Beside You (c.t.h.) [BEFEJEZETT]

3; Don't leave your notebook!

Az ajtó tetű lassan kinyíltén pedig kiléptem ebből a masinából, ami szerintem azóta nem volt felújítva mióta megalapult a kórház.

Épp a mentősbejárant előtt készültem elmenni, amikor az ajtó kivágódott és Charlie (Ő a főorvos a mentőautókban), Julie (segédorvos) és Chris (szintén segédorvos) betoltak egy kb. 18 éves srácot. Halántékán egy nagy géz volt, ami eléggé átitatódott, ezért Julie odaszorított még egyet. Száján lélegeztető pihent, valószínűleg elájult, mert nem mutatott semmi jelet arra, hogy tudatánál lenne. Lehunyt szemeibe belelógott piros haja, melyet Julie próbált elsöpörni a sérült halántékából kevés sikerrel. Chrisen, Julien és Charlieen kívül még egy férfi rohant velük az ágy mellett. Pár pillanattal később - miután ők berohantak - a főbejáraton idegesen rontott be három srác és szaladtak a sérült fiú után.

- Ash várjatok itt - kiáltott oda nekik a férfi, aki még mindig az ágy mellett rohant. A magas, göndör, szőkehajú srác - ezek szerint Ash - bólintott egyet, mielőtt Charlieék eltűntek volna a hatalmas ajtó mögött. SŰRGŐSSÉGI, MŰTŐ. Voltak felírva az ajtó feletti táblara. Nem nagyon foglalkoztam az imént történtekkel, már rengeteg ilyet láttam, ezért folytattam utam a friss levegő felé, de előtte jó lett volna megkérdezni, hogy kell-e kerülőutat tennem vagy sem. Hát igen, ez az átka, hogy egy ideje nem mozdultam ki. Odasétaltam a recepciós pulthoz és megkocogtattam Brian vállát.

- Mi van Hailey, megint elhagytad a füzeted? - kérdezte fel sem nézve a számítógépből.

- Haha Brian, nagyon vicces. Majdnem nevettem - mondtam tele szarkazmussal. Abbahagyta a gépe buzerálását és szórakozottan rám nézett. - Ki lehet menni a hátsóbejáraton? - nemrég újították fel, mert valami idióta neki lökte az egyik hordágyat és szétment az ajtókeret, meg amúgy is ráfért volna a felújítás. Kezemmel megtámaszkodtam a pulton, amíg vártam Brian válaszára.

- Nem, még le van zárva, mert a lakatos rosszul csinálta meg a zárakat, ezért próbálkozz csak de nem fog kinyílni - mondta. Hurrá, akkor át kell mennem a másik épületbe, hogy onnan ki tudjak menni, mert ott legalább jó az ajtó. Elvett egy tollat az asztaláról és a kezében pörgette - Most viszont kapsz a nagy Brian Crosstól egy aláírást - mielőtt bármit tudtam volna reagálni megfogta kezemet és gumikesztyűmre firkantotta a nevét.

- Mintha olyan híres lennél - mondtam neki röhögve.

- Honnan veszed, hogy nem vagyok az? - tettetett felhaborodást, de a szája szarkában ott bújkált a mosoly. Elnevettem magam és sóhajtva a főbejárat felé indultam.

- El ne hagyd a füzeted! - kiáltott utánam nevetve, mire én menet közben feltartottam a kezem es intettem neki egyet. Az üvegajtó szétnyílt előttem, megcsapott a hideg téli levegő, ezért összébb húztam a kabátomat. Elsétáltam a másik épületbe, beléptem a kétszárnyú ajtón és az információs pult mellett lévő fehér ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam és kiléptem a hóval ellepett udvarba. Lassan lépkedtem a havas úton, vállamon az oxigénkoncentrátor ide-oda billegett. Végre elértem a kert legeldugottabb zugába, az ott álldogáló padról lesöpörtem a havat és leültem rá. Kezembe vettem a füzetemet és a kertet kezdtem rajzolni, de emberek nélkül, csupán egy lány körvonalait húztam meg halványan.

C A L U M

(Mielőtt Mikeyt bevitték a kórházba)

A hátunk mögött tudhatunk még egy eszméletlen jó koncertet. Esküszöm imádom ezt csinálni. Csak mi és a zene, semmi más. Luke még utoljára beleordított a mikrofonba, miközben Mike már indult le a színpadról. Kicsit túlpörgött, mert össze-vissza szaladgált és röhögött, mint valamt öt éves. Luke végre befejezte a traccsolást a tömeggel, ezért mind elindultunk le a színpadról. Michael hátrafordult és valamit magyarázni kezdett Ashtonnak, aki bólogatva hallgatta és néha-néha közbeszólt. Visszanéztem a zsibongó tömegre, de egyszer csak egy nagy csattanást hallottam, ezért visszakaptam a fejem. Mike ott feküdt a földön eszméletlenül, halántékából ömlött a vér. Amint kapcsoltam előrántottam telefonomat és tárcsáztam a mentőket.

