Becsület! [avatar ff] [Befejezett]

13

Reggel, miután felöltöztem a kopott zöld pólómba, meg a fekete térdnacimba, belebújtam a cipőmbe, és felcsatoltam a karkötőmet, indultam volna takarítani. Ám amint kinyitottam az ajtót egy szolga esett be rajta.

-Juj! Jól van? - Kiáltottam fel.

-Jól, jól, csak elszundítottam... - Mentegetőzött, miközben segítettem neki talpra állni. - Üzenetet hoztam önnek.

-Nekem?

-Igen. Zuko herceg megparancsolta, hogy szóljak magának, amint felébred, hogy menjen a szobájába.

-Ó! Köszönöm szépen. - Húztam a számat, miközben arra gondoltam, hogy Zuko a múltkori ilyen találkánknál sem volt jó passzban. Mindegy, azóta már barátok vagyunk, csak nem lesz olyan mérges...

-Angéla? - Szólt ki, miután kopogtattam.

A hangja nem tűnt túl idegesnek, úgyhogy nyugodtan nyitottam be.

-Szia Zuko! Hívattál?

Zuko ismét félmeztelenül feküdt az ágyában, ugyanúgy, mint szűk három hete, amikor Roku szigetéről érkezett vissza, ám amint bementem, felült, és intett, hogy üljek mellé. Én a meztelen felsőteste láttán ismét teljesen zavarba jöttem, és miközben az ágyához sétáltam, végig a padlót bámultam.

-Mikor értél vissza? - Kérdeztem, amint leültem.

-Hajnalban. - Rángatta a vállát. - Majdnem elkaptam az avatárt, de a legváratlanabb pillanatban fejen lőttek. Pedig direkt figyeltem rá hogy ne találjanak el, és élő pajzsként használtam a fiút, de így sem jött össze. -Mesélte maga elé bámulva.

-De legalább már szabad az avatár! - Próbáltam bíztatni. - Most már akármikor elkaphatod.

-Igen, tudom, de... tudod, mit csinált?

-Megmentett, aztán, amikor felébredtél, közölte, hogy akár barátok is lehetnétek?

-Pontosan. De... miért mentett meg?

-Azért, mert Aang-nak ilyen a természete. Kedves.

-Te még emlékszel a nevükre? - Fordult felém csodálkozva.

-Persze! - Nevettem föl. - Mindentudó vagyok, emlékszel? Az avatár Aang, a csaj Katara, a bumerángos srác meg Sokka.

-Sokka. - Ismételte Zuko. - Jó hülye név!

-Nekem tetszik. - Rángattam a vállamat. - De a Zuko jobb. - Vallottam be elpirulva.

Zuko egy pillanatra elmosolyodott.

-A te neved is szép. - Mondta kedvesen.

-Ó... hát... köszi. - Jöttem teljesen zavarba. - Azt jelenti, hogy angyal. Anyuék direkt nevezték el így a legidősebb lányukat, hogy az angyal vigyázzon a kisebbekre. - Hallattam kínos nevetést.

-Tényleg? A Zuko szerintem semmit sem jelent, csak azért neveztek így el, mert tetszett anyának ez a név. Azula bezzeg... őt a nagyapánk, Azulon után nevezték el.

-Ez nem jelenti azt, hogy Azula bármiben is jobb nálad. - Állapítottam meg fintorogva.

-Ch! Azula mindenben jobb nálam. Láttad már tüzet idomítani? Mesteri szinten csinálja, pedig pár hónappal fiatalabb, mint te.

-Akárhogy is legyen, a történetben, amit mi ismerünk, Azulát utálom a legjobban...

-És ki a kedvenced?

Eléggé meglepett a kérdése, mert hát miért érdekelné ez őt? Mindenesetre a szemébe néztem, és úgy kérdeztem.

-Hát nem egyértelmű?