Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

7

A terv szerint másnap indultunk volna tovább, csakhogy most esett meg ez az Iroh-s földcsuszamlós eset, ami miatt mégegy napot csúsztunk. Én kihasználtam a szabadnapomat, és sokat olvastam, meg sétálgattam a faluban, bár már megint senkivel sem beszéltem egész nap. Zuko és Iroh estére, hulla fáradtan érkeztek vissza a hajóra, így csak a következő reggel indultunk tovább.

A reggelim után megnéztem a napi takarító tervezetemet. Aznap a katonák kabinjai, meg a hármas folyosó voltak soron. A farzsebembe raktam a telómat, fülembe a fülest, és elindítottam a K-pop lejátszási listámat. Felkötöttem a kötényemet (a jobb kezem még mindig be volt kötözve, de már nem fájt), fogtam a seprűt, meg a felmosót, és lebattyogtam a lépcsőn, a katonák emeletére. Ők még csak ilyenkor reggeliztek, szóval üresek voltak a kabinok. Azért azt be kellett látnom, hogy az én sorsom sokkal jobb. A katonák négyen laktak egy akkora helyen, mint én...

Felsöpörtem az első szobát, felmostam, aztán lehúztam az ágyneműt, és összeszedtem a szennyesüket (pfujj). Hogy ne legyen olyan undorító, az egész pakkot egy lepedőbe csomagoltam, majd kidobtam a folyosóra. (Csak akkor akartam kimosni, amikor mind az öt szobával kész vagyok).
Indultam a második szobába, majd mikor azzal is végeztem, akkor a harmadikba, kezdtem ugyanezeket a műveleteket, miközben halkan dúdolgattam.

Kb. a seprés felénél jártam, amikor a katonák parancsnoka, Surak beállt az ajtóba, és meghajolt előttem. Ezen elcsodálkoztam, ugyanis nem tudtam, hogy egy katonának meg kell hajolnia egy közönséges takarítónő előtt. Mindeneserte, kirántottam a fülest a fülemből, és viszonoztam az üdvözlését.

-Angéla kisasszony! - Kezdte a férfi. - Zuko herceg hívatja.

-Zuko hívat engem? - Kérdeztem csodálkozva, és magamban azt találgattam, vajon milyen céllal kéret magához. Lehetséges, hogy nyaggatni fog, hogy mondjam meg a jövőt... De nem akarom, mert azzal mindent megkavarnék, és nem is az lenne a jövő, amit jósolok. Ezt Zuko-nak is meg kéne értenie!

-Igen. - Bólintott a férfi. - Fent van, a tanácsteremben.

-Köszönöm! - Próbáltam meg rámosolyogni, de inkább egy grimasz lett belőle.

A parancsnok felkísért egészen a fedélzet szintjéig, a tanács terembe, ami igazából a hajó irányító központja volt. A falai nagyrészt ablakokból álltak, középen pedig egy nagy kerek asztal foglalt helyet, amire egy térképet terítettek. Zuko, Iroh és két katona a papírt tanulmányozták.
Amikor beléptünk az őrrel, ő szólalt meg először.

-Zuko herceg! Meghoztam a lányt.

Hah! ,,meghoztam" Mi vagyok én, valami csomag?

-Köszönöm Surak! Kettesben hagynának minket egy percre? - Kérdezte Zuko.

A ,,kettesben" szótól normál esetben izgalmi állapotba jöttem volna, de most inkább féltem, hogy Zuko valami olyat akar kiszedni belőlem, amit nem biztos, hogy jó ötlet lenne elmondani neki...
A katonák meghajoltak, Iroh pedig rám mosolygott, majd mind távoztak a teremből. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Zuko így szólt:

-A tanácsodra lenne szükségem. - A szemembe nézett, ami a már jól ismert mellékhatásokat váltotta ki nálam.

-A t-tanácsomra? - Kérdeztem vissza, mint egy idióta, de nem igazán értettem, miben kell neki a tanácsom.

Zuko bólintott.

-Megértem, hogy nem akarod elmondani a jövőt, és ezt nem is kérem tőled. Szimplán annyit kérek, hogy áruld el, szerinted merre kellene indulnunk.

-Hű, hát... - Kezdtem, a fejemben emlékek után kutatva, mivel az első évad részeinek sorrendjére nem emlékeztem jól. És különben is, már volt ez a tekercses balhé, a téli napforduló viszont még nem. - Ez lesz az! - Csettintettem. - A téli napforduló!