Másnap reggel korán felkeltem. A telóm (ami ittlétem óta 100%-on volt, nem tudom hogy, de jó lenne, ha otthon is lenne ilyen) reggel hatot mutatott. Csodával határos módon nem voltam álmos, úgyhogy gyorsan rendbe szedtem magam, és lementem a hajóról megnézni, hogy van-e valami fejlemény. A táskámat is vittem, mivel előre tudtam, hogy úgyis el fogják vinni a hajót.
Odakint Zuko kivételével mindenki aludt. A katonák egy kupacban feküdtek, egymás hátán, vagy hasán nyugtatva a fejüket, Katara pedig még mindig a fához kötözve bóbiskolt. Zuko viszont törökülésben ült, és a folyót bámulta. Odaléptem mellé.
-Jó reggelt, Zuko herceg! Egész éjjel virrasztottál? - Kérdeztem, pusztán azért, hogy beszélgessünk valamiről.
-Igen. Ráérek aludni akkor, amikor már meglesz az avatár. - Mondta rám sem nézve.
Ebben a pillanatban, mintha direkt kicentizték volna, a kalózok előjöttek az erdőből, Aangot és Sokkát rángatva maguk mögött.
Zuko azonnal talpra ugrott.-Katonák, felkelni, Surak, te szólj a bácsikámnak! - Mutatott az egyik parancsnokra, majd a kalózokhoz fordult. -Szép volt!- Dicsérte meg a kalózokat, amikor azok odaértek elénk.
Egy darabig mindenki hallgatott, aztán Sokka törte meg a csendet.
-Egy pillanat! Nem téged hívtalak randira a múltkor Kyoshin? - Kérdezte tőlem, teljesen kiakadva.
-Helló! - Integettem vigyorogva.
-Sokka, te Zuko barátnőjével akartál randizni?! - Kiabált rá Katara.
-Ő nem a barátnőm!! - Tiltakozott Zuko dühösen, én pedig újfent tiszta vörös lettem, és lesütöttem a szemem.
-Nem tök mindegy, hogy ki kinek a barátnője?! - Szólt a kalóz kapitány. - Haladjunk az üzlettel!
-Kérem a fiút! - Mondta Zuko határozottan.
-Előbb a tekercset kérem! - Vágott vissza a kapitány.
-Tényleg átadod neki az avatárt egy darab papírért cserébe? - Szólt közbe Sokka.
A kalózok mind felé fordultak. Zuko arcán mintha egy kis ijedtséget láttam volna átsuhanni, de egy másodperc múlva visszatért a dühös arckifejezése.
-Ne hallgass rá! - Kiálltott a kapitányra. - Egymás ellen akar fordítani minket.
-A barátod az avatár? - Kérdezte csodálkozva az.
-Hát persze! - Folytatta felbátorodva Sokka. - A feketepiacon sokkal többet kapnál érte, mint egy papírdarabért.
-Fogd be a szád, te vizes paraszt! - Kiáltotta Zuko.
Ééééés, már megint egy olyan jelenethez értünk, ami benne van a sorozatban. Vajon változtatnom kéne rajta? Vagy tudnék egyáltalán? - Gondolkodásomból arra eszméltem fel, hogy kisebb tömegverekedés alakult ki. Az egyik kalóz füstbombákat dobált, majd berántották Zuko katonáit, és az egészből csak egy nagy káosz látszódott és hallatszódott. Hátráltam pár lépést, nehogy valaki engem is berántson. Szerettem volna segíteni Zukonak, de mivel semmilyen fegyverem sem volt, meg idomár sem vagyok, nem igazán tudtam mit kezdeni. Ígyhát csak ácsorogtam, amíg Zuko ki nem lépett a füstfelhőből, és a kezembe nem nyomta a vízidomár tekercset.
-Fogd, és vigyázz rá! - Utasított, majd félre ugrott egy felé suhintó kard elől.
Ekkor megláttam, hogy Katara fáján Momo, a lemúr mászik lefele, hogy elrágja a köteleket. Beraktam a táskámba tekercset, majd Katarához rohantam.
![](https://img.wattpad.com/cover/192859281-288-k167610.jpg)
YOU ARE READING
Becsület! [avatar ff] [Befejezett]
FanfictionHeló mindenkinek, aki idetévedt!😁 A sztori egy 15 éves magyar lányról szól, aki egyik napról a másikra belecsöppent az Avatar (Aang legendája) világába. Ahhoz, hogy értsd a történetet, ismerned kell a sorozatot!