az úgymond adóvevőbe a szőke lánynak, aki ezen az emeleten a felelős az ilyenekért. Minden szobában van egy ilyen „voki-toki” szerűség, amivel tudunk beszélni az ápolókkal, ha valamire szükségünk van.

- Bunkó és még másokat is ugráltat – jegyzi meg csípősen Cal. – Miért kell másokat ellátni feladatokkal? Miért nem mész te érte? Nem hiszem, hogy ennyire lusta vagy – nézett rám gúnyosan és hitetlenül.

- Nem, képzeld nem vagyok lusta, amit abból is látni lehet, hogy a szobában nincs rendetlenség és hogy még élek és virulok. De akkor elmondom miért nem tudok én lemenni. Egyrészt mert az ebédlő az egyik legfertőzőveszélyesebb hely a kórházban, így nem tanácsos oda mennem, és nézd – léptem arrébb és az infúzióra mutattam. - Ezzel tudod nem igazán lehet közlekedni – fejeztem be.

- Na hát ez most baromira nem érdekelt, de azért kö… - kezdte újra, de Luke közbeszólt.

- Ácsi, ácsi – ált közénk és hadonászott párat a kezével. – Hailey te, hogy ismerted fel ilye hamar, hogy rossz húrt nyomtam le? – fordult felém.

- Én…öhmm, hát – dadogtam. – Amikor még nem volt ez a betegséges dolog énekes akartam lenni és tanultam gitározni egész kicsi koromtól csak aztán itt kötöttem ki a zenegyetem helyett – sóhajtottam. – Most már csak hobbi szinten űzöm, mert valószínűleg nem érem meg, hogy énekes lehessek, ha meg igen akkor meg nem a színpadon, hanem itt leszek. Az orvosok szerint még egy-két évig bírja a tüdőm – mondtam és köhögtem egyet.

- Jézusom – kerekedett ki Mike szeme. – Szóval már csak max. két év és utána…

- Igen, feltéve, hogy nem találnak megfelelő tüdőt – bólintottam. Köhögtem még kettőt, majd még többet. – Egy pillanat – mondtam két köhögés között és feltettem az ujjam. Az éjjeliszekrényemhez szaladtam és elvettem a kis barna papírdobozt, majd a fürdőbe lépkedtem. Még köhögtem párat, aztán kiköptem a trutyit, amit a baktérium okoz. Visszaballagtam hozzájuk és a tetőt rátéve a dobozra bedobtam a kukába.

- Minden oké? Csak mert ez kicsit úgy hangzott, mintha meg akarnál fulladni – nézett rám aggódva Ash.

- Persze ez mindennapos dolog – rántottam vállat.

- Hailey meghoztam az ebé… - nyitott be Martha a szobába, de amint észrevette a fiúkat zavarba jött. Nem csoda, velük egyidős. – Öhmm…sziasztok – motyogta és az asztalra tette a poharat az ebéddel együtt.

- Szia Martha. Na mizu? – pillantottam rá.

- Annyira boldog vagyok – mosolygott. – Képzeld, megszületett Janine – vigyorgott, mint a tejbetök.

- Azta szent ég. Gratulálok – mondtam.

- Köszi. Na megyek mert Ryan is éhen akar halni – nevetett fel és elhagyta a szobát.

- Neki van gyereke? Azt, hogy? Nem lehet idősebb nálunk – tátotta el a száját Mikey.

- Mi? Dehogy! Janine az unokahúga – röhögtem fel.

- Ja jó – nevetett ő is.

Szevasztok!! Újabb rész. Remélem tetszett. Lehet hogy csúszik majd a kövi rész mert a gépem még mindig szervízben van úgyhogy nem tudok írni, de azért próbálok😊. További szép estét mi den egyes embernek ai ezt későn olvassa.

Bye-bye Lili😘