A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

2 ° Táborozunk!

Ott tartottam, ugye, hogy Zamárdi felsőn szálltunk le a vonatról, ami azért problémás, mert a szállásunk egy pöppet messze van innen.
Úgyhogy, mi, a 9.d, felkerekedtünk, és a magunk hangos valójában nekiálltunk, hogy a nyakunkba vegyük Zamárdit.

°°°°

Fél óra után értünk el egy szimpatikus ,,Zamárdi üdülőövezet"-táblát, ettől már csak pár perc kutyagolásra volt a szállás.
Voltam már itt. Sok tábort szervez a suli ezen a helyen, és én majdnem mindegyiken ott voltam.
Kis faházak, egy nagy központi faház, ahol eszünk, és ahol a kísérőtanáraink, az ofő és az ofőhelyettes foglalnak helyet, hogy ránk lássanak. Plusz a központi ház és a kerítés között egy kétemeletes, fehérre meszelt kőház, ahol a gólyák kapnak helyet.
A központi épületben ledobtuk a bőröndjeinket, majd kimentünk lézengeni a tágas udvarra.
Benzin, aka Bence és Pallasz egyből lecsaptak a ping-pong asztalra, Zuhé, Dááá(Vid), Csisztofej(Krisztofer), Hurri, Tom és Szekér pedig némi veszekedés után elosztották magukat két focicsapatra.
Cili, Vörös és Dorka elfoglaltak egy hintaágyat közel a ping-pongozókhoz.
Jazz és én leültünk a függőágyba, ami az udvaron egymás mellett árválkodó két fa közé volt kifeszítve. Persze voltak kisebb csemeték is, a faházak előtt, a kerítést pedig végig befutotta a borostyán meg néhány gaz.
- Izé, hol van a vécé? - fordult felém Jazz.
- Jazz! - nézett rá Dorka félig nevetve. Tudniillik a hintaágy elég közel volt a függőágyhoz. - Tavaly is voltál itt!
- A-aaa - rázta meg vadszilva színű, hosszú copfját Jazz. Ha suliidőben lett volna befestve a haja, a fél tanári kar kicsinálta volna, de most semmi sem tiltotta. És persze engem sem kímélt, így az alapvetően világosbarna hajam vége kissé megkopott türkizben pompázott.
- Én nem voltam itt még táborban... vagy ha voltam, elfelejtettem - harapta be a száját.
- Ó... - Dorka nem tudhatta, hiszen ő csak félévkor jött a sulinkba.
- Ott van - böktem a faházak mögötti kis, fehér épületre. - Vigyázz a pókokkal!

Nagy tolakodás közepette elkezdtük beosztani a faházakat. A legtöbb háromszemélyes volt, de volt egy négyágyas is. Természetesen mindenki azt akarta megkaparintani, de Vörös a kezébe vette az irányítást. Hozzátenném, úgy, hogy a tanárok perceken át vesződtek velünk, neki meg egy szavába került a (részleges) csönd.
- Szóval. Az egyesbe megyünk én Cilivel és Pallasszal. A kettese Benzin, Zuhé, és Dáá, a hámasba Krisz, Szekér, Hurrikán és Tom, a négyesbe Pille, Jazz és a Doki.
- Dokiii??? - hördült fel Dorka.
- Dr. Tóth - forgatta a szemét Vörös. - Van kérdés, nincs kérdés? Remek.
Rápillantottam a névsorra. Mindig is kíváncsi voltam, minden szempontból, bocs, ez van. Annak ellenére, hogy szinte kívülről fújtam, végigfuttattam a tekintetem a DÖK-ösök névsorán:
Antal Bence
Aranyosi Jázmin
Ázó Domonkos
Budai Márk
Cethő Vid
Egri Cecília
Fodor Edina...
Várjunk csak...
Budai Márk?!
Automatikusan tovább futott a szemem:
Görögh Panna
Ki a franc az a Márk? – keringett az agyamban a kérdés, mint egy idegesítő kisbolygó.
Lakatos Krisztofer
Tóth Dorka
Nemes Zsanett
Majd megkérdezem Vöröst...
Szekeres Iván
Szhéll András
Záler Tamás...

- Vörös...? - kopogtam be az egyes faház ajtaján.
Vörös természetesen nem volt ott. Egyedül Cili ült az ágyán a telefonja fölé görnyedve.
Az ajtó nyikordulására felnézett.
- Vöri nincs itt.
Na, kösz, Cili, bármily furcsa, ezt én is észrevettem.
- Hol van? - kérdeztem, hogy valami értelmeset is kihúzzak belőle.
- Nem tom' - vonta meg a vállát. - Pannival elmentek valahova.
Király.
- Nem mondták, hová? - sóhajtottam lemondóan. Egyértelmű volt a válasz, de hátha.
- Nem. Most mondtam, hogy nem tudom! - nyávogta.
- Azért kösz - csuktam be az ajtót.
Ahogy megfordultam, irreálisan közel találtam magam egy archoz.
- Szia, Tom - köszöntem.
- Cső.
- Megtennéd, hogy egy kicsit arrébb mész?
A fiú pár másodpercig bambán nézett rám, mire csettintettem egyet a szeme előtt.
- Aha - kapott észbe.
Leléptem a lépcsőfokon jobbra, de ő is nekem jobbra tért ki. Aztán léptem egyet balra. Megint csak előttem maradt.
Végül eltoltam az útból, és hallottam, amint a hátam mögött benyit Cilihez.

°°°°

Miután bejártam az egész L-alakú telket, feladtam, és a négyes faházban lezuttyantam a bőröndöm melletti ágyra.
Az egész faház amúgy kicsit zsúfolt volt, de el lehetett benne férni.
Az ajtóval szemközti falnál három ágy állt, ami a szoba nagy részét elfoglalta. Az ajtó egyik oldalán egy szekrény, rajta a