Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

0; Prologue

Gyors léptekkel rótták az emberek Seattle utcáit. Akár egy hangyaboly, mindenfelé nyüzsögtek. Bár a kórház a város szélén van messze el kell nézni, de még itt a város külső rétegében is nagy a forgalom. Munkába, iskolába igyekvő emberek, vagy csak nem akarják fel tartani azokat akik sietnek. Arcuk kipirosodott, lélegzetük fehér ködként száll fel az égbe a hideg téli időjárás miatt. Ez csak az én feltételezésem, ugyanis tizenegy éves korom óta nem mentem be a városba. Akárhogy is nézzük itt a lakhelyem már hat éve. Felmerülhet a kérdés, miért vagyok ennyi ideje kórházban. Egyszerű a válasz, MTB-s vagyok ami alatt a tuberkulózist más néven gümőkort vagy TBC-t értjük. Ezt egy Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okoz, mely leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de megtámadhatja a központi idegrendszert is. Szerencsére az én esetemben a tüdőről van szó. A tüdőt támadó baktérium a tüdőben gümőket, azaz csomókat hoz létre, melyek görcsös köhögést okoznak. A csomók a légzést is korlátozzák valamilyen szinten, úgyhogy az oxigéncső használata kötelező. Mi MTB-sek rendszerint köhögünk fel gennyes váladékot, valamint a betegség szinte állandó lázzal, borzongással es izzadással jár. A velejárója még az étvágytalanság emiatt fogyás, sápadtság és gyakori fáradság. Hát én is egy vagyok a "szerencsések" közül, akik elkapták ezt. Az én esetemben valami máshogy alakult, mivel a gyógyszerek nem javítják az álkapotom csak lassítják annak romlását. A műtéti beavatkozásra nem kerülhet sor, mert veleszületett rendellenességem miatt nem szabad eltávolítani a tüdőlebenyt, mert a műtét túlélésének esélye az én esetemben lecsökkent 5%-ra, így az orvosok nem kockáztatnak. Az egyetlen lehetőség a gyógyulásomra a tüdőátültetés, de ott sem túl kecsegtetőek az esélyeim. Viszont ez alatt a hat év alatt nem állt az orvosok rendelkezésére nekem megfelelő tüdő. Emiatt is kell bent élnem a kórházban, ugyanis bármikor jöhet egy olyan beteg, akinek a tüdeje megfelelő lenne (és alapvető, hogy neki már nincs rá szüksége). Minden napom ugyanúgy telik, felkelek beveszem a gyógyszereim, felöltözök, reggelizek, tanulok, ebédelek, sétálok a kórház izgalmas folyosóin, rajzolok, vacsorázom és alszom. Minden nap ugyanolyan egyhangú. Általában beszélgetek még a legjobb barátommal Kimmel, ha nem is személyesen, de videochaten vagy chaten. A szüleim minden héten minimum kétszer meglátogatnak. A testvérem, Zyan iskolai szünetekben látogat csak, mert egyetemen tanul messze Seattle-től. Azonban a látogatások sem olyanok, amit bárki is elképzelt maga elé. Az MTB miatt fokozottan kell vigyáznom, hogy kit engedek a közelembe, mert a betegség cseppfertőzéssel terjed, úgyhogy teljes vedő ruhában jönnek a közelembe az orvosok, emellett rajtam is maszk van. A családom meg inkább nem jöhet közel hozzám, mert ők a vérrokonság miatt hajlamosabbak elkapni mint egy átlag ember. Szóval a szüleimet is csak üvegfalon keresztül láthatom, illetve telefonon hallhatom a hangjukat.

A kórtermem ablakában ültem és rajzoltam a naplementét, mikor már hadoszorra söpörtem ki hajamat a szememből. Már csak az utolsó simításokat végeztem, majd felragasztottam a falamra, mint az összes többit és leengedtem a redőnyöket. Komótosan a fürdőbe sétáltam és átvettem a pizsamámat, megmostam a fogam és magam után húzva a gyógyszeres kocsimat bemásztam az ágyba. Gyorsan bevettem az esti adag gyógyszeremet és magamat nyakig betakarva hajtottam álomra a szemem. A betegségem miatt a napom reggel ötkor kezdődik, ezért kell minél előbb lefeküdnöm.
És ez lennék én, Hailey Summer Morgan.

                         _______

Huh, hát ez is eljött, hogy én ki merjem rakni valamelyik könyvemet. Remélem, ha bárki is elolvassa, tetszeni fog neki ez a rológus. Már kész van előre még rész, úgyhogy próbálom majd hozni, ha bárkit érdeklni fog. Nem garantálom, hogy mindig izgalmas és hosszú részek lesznek és azt sem hogy mindennap hozok újat, de próbálok majd sűrűn kitenni.

Xx Lili