Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

18

Pár nappal később újra kikötöttünk egy faluban.

-Körül-belül két nap, és az Északi-sarkon vagyunk. - Közölte velem Zuko, miközben segített lesétálni a hajóról (a sebem miatt még mindig nem tudtam túl könnyedén mozogni).

-Izgulsz? - Kérdeztem.

-Már hogy ne izgulnék? - Csattant fel Zuko. Ezen a napon különösen feszült volt. - Ha nem cseszek mindent el, az életem gyökeresen meg fog változni két nap múlva.

Segítettem volna neki. Tényleg, szívesen segítettem volna neki. De egyszerűen nem emlékeztem már semmilyen részletre az északi harcból. Annyi maradt meg, hogy Zuko valahogy beoson, és sikerül elfognia Aangot, de aztán végül elbukik. Ennyire emlékeztem, semmi többre.

-Ne aggódj! - Mondtam bátorítóan. - Előbb-utóbb minden jóra fordul, emlékszel?

Zuko felsóhajtott.

-Igen, tudom. Szeretnél valamit a piacról? - Váltott hirtelen témát. - Veszek neked valamit.

Én természetesen nem akartam engedni, hogy vegyen nekem akármit is, szóval csak nézelődtünk a piacon, miközben én megpróbáltam mindenféle apró témáról beszélgetni, hogy oldjam a feszültségét. Hát, nem nagyon jött össze... De végülis megértem, hiszen tényleg, két nap múlva itt a nagy lehetőség, hogy visszaszerezze a becsületét. Én is ideges lennék a helyében.

Este bekopogott hozzám Iroh, hogy nincs-e kedvem megint részt venni a zenés esten. Azt válaszoltam, hogy ezer örömmel, de csak akkor, ha nem kell megint énekelnem. A múltkori szirénes eset eléggé lesokkolt, és gyakorlatilag azóta nem is nagyon mertem énekelni, szóval ezt inkább most is kihagynám.

Ám épp csak, hogy elkezdtük a ,,rendezvényt", be is kellett fejeznünk. Ugyanis Iroh Négy évszak négy szerelem című nyitószáma alatt feljött a hajóra Zhao és egy pár embere. Hirtelen mintha megfagyott volna a levegő, mindenki ledermedt, és csak bámultunk rájuk. Ők meg ránk. És belém ekkor csapott a felismerés: Azért jöttek, hogy elvigyék a legénységet, köztük engem is!

-Ne! -Kiáltottam fel hirtelen.

Iroh ideges pillantást vetett felém, majd a tábornokhoz fordult, és mosolyt erőltetett az arcára.

-Zhao tábornok? Minek köszönhetjük a megtisztelő látogatásodat? Részt szeretnél venni talán a zenés estünkön?

-Először is, Zhao tengernagy! -Közölte a férfi. - Másodszor pedig nem, nem azért jöttem, hogy károsuljon a hallásom, hanem azért, hogy elvigyem a legénységet.

Újabb csönd támadt, amit egy flegma stílusú kukta tört meg:

-Hát én nem megyek magával sehova!

-Én se!

-Én se! - Hallatszódott egyre több helyről, de Iroh csendre intette a zúgolódó férfiakat.

-Zhao tábornok, elárulnád, hogy mégis milyen okból fosztanád meg Zuko herceget a legénységétől? - Kérdezte kedvesen.

-Tengernagy! - Csattant fel a másik férfi. - És az avatár elfogásához kellenek. Ha nem rémlene, elárulom, hogy a Tűz Ura személyesen engem bízott meg ezzel a feladattal. Jogom van elvinni az összes embert a hajóról.

-A herceget és a nagybátyját kivéve. - Fejeztem be a mondatot Zhao helyett.

-Pontosan. De, ha szabad érdeklődnöm, a kisasszony kicsoda? - Vonta fel a szemöldökét a tengernagy.

-Nem szabad! - Morogtam.

-Ugyanmár, Angéla, ne légy ilyen harapós! - Folytatta jókedélyűen Iroh. - Tengernagy, ő itt Angéla, a takarítónőnk.