Kitakarítottam a katonák maradék szobáit, felmostam a folyosót, és kipucoltam a füdőjüket. (Ennél a pontnál majdnem elhánytam magam.)
Elvittem a szennyesüket a mosókonyhába, de mosás előtt még megebédeltem.Ebéd után a létező összes cuccukat kimostam, és kiteregettem (volt egy külön terem a szárító köteleknek).
Mikor mindezzel megvoltam, lejjebb mentem, hogy a személyzet szobáit is puccba vágjam, de épphogy elkezdtem volna az elsőt, lejött értem egy katona, hogy Zuko herceg megtalálta az avatárt, és hogy menjek a fedélzetre.Fent a következő kép fogadott:
Zuko, Iroh, és néhány katona körbeállnak valami hatalmas katapultot; Iroh egy legyezőt tart a kezében, és fintoroga azt kérdezi:-Most komolyan, Zuko herceg, nem tudnád valami illatosabb lövedékkel lelőni őket?
Zuko válaszra sem méltatta, tüzet idézett, majd meggyújtotta a bűzlő galacsint. Felnéztem az égre, és láttam Appát, amint Aangékkal a hátán Roku szigete felé repül.
-Tűz! - Kiáltotta Zuko.
A golyó majdnem eltalálta Appát, de az még időben kitért az útjából.
-Zuko herceg! - Kiáltott fel Iroh, és a hajó elé mutatott.
-A blokád! Hol van Angéla? - Kiáltotta Zuko.
-Itt vagyok, felség! - Léptem elő.
-Zuko herceg! Még a föld királyságának vizein vagyunk. Ha most visszafordulsz, akkor nem tartóztathatnak le. - Tanácsolta Iroh.
Zuko először a blokádra, majd fel Appára, aztán rám nézett. Én biztatóan biccentettem egyet a hajók felé, jelezve, hogy menjünk tovább.
-Nem fordulunk vissza! - Jelentette ki magabiztosan.
Ám Iroh nem adta fel a harcot.
-Zuko herceg, kérlek! Ha a tűz népe elfog, én sem tehetek érted semmit. Ne kövesd az avatárt!
-Sajnálom bácsikám! - Mondta halkan Zuko, majd kiadta a parancsot. - Menjünk a blokádnak!
Amint közeleb értünk, a hajók lövedékek százait küldték felénk.
-Jesszusom! - Sikoltottam fel, amikor az egyik közvetlenül a hajó mellett csapódott be.
-Kérlek, mondd, hogy ez benne volt a tervben! - Fordult felém idegesen Zuko.
-Benne volt. - Bólogattam. - Csak nem tudtam, hogy ilyen ijesztő leeeeeesz!
A mondat végét elsikítottam, mivel egy lövedék becsapódott a hajó hátuljába, kisebb ,,hajórengést" idézve elő, melynek következtében hanyatt estem, és bevertem a fejem.
-Au! - Ültem fel, a kobakomat fogva.
Zuko is megtántorodott, de ő nem esett el.
Miután feltápászkodtam, az egyik szolga rohant elő valahonnan a hajóból.-Zuko herceg, a motor megsérült! Meg kell állnunk, hogy megjavítsuk!
-És mondd csak, EZ IS BENNE VOLT A TERVBEN?? - Ordított rám Zuko.
- Benne! - Mondtam idegesen, még mindig a fejemet dörzsölgetve. - Ne állj meg, át fogsz jutni, hidd már el!
-Nem fogunk megállni! - Kiáltott vissza a szolgának ellentmondást nem tűrő hangon.
Pár pillanattal később odafentről hangos ordibálás hallatszott:
-Sokkaaaaaaa!
-Sokka! - Kaptam a szám elé a kezemet. A fiú ugyanis valószínűleg most eshetett le Appa hátáról.
Szerencsére nem hallotta senki, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy életben maradjon. Szerintem ha meghallották volna, hogy én az ellenségért aggódom, ott helyben a tengerbe vetettek volna.
ESTÁS LEYENDO
Becsület! [avatar ff] [Befejezett]
FanficHeló mindenkinek, aki idetévedt!😁 A sztori egy 15 éves magyar lányról szól, aki egyik napról a másikra belecsöppent az Avatar (Aang legendája) világába. Ahhoz, hogy értsd a történetet, ismerned kell a sorozatot!