Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

2

A tervezett három órámból öt óra lett, mivel a szinte betegesen gyenge állóképességemet nem vettem számításba. Konkrétan három perc után annyira elfáradt a karom, hogy pihennem kellett két percet. (Hát igen, a tesi soha nem volt az erősségem a suliban.)

Mire végre elértem a partot, már este negyed hét volt. Egy kis kikötő falucskához érkeztem. Hulla fáradt voltam, úgyhogy azt terveztem, hogy valakitől megtudakolom, hogy van-e ebben a faluban valami fogadó szerűség. A járókelők azt mondták, hogy nemhogy fogadó, de szerintük még olyan család sincs, akinél van egy szabad hely.

Azért szerencsét próbáltam és bekopogtam néhány házhoz is, de senki sem látott szívesen. Amikor már az ötödik kunyhótól hajtottak el, szinte reménytelenül indultam el a hatodik felé. Egy agyonsminkelt, harmincas éveiben járó nő nyitott ajtót. Belülről nagy lárma hallatszódott, így gyanítottam, hogy valami buli van.

-Igen? - Húzta fel a kiszedett szemöldökét a nő.

-J-jó estét! Csak azt szeretném kérdezni, van-e önöknél egy szabad hely ma éjszakára.

-Tudtommal senki sem vállal lányokat. - Mondta mogorván. - Vagy talán állást szeretnél?

-Öhm, tessék? - Ráncoltam a szemöldököm.

A nő felsóhajtott és a szemét forgatta.

-Azt akarod, hogy téged tegyenek boldoggá, vagy te akarsz boldoggá tenni férfiakat?

Hirtelen leesett a tantusz.

-Jaj, fúúj, nem! Én csak aludni szeretnék valahol.

-Hát akkor rossz helyre jöttél. - Azzal bevágta az orrom előtt az ajtót.

-Hahj, hát, a bordélyt már megtaláltam... - Motyogtam magamnak, majd idegesen belerúgtam egy kavicsba. - Ááh!

-Hát te miért vagy ilyen ideges? - Kérdezte egy ismerős hang.

A hang irányába fordultam és Iroh-t láttam közeledni.

-Á, Iroh tábornok! - Köszöntem, miközben a jobb öklömet a bal tenyerem alá tettem, és meghajoltam Zuko herceg nagybátyja előtt.

-Úgy bizony! - Mosolygott az öreg. - És nekem kihez van szerencsém?

- A nevem Angéla, és éppen szállást kerestem éjszakára, de úgy tűnik, itt sehol sem adnak...

-Akkor a sors akarta, hogy találkozzunk. Az unokaöcsém hajója itt áll a kikötőben. Ma estére kimenőt adott a katonáknak, majd csak holnap délelőtt indulunk tovább.

Aha!-Gondoltam.-Akkor Zuko katonáitól hangos a bordély.

-Ha gondolod megkaphatod estére az egyik vendégszobát.

-Én...a...ó... - A gondolattól, hogy Zuko hajóján alhatok, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul és kellemes borzongás fut végig a testemen, mint szinte mindig, amikor Zukóra gondolok. Hát igen, a no.1 nálam mindig is ő lesz. Ha Sokkát imádom, akkor arra nincs szó, hogy mennyire szeretem Zukót.- Az...az nagyon jó lenne! Köszönöm szépen! - Nyögtem ki végül.

-Rendben, akkor gyere velem!

Követtem Iroh-t a hajóra, és igyekeztem nem elájulni a tudattól, hogy pontosan hol is vagyok. Amikor felértünk a fedélzetre, Iroh felém fordult:

-Lefekvés előtt nincs kedved elfogyasztani egy csésze jázminteát?

-De igen, köszönöm! - Mosolyogtam rá.

Iroh parancsot adott valami személyzeti tagnak, aztán az ebédlőbe vezetett. De várakozásommal ellentétben nem a katonák ebédlőjébe, hanem a hercegi ebédlőbe mentünk.