Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

10

Reggel nyolckor már készen az első harcleckémre, izgatottan álltam Zukóval és Iroh-val szemben a fedélzeten.
A levegő csípős volt, egy kicsit fáztam is, de sütött a Nap és ez energiát adott.

-Mivel kezdjük? - Kérdeztem izgatottan.

-Lenne egy elég furcsa ötletem. - Vetette fel Iroh. - Tesztelnünk kéne, hogy nem vagy-e idomár.

Mindketten rámeredtünk.

-Idomár?

-Mégis hogy lenne idomár? - Fogta a fejét Zuko. - Egyik néphez sem tartozik.

-Én mondtam, hogy furcsa ötlet. - Rángatta a vállát Iroh.

Nekem viszont kifejezetten tetszett. Én, mint idomár! Akkor már tényleg rendesen be tudnék segíteni Zukónak.

-Szerintem kipróbálhatnánk. - Javasoltam.

-De mégis hogyan? -Kérdezte Zuko.

Iroh az unokaöccse felé fordult.

-Zuko, szólj valakinek, hogy hozzanak egy lavor vizet, egy gyertyát, meg a fikuszomat a szobámból!

Zuko a szemét forgatva indult el.

Pár perc múlva már ott sorakoztak előttem az említett dolgok.

-Szuper! - Csapta össze a tenyerét Iroh. - Akkor most koncentrálj a vízre, és próbáld meg mozgatni!

Így is tettem. Elképzeltem, ahogy a lavorban lévő víz szép lassan felemelkedik, majd fölé tettem a kezemet, és megpróbáltam irányítani. Nem sikerült.

-Időpazarlás! - Sóhajtott Zuko.

Csapkorásztam még egy kicsit a lavor fölött, de erőlködésem teljesen hiábavalónak bizonyult.

-Ahj, ez nem megy!

-Semmi baj, próbáld a földet! - Biztatott Iroh.

A földdel is és a levegővel is hiába szenvedtem, nem történt semmi. Zuko már halálra unta magát, Iroh azonban türelmes volt.

-Most akkor jöjjön a tűz! Próbáld megyújtani a gyertyát!

Emiatt voltam a legizgatottabb. Mindig is a tűz volt a kedvenc elemem, és bármit megadtam volna, hogy tudjam idomítani. Nagy levegőtt vettem, próbáltam magamba szívni a Nap energiáját, majd határozottan kinyújtottam a kezem a gyertya felé... De ismételten nem történt semmi.

-Ó, hát, ezek szerint tényleg nem vagyok idomár. - Mondtam elkeseredve.

-Én megmondtam bácsikám! Ez csak időpazarlás volt! - Morgott Zuko.

Iroh egy darabig csak bámult, aztán meglendítette a kezét, és egy tűzgolyót küldött felém. Nekem még felfogni sem volt időm, hogy mi történik, reflexből magam elé tartottam a kezeimet, és vártam, hogy történjen valami. De nem történt semmi.

-Ez meg mi volt, bácsikám? - Ordított rá Zuko.

Iroh csak mosolygott.

-Gratulálok Angéla! Tűzidomár vagy!

-Hogy mi van? - Kérdeztük egyeszerre Zukóval.

-Elhárítottad a tüzemet.

-De... én azt hittem, maga volt. - Értetlenkedtem.

-Bácsikám, megőrültél?? - Kiabált Zuko. - És ha nem lenne idomár, akkor csak úgy megégetted volna?

Hirtelen nagyon bolog lettem. A boldogságom egyik oka az volt, hogy Zuko így aggódik értem, a másik pedig, hogy idomár vagyok! Komolyan tűzidomár vagyok!