Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

15; I was very wrong

/- Ezt nem hiszem el – mérgelődtem magamban, amikor már huszadjára radíroztam ki azt a fránya holdat a lapon. Lehet fáradt voltam, a több napi alvásképtelenség miatt, vagy egyszerűen csak máshol kattogott az agyam. Akárhányszor újból nekiálltam volna, megjelent előttem az a mélybarna szempár, ami a múltkori találkozásig mindig gyűlölettel telve nézett rám, ám akkor nem. Gyengédebben, szeretetteljesebben. Ez nem hagyott nyugodni az elmúlt napokban. Ash próbálkozott azzal, hogy eljönnek, de valamivel mindig kihúztam magam. Nem akartam találkozni Vele. A múltheti találkozás előtt alig jött el. Önszántából sosem, csakis, ha nem volt más választása. Például, ha utána sürgősen próbára kellett menniük, vagy ilyesmi. Utoljára pedig eljött és még nem is bunkózott. Eléggé fura volt és per pillanat jól megvagyok nélkülük. – Hogy enné meg a fene – csaptam le a ceruzát a földre, majd dühösen gyűrtem össze a papaírt és dobtam ki a kukába. Rohadtul elegem lett a mai napból, úgyhogy elpakoltam mindent és felöltözve a park felé vettem az irányt. Leérve mérgelődve huppantam le egy kissé kopott padra. Pár perc telhetett el, mikor valaki leült mellém. nem néztem rá, gondoltam, ha nem foglalkozok vele elmegy, de nem volt szerencsém.

- Mi van már? – ingerülten felnéztem a mellettem letelepedett alakra. Rá pillantottam, majd mikor az a két barna szem nézett vissza rám elcsodálkoztam.

- Mindannyian téged keresünk – szólal meg. – Nem tudtak a fiúk elérni, ezért eljöttünk, hogy megnézzük jól vagy-e, de nem találtunk. Most viszont gyere fel, mert hideg van és rajtad csak egy pulcsi van, ami mellesleg nagyon vékony – mutatott rá. Dühöngésemben elfelejtettem kabátot, sapkát és sálat venni. Most vettem észre, hogy a szám is remeg. Calum megfogta a kezem és felhúzott a padról, majd levette a kabátját és rám terítette.

- Mit csinálsz? – néztem fel rá. Majdnem kitörtem a nyakam, mert viszonylag magasra nőtt én pedig kisnövésű vagyok.

- Odaadom a kabátom, hogy ne fázz meg – rántott vállat. Eléggé fura volt ez a fajta közeledés tőle, ezért kissé megszeppenten lépkedtem mellette befele. Jött egy hideg fuvallat, ezért összébb húztam magamon a pamut anyagot. Beszívtam a férfi kölni illatát, amit mélyen elraktároztam magamban. Valamiért bódítólag hatott rám, megborzongtam, amikor átjárta orromat. Az ajtóhoz érve előre engedett és alkaromat megfogva tolt előrefele. Ujjbegye hozzáért tenyerem aljához, ahol bőröm bizseregni kezdett. Gyorsan kikaptam kezem kezei közül és arrébb léptem. Felhúzott szemöldökkel meredt rám, de nem tudom utána mit csinált, mert megfordultam és a lift felé vettem az irányt.

- Amúgy az oxigén bigyód megvan, de a maszk meg a gumikesztyű nem. Mi történt elvitte a tbc? – szaladt utánam.

- Haha Humor Herold, majdnem nevettem. Sajnálom, de semmit nem vitt el a tbc max. a szabadságomat. Válasz a kérdésedre, hogy pusztult a betegség, ezért levehettem őket – nyomtam meg a hetes gombot, mert időközben beléptünk a liftbe. Ezután nem szóltunk egymáshoz, csak néma csendben ácsorogtunk. A lift kinyílt, majd mikor indultam volna Cal szépen beelőzött. – Udvariasság – gondoltam, de akkor felém nyújtotta a kezét, amit egy furcsa pillantás után, de elfogadtam.

- Köszi – motyogtam.

- Szivesen…- hallottam magam mögül. – Ja és Hailey – kezdte, mire hátranéztem rá. – Jól áll a kabátom – kacsintott, majd engem kikerülve odament a másik három fiúhoz.

- Miért nem kell már fel? – kétségbeesett hangja volt annak a bizonyos valakinek.

- Semmi baj kicsim – mély, kissé rekedt hang ütötte meg a fülem. – Lena, édesem, figyelj most ide. Fel fog kelni. Nyugodj meg és menjünk el kajálni.

