Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

15

Egész éjjel úton voltunk, és össze-vissza cikkcakkoztunk mindenféle helyszínekre. Nekem erősen küzdenem kellett, hogy ne aludjak el, de szerencsére a sebesség és a rázkódás ébren tartott. Már hajnalodott, amikor elértünk a Miuky-s nénihez, aztán Wu asszony falujába. Délelőtt 11 felé járhatott az idő, amikor megtaláltuk az apátságot.

-Már közel járunk. - Állapította meg June, túlkiabálva a sikítozva rohangáló nővéreket.

Lazán megfodrultunk, majd kiugrottunk a már betört kapun. Kb. negyed óra nyargalás után az erdőben végre utól értük Katarát és Sokkát. Shirshu lazán eléjük ugrott elállva az utat. Azok megpróbáltak elmenekülni, de csak egy meredek falba ütköztek.

-Ő lenne az ex barátnőd? - Kérdezte gúnyosan June Zukótól. - Nem csoda, hogy elhagyott, túlságosan is szép hozzád.

Zuko nem foglalkozott a gúnyolódással, csak lazán leugrott mögülem, és a sarokba szorított testvérpárhoz fordult.

-Hol van? Hol az avatár?

Ideges kérdésére Sokka válaszolt.

-Elváltunk egymástól, már messze jár.

-Tényleg ennyire ostobának néztek?

Sokka grimaszt vágott.

-Nagyjából. - Azzal megragadta a húga kezét, és eliramodtak... volna, ha Shirshu nem bénította volna meg őket a nyelvével.

-És most mi legyen? - Kérdezte tanácstalanul Zuko.

-Az apátság! - Csettintettem. - Ott lesz az avatár.

-Mi van? - Értetlenkedett June. - Dehát nem volt ott.

-De ott lesz. - Erősködtem egyre ködösebbé váló emlékeim alapján.

-Hallottad, irány az apátság! - Intett Zuko June-nak, majd felpattant mögém.

-Hé, és velünk mi lesz? - Reklamált a földön fekvő Sokka.

-Igaz, ők se maradjanak ki a buliból. - Nevetett June.

Zukóval mindketten lecsusszantunk Shirshu hátáról, majd ő Katara elé, én pedig Sokka elé térdeltem le, azzal a szándékkal, hogy majd felvesszük őket. Ránéztem Zukóra, aztán Katarára, aztán megint Zukóra, és láttam, hogy ő is ugyanígy tesz velem meg Sokkával.

-Cseréljünk! - Mondtuk egyszerre.

Belőlem a Zutarától való félelmem beszélt, belőle pedig... nem tudom, biztos nem akarta, hogy én vigyem a nehezebbet.

Felcipeltük a testvéreket Shirshu hátára, és odakötöztük őket leghátra, ahová már nem ért el a nyereg.

-Mindenki kapaszkodjon! - Kiáltott June, és ismét eszeveszett vágtába kezdtünk.

Amikor újra berontottunk az apátságba, egy lelket sem találtunk az udvaron. Mentünk egy kört, de sehol senki.

-Én megmondtam! Nincs itt az avatár. - Morgott June. - Csak időpocsékolás volt visszajö...

Azonban nem tudta befejezni, mivel a következő pillanatban valami, vagy inkább valaki elszáguldott kb. 20 centivel a fejünk fölött. Shirhu ijedtében felágaskodott, és mind leestünk róla, beleértve Sokkát és Katarát is, akiknek gondolom eloldódtak a kötelei.

-Aang! - Kiáltott fel boldogan Katara.

June csapott egyet az ostorával, ezzel lenyugtatva az állatát, majd ismét felpattant a hátára.

Zuko hozzám fordult:

-Angéla, te vigyázz erre a kettőre, én megküzdök az avatárral! - Mondta, és már el is rohant.