Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

12

Már nyolc nap telt el a vihar óta, de még mindig nem akadtunk össze újra az avatárral. Az edzéseim ugyanúgy, napi 3 órában folytatódtak, viszont még mindig nem tudtam Nap nélkül idomítani. Zukóval minden délután eltöltöttünk kettesben egy félórát, és - mondhatni - tök jó barátok lettünk. Meséltem neki arról, hogy nálunk milyen az élet, hogy mennyire értelmetlen a kémia óra, meg hogy van három húgom, meg minden ilyesmiről. Én is megtudtam róla olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Mondjuk nehéz volt nekem újat mondania, de azért tudott. Például, hogy kiskorában nagyon szerette a chilis rákot, volt egy barátja, akit Shang-nak hívtak, de a családja 8 éves korukban kiköltözött a Föld gyarmatokra, és hogy egészen a száműzetéséig nagyon szeretett olvasni.
A könyvek éppen a nyolcadik délutánon jöttek szóba.

-Én is imádom a könyveket! - Lelkesedtem. - Mondjuk, nálunk már egy kicsit modernebbek vannak. Nem ilyen tudományosak... Azokat két oldal után meg is unnám.

Zuko felvonta a szemöldökét.

-Miért, nálatok milyen könyvek vannak?

-Hmm... hát sokféle, de az én kedvenceim a romantikusak. Főleg a szerelem-háború kombók, fú azok a legjobbak. Most is épp egy olyat olvasok. - Áradoztam.

Zuko elmosolyodott. Mostanában egyre többet láttam mosolyogni.

-Nincs elég szerelem meg háború a való életedben is?

-Hát háború az van... - Rángattam a vállam, majd leesett, hogy mit is mondott az előbb.

Mi van?? Ő most ezzel arra céloz, hogy mi ketten...? Nem, nem ezt biztos nem arra értette! - Akadályoztam meg újra a szárnyaló fantáziámat.

Ekkor egy katona rontott be a szobába.

-Zuko herceg! Megállították a hajót.

Zuko azonnal felpattant.

-Megállították? Kik?

-Zhao emberei! Az avatárt keresik.

A következő pillanatban Zuko már kint is volt a szobájából. Én követtem, egészen a fedélzetig, ahol két katona egy plakátot tolt az arcunkba.

-Minden avatárral kapcsolatos információt kötelesek vagytok átadni nekünk.

-És mégis miért? - Dühöngött Zuko.

-Zhao tengernagy parancsba kapta, hogy fogja el az avatárt.

-Semmit sem tudunk az avatárról. És most menjenek innen! - Mondta keményen Zuko.

-Ezt a tengerrészt lezárták a hajók elől. Csak Zhao flottája...

-Távozzanak!

-Jó' van na! - Puffogtak az őrök, majd kelletlenül visszamásztak a saját hajójukra, ami vagy háromszor akkora volt, mint Zukóé.

Zuko idegesen járkált fel-alá a fedélzeten.

-Ha így haladunk, Zhao előttünk kapja el az avatárt, és akkor cseszhetem a becsületemet! Ahj, Angéla, nem tudod, hol lehet?

Erősen kutakodtam az emlékeimben.

-Öhm... nem, nem tudom. Viszont azt tudom, hogy ma elfogja Zhao...

Zuko hirtelen megtorpant előttem.

-HOGY MI VAN?! - Ordította. - ZHAÓÉ LESZ AZ AVATÁR?!

Ettől annyira megijedtem, hogy védekezőn magam elé tartottam mindkét karom, elfodrítottam a fejem, és becsuktam a szemem (Mindig így reagálok, ha hirtelen megijeszt valami).