Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

7; Don't do this!

_______________________

Nyolc hónappal később

- Claire kérlek, csak egy éjszaka és a srácok vigyáznak rám – könyörögtem. Calumék kitalálták, hogy el akarnak vinni sátrazni egy éjszakára, viszont Calire ezt nem nagyon akarja engedni.

- Hailey nem. Nem engedhetlek ki, mert akármi előfordulhat és nem kockáztathatunk, tudod jól – sóhajtott egyet és ment tovább a folyosón. Na nem, nem hagyom ennyiben.

- Azt mondtad a tüdőkapacitásom emelkedett. Az nem elég egy éjszakának? – futottam utána és mellette lépkedve magyaráztam neki. – Bevenném a gyógyszereket és minden fontosat magammal vinnék – érveltem tovább.

- Hailey – sóhajtott egyet. - Nem lehet. Sajnálom – mondta és belépett az egyik kórterembe. Hajamba túrtam és visszasétáltam a szobámba, ahol meglepetésemre Calum ült a fotelben és megint az álom rajzomat nézegette.

- Szia – köszöntem neki, mire felnézett. Elmosolyodott, majd felállt és hozzám sétált.

- Szia – szorosan megölelt és egy puszit nyomott fejemre. Mint már mondta a tüdőkapacitásom emelkedett 43%-ra, ezért Calire engedélyezte a testi érintéseket átlagemberekkel szemben. Ilyen például az ölelés és a puszi, viszont azt csak mások adhatnak nekem. Persze mindent csak mértékkel. – Megengedte? – húzódott kicsit el, hogy szemembe nézhessen.

- Nem, azt mondta nem szabad kockáztatni, de nagyon el van tévedve, ha azt hiszi én ezzel feladom – mondtam és tekintélyesen feltartottam a mutatóujjam.

- Te aztán nem adod fel – mondta nevetve. Kopogtak. Felálltam és odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.

- Claire? – kérdeztem. Bólintott. Mögém nézett és miután konstatálta, hogy Calum is itt van beljebb lépett.

- Most hozták meg az eredményeket – mutatta fel a papírt – Előzetesben elég jók. A baktérium a bal tüdőben kis mértékben, de pusztult, jobb oldalon sem szaporodott túlzottan. A tüdőkapacitásod emelkedett 45%-ra, ezzel elérted a következő szintet, ami a ti esetetekben azt jelenti, hogy Hailey elmehet sátrazni – mondta nagyot sóhajtva – De!! – tette fel a kezét, hogy még ne örüljünk – Nem érintkezhetsz olyan dolgokkal, amiktől megbetegedhetsz, mert az tudjuk mivel jár. Ez alatt értem a magas fűben járást, tóban fürdést, hideg földön alvást stb. – mondta és végre elmosolyodott. Hozzá léptem és szorosan megöleltem.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – mondogattam vállába.

- Magadnak köszönd. Nem én miattam javult az állapotod. Bár az tény, hogy mióta ismered Calumékat jelentős a változás jó irányba – mosolygott sejtelmesen. – Most viszont megyek, még be kell mennem Ryanhez – intett és elhagyta a szobát. Megfordultam egy nagy vigyorral az arcomon, Cal is ugyanígy nézett rám. Odafutottam hozzá és ráugrottam. Szerencsére számított rám, ezért megtartotta az egyensúlyát.

- Elengedett – motyogtam nyakára, mire a kifújt levegőtől megborzongott. Elkuncogtam magam és mélyen magamba szívtam bódító illatát, mire megköszörülte a torkát.

- Rosie ezt ne csináld – mondta kicsit feszülten.

- Mert? – motyogtam megint nyakára. Éreztem, hogy egyre feszültebb. Persze pontosan tudtam, miért kéri, hogy hagyjam abba.

- Mert akkor gondok lesznek és azt te nem akarod – mondta és élesen beszívta a levegőt. Nevetve elhajoltam tőle és a szekrényemhez léptem. A harmadik fiókot kihúzva kivettem egy nedves fertőtlenítő kendőt és visszasétáltam hozzá, megtöröltem a nyakán, ahol az előbb fújkáltam és motyogtam oda. A kendőt kidobtam a kukába és a maszkom felvéve indultunk a megbeszélt helyre, hogy ott a többieknek elmondjuk a hírt.