Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

14

Legközelebb csak két hét múlva történt említésre méltó esemény. Az incidensünk után Zukóval egy-két napig még kínos volt kettesben lennem, de aztán minden visszaált a rendes kerékvágásba, és ugyanolyan barátok voltunk, mint előtte. Igaz, hogy néha azt álmodtam, hogy megcsókol, aztán minden eltűnik, és egyedül vagyok bezárva egy sötét szobába, és aztán sírva ébredtem fel, de összességében minden a régi lett. Az edzéseim folytatódtak, mostmár én is tudtam egyre több ,,brake" mozdulatot, és tudtam tüzet idézni fedett helyen is. Viszont az éjszaka még mindig reménytelen volt...
A szirénkedésemmel sem nagyon foglalkoztam, néha dúdolgattam takarítás közben, de az nem bizonyult varázserejűnek...

Viszont végre vettem magamnak új ruhákat, igaz hogy föld népe színűeket, de próbáltam a feketébbeket választani. Zukóba még mindig halál szerelmes voltam, de tiszteletben tartottam a kérését, és nem vetettem fel többször a témát, bármennyire fájt is. A fájásról jut eszembe, már másfél hónapja ebben a világban voltam, de nem volt nőies gondom. Igazából ennek örültem, mert gőzöm sincs, hogy ilyenkor például Katara vagy Azula, vagy akárki hogy oldja meg, viszont kicsit meg is ijedtem, hogy most akkor nem lehet gyerekem, de aztán megnyugodtam, mert gondolom a sztori vége után úgyis haza kerülök, nem?

Na de mindegy is, a lényeg az, hogy ezen a két héttel a ,,csókunk" utáni napon éppen a teánkat szürcsölgettük Zukóval és Iroh-val, amikor hirtelen megremegett a hajó, és Zukónak az arcába borult a tea, én pedig próbáltam megfékezni a feltörő nevetésemet.

-Ez meg mi volt? - Kérdezte idegesen.

-June! - Kiáltottam fel, amikor rájöttem, hogy mi idézte elő a hajórengést.

-Hogy mi?

-Gyertek! - Mondtam, majd már rohantam is az ajtó felé.

A fedélzeten, pont ahogy sejtettem, egy hatalmas négylábú állat állt, a hátán egy afféle ,,badass", ránézésre 18 év körüli csajjal.

-Vissza! - Kiáltotta a lány, az őt megakadályozni próbáló legénységnek. - Potyautast keresünk!

-Az én hajómon nincs potyautas! -Tiltakozott Zuko, de June meg sem hallotta.

Csapot egyet az ostorával, mire a Shirshuja lazán kiharapott egy darabot a padlóból, majd mégegyszer lenyúlt, és a hajó rakteréből kihúzott egy középkorú férfit. Az, amint földet ért, kétségbeesetten rohanni kezdett a kikötő felé, de éppen amikor már ugrott volna ki a hajóból, a Shirshu hátbavágta a nyelvével. A következő pillanatban a férfi már mozdulatlanul feküdt a földön.

-Megbénult! - Kerekedett el Zuko szeme.

-Csak átmenetileg. - Magyarázta June, miközben lazán a vállára kapta a potyautasunkat. - A méreg hatása egy óráig tart, de ezalatt én felveszem a pénzemet.

-Hogy találtad meg a hajómon? - Kérdezte Zuko.

-Shirshu az óceán túlpartjáról is megérzi a szagát.

-Hmm...lenyűgöző! - Jegyezte meg Iroh.

June megpaskolta az állatot, majd felugrott rá, és már el is vágtattak.

-Igazán lenyűgöző! - Mosolygott a tábornok pajzánul.

Zuko csak morgott.

-Tönkretette a hajómat!

-Talán meg kéne kérnünk, hogy fizesse meg a kárt! - Ajánlotta fel Iroh, és nem lehetett nem észrevenni a hátsó szándékot a hangjában. - Gondolj csak bele, Zuko herceg, egy ilyen csinos lány... akarom mondani, egy ilyen ügyes állat könnyen segíthetne neked az avatár elfogásában.