- Rendben, menjünk – mozgolódtak, majd ajtó csapódott. Legalább Lena jól érzi magát. Egy barátságban ez a fontos, hogy örüljünk, ha a másik boldog. Neki ott van Luke. És ezt szeretem Lena-ban, hogy ilyenkor is mellettem van és ez fordítva is igaz. Fogalmam sincs mit kezdenék enélkül a lány nélkül. Még első osztályban barátkoztunk össze és barátságunk azóta is tart.

- Mrs.Great, kérem tolja a hölgyet a kettes vizsgálóba. Tüdőröntgent csinálunk – egy vékony női hang csendül fel a szobában, majd mellettem pittyegnek párat a gépek.

- Máris – az ágy mozdul, majd rázkódni kezdek, ahogy áttolnak egy küszöbön. – Jónapot – a nővér hangja tisztán érthető. Valaki homlokomra helyezi kezét, majd csuklómat fogja közre. Egy vékony anyagot terítenek rám és gép nyikorgását hallom.

- Életjelek rendben – távolról szűrődik a hang, alig kivehető. – Röntgen kész – az ágyam megint mozdul, majd kis idő múlva visszaértünk – gondolom – a szobámba.

- Vizsgálja meg, majd adja be a gyó… - egyre halkabban hallom a vékonyka hangot, majd magával ragad a sötétség.

A S H T O N

Másfél hónap telt el Hailey kómába esése óta. A turnét nem tudtuk tovább tolni, így muszáj volt elkezdenünk. Lena teljesen magába van fordulva legjobb barátnője aligha bíztató leletei miatt, ezért felajánlottuk, hogy jöjjön velünk, hogy barátjával lehessen, úgyhogy most ő is itt ül velünk a magángépen, mely sebesen hasít Boston irányába. Calum teljesen kifordult önmagából. Egy héten legalább kétszer issza le magát a sárga fölig, rászokott a cigire és felszedett valami platinaszőke plázapicsát. Most is az egyik hátsó ülésen nyáladzanak. Undorító, amit művel, már próbáltunk beszélni vele, de vagy ránk csapta a szobaajtaját, vagy elrohant egy kocsmába. Linda minden nap értesít minket – főleg Lena-t – Hailey jelenlegi állapotáról, amik egyelőre nem túl jók.

- Kérem kapcsoljátok be az öveiteket, mert megkezdjük a leszállást – hallom meg a mikrofonban Jim, a pilótánk hangját. Ősidők óta ő visz minket mindenhova, így elhagytuk a magázást. Mindenfelé kattognak az övcsatok, mire a hátsó ülés felé pillantok. Calumék is becsatolták magukat, de abba nem hagyták azelőtti cselekedetüket. Fintorogva fordulok vissza és a velem szemben ülő Michaelel elegyedek szóba. Mikor leszállt a gép átverekedtük magunkat a hatalmas rajongótáboron és sikeres eljutottunk a hotelig fáradtan dőltem be az ágyba. Körülbelül fél óra telhetett el, mikor egy hangos sikítást hallok a folyosóról. Ijedten rohanok ki és megpillantom a síró Lena-t, akit Luke próbál nyugtatni.

- Kicsim, ne, ne sírj. Semmi baj. Minden rendben lesz – simogatja a lány barna haját.

- Mi történt? – állok a folyosó közepén ledermedve.

- Hailey-nél a vizsgálat során komplikáció lépett fel. Linda most telefonált, még ők se tudják mi a helyzet. Azt mondták az orvosok minden tőlük telhetőt megtesznek, de jelenleg élet-halál között ingázik – hajtja le a fejét Luke és szorosabban tartja karjai közt a síró lányt.

- Mi a fasz van itt? Már aludni sem lehet? – ront ki az egyik szobából Cal egy szál alsógatyában.

- Még ha alvással töltenéd az idődet – lép ki Luke-ék mögül Mikey. – Képzeld, amíg te másokkal mit sem törődve hemperegsz azzal a műanyag csajjal más az életéért küzd – kiált rá.

- Mi az, hogy életéért küzd? – vágta oda flegmán.

- Hailey – nyögte ki Lena.

- Szerintem nincs mit magyaráznunk – szól Calumhoz bunkón Luke, majd bevonulnak a szobájukba Mike-al a nyomukban.

- Azt hittem te ennél jobb vagy. Nagyot tévedtem – sóhajtottam, majd magam mögött bezárva az ajtót ballagtam vissza a szobámba. Hihetetlen, hogy megváltozott alig fél hónap alatt. Bármennyire is rossz útra tért ismerjük és látjuk rajta, hogy borzalmasan van lelkileg és ezzel próbálja enyhíteni.

Hey guys! Kérlek ne öljetek meg!!! Rengeteg ötletem van, úgyhogy még nem lesz vége a könyvnek. Következő részik csáó.

Xx Lili