Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

19

Ez a hajó sokkal nagyobb volt mint Zukóé, és sokkal több ember is volt rajta. A katonák feltereltek a megvilágízott fedélzetre, ahol Zhao pár embere csodálkozva bámult rám.

-Mi van, Zukónak dolgozott egy lány is? - Kérdezgették egymástól, miközben úgy néztek rám, mint aki még nem látott lányt.

Lementünk a hajó belsejébe, ahol szintén minden random mászkáló ember megbámult. A végére már alig bírtam tűrtőztetni magam, hogy ne ordítsak rájuk. Egy végtelenségnek tűnő kanyargózás után a folyosókon, a katonák betereltek egy hatalmas, konyhának tűnő terembe. Ami valóban egy konyha volt, mivel egy csomó kukta-sapkás ember rohangált fel-alá, és kiabáltak egymásnak, hogy mibe tegyenek még sót, mit vegyenek le a tűzről stb... Értetlenül fordultam, az engem bekísérő katonák felé.

-Mit csinálunk itt?

-Hogyhogy mit?! - Mordult rám az egyik. - Mostantól Zhao tengernagynak dolgozol, láss neki!

-De...minek? - Értetlenkedtem, mert ránézésre még nem kellett takarítani a konyhát.

-Mit minek?! - Csattant fel a másik. - Mostmár nem arra a Zukóra főzöl, hanem Zhao tengernagyra. - Magyarázta nekem úgy, mintha egy fogyatékoshoz beszélne.

-Főzni? - Vontam fel a szemöldököm. - De hát én nem...

-Ó, Angéla! - Hallottam egy boldog kiáltást a hátam mögül. - Minden rendben?

-Hiziu! - Örültem meg Zuko szakácsának. - Ezek azt hiszik rólam, hogy szakács vagyok. - Motyogtam, a fejemmel a katonák felé biccentve. Viszont nem voltam elég halk, mert az egyik visszakérdezett:

-Ha nem szakács vagy, akkor mi a fenét csináltál Zukónál?! - A férfin látszott, hogy lassan eléri a tűrőképessége határát.

-Hát...

-Kukta volt! - Vágott a szavamba Hiziu. - És mindig ő szolgálta fel a teát a hercegnek.

-Jól van, akkor csinálja most is azt, kit érdekel?! A lényeg, hogy dolgozzon valamit! - Morgott a másik katona, majd mindketten kiviharzottak a konyhából.

-Angéla kisasszony, te most komolyan Zhao hajóját is takarítani akartad? - Fordult felém hitetlenkedve a szakács.

-Azt hittem, tudják, hogy takarító voltam. - Rángattam a vállam. - De amikor rájöttem, hogy nem, akkor azt akartam nekik bekamuzni, hogy Zuko személyi tanácsadója voltam. Hátha beraktak volna Zhao mellé is, és akkor megtudhattam volna, hogy pontosan miket tervez a csata idején.

-Úgy sem hitték volna el. - Rázta a fejét Hiziu. - Sőt, szerintem akkor még azzal is megrágalmazták volna, hogy maga csak egy örömlány...

-Fúj! - Kiáltottam fel elszörnyedve, mert nekem ez eddig eszembe sem jutott. De persze, ezek pasik, nyilván ezt gondolják, ha egyetlen lány él egy hajón egy csomó férfival. De akkor is!

-Sőt, szerintem már most is terjengenek pletykák...

-Nem érdekes! Mindegy! - Vágtam a szavába, mert minél gyorsabban el akartam felejteni ezt a témát. - Inkább segítek a vacsorában, ha már úgy is itt vagyok. Mit tudok csinálni? - Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de inkább csak egy vicsor lett belőle.

A következő néhány órát a konyhában töltöttem. Először a főzésben segítettem, majd később (mikor a katonák megették a vacsorájukat) a mosogatásban. Éppen végeztem az utosó mosatlan tányérral, és arról kezdtem teóriákat szőni, hogy vajon ezen az idegen hajón hol fogok majd aludni, amikor belépett Zhao egyik mogorva katonája.