- Saint Waterfree kórház, sürgősségi. Miben segíthetek? - kérdezte egy fiú.

- A bandatársam elesett és ömlik a fejéből a vér - hadartam lepillantva Mikera, aki körül már ott állt John (menedzserünk) Luke, Ash és pár technikus, akik az elsősegély doboz segítségével próbalták visszatartani a vérzést.

- Rendben, hol vannak? - kérdezte.

- A Jefferson Parkban, a koncerten. Mi léptünk fel - mondtam gyorsan.

- Oké, azonnal kiküldünk egy mentőt. Tartsanak valamit a sebhez és semmiképp ne emeljék fel a sebesültet - mondta, majd bontotta a vonalat. Idegesen guggoltam le én is hozzájuk.

Idegtépő öt perc után megérkezett a mentő. Berohantak egy hordággyal és rárakták Mikeot. John ment a mentősökkel, mi pedig bepattantunk a kocsinkba és egyszerre kiabáltunk Jamesnek (sofőrünk), hogy azonnal menjen a mentősök után.

Mikor odaértünk fénysebességgel pattantunk ki a kocsiból és rohantunk be a kórházba. Láttuk ahogy ott tolják Michaelt és Jofn fut mellette. A fején rengeteg géz volt és lélegeztetőre rakták.

- Ash várjatok itt - kiáltott John, majd eltűntek a kétszárnyú ajtó mögött. A hajamba túrtam és leültem egy székre. Kezembe temettem az arcom.

- Ashton ez hogy történt? - kérdezte Luke és érdeklődve hajolt át előttem, hogy lássa Asht.

- Előttem ment, arról dumált, hogy milyen király volt a koncert, aztán beleakadt a lába a kábelekbe, elesett és beverte a fejét az erősítő sarkába - mondta, majd megdörzsölte az arcát.

Körbe futtattam a tekintetem a helységen és megakadt egy lányon. A recepciós pultnál állt kabátban, fején fehér, bojtos sapka pihent, nyaka köré szürke sál volt tekerve. Jobb vállán egy táska szerűség lógott, amiből egy cső jött ki, mely arca felé húzódott. Gondolom oxigéncső. Kezén kék gumikesztyű feszült, csuklóján pár karszalag, amit valószínűleg a kórházi tartózkodása miatt kellett hordania. Hosszú barna haja kilógott sapkája alól és puhán omlott vállára. Az arcát sajnos nem láttam, mert nekem háttal állt. A pultnál ülő fiúval beszélgetett néha felnevetett. A srác elkapta a kezét és a kesztyűjére firkantott valamit.

- Mintha olyan híres lennél - mondta nevetve a lány.

- Honnan veszed, hogy nem vagyok az? - szórakozott vele a fiú. A lány elnevette magát, majd a főbejárat felé indult, így végre láthattam az arcát. Szép, mogyoróbarna szemei vonzották tekintetem, orra területét szeplők díszítették, száját lila maszk takarta. Az oxigéncső átszelve arcát orrába kanyarodott. Gyönyörű lány volt meg kell hagyni. Most komolyan, mennyi az esélye, hogy egy kórházban látsz egy szép, sőt baromi szép lányt? Hát nem sok. Viszont, túlságosan hasonlított valakire. Valakire, aki régen borzalmasan megkeserítette az életemet. Akiben azt hittem bízhatok, de eljátszotta a bizalmamat, elég sokszor.

- El ne hagyd a füzeted! - kiáltott utána a recepciós srác, mire a lány feltartotta a kezét, intett egyet és kilépett a hidegbe. Tekintetem visszavezettem a srácra, akivel az imént beszélt a lány. Vigyorogva nézett szőke tincsei alól a lány után, majd megdörzsölte arcát.

- Mi van Brian, megint lekoptatott? - kérdezte tőle egy vörös hajú fiú, aki épp egy aktával a kezében lépett ki az egyik kórteremből. Brian - ezek szerint - egy tollat dobott a vörös felé és röhögve nézett vissza a gépre.

- Szállj le rólam Josh. Mondtam, hogy nem akarok semmit tőle. Amúgy sem lehetnénk együtt és pontosan tudod az okát - kapta fel az épp csöngő telefont és sebesen írni kezdett. Szóval ő az, akivel beszéltem és küldte a mentőket. - Kettes műtőbe kell vinni egy nőt. Elütötte egy autó. Feje felszakadt, keze és lába eltört és belső vérzése van - csapta le a telefont és üvöltözött egy lánynak, aki amint vette az adást rohant is be a kétszárnyú ajtón.

                        _________

Sziasztok Szószok. Megint itt. Igyekeztem ezt a részt is jóra írni. Remélem tetszik majd.😊 És eljött a legjobb dolog a suliban. VAKÁCIÓ. Tudom pár iskolában még lesz évzáró, de nálunk már vége a sulinak, úgyhogy lehet több rész lesz. Mindenkinek további szép napot és nyarat.
Lili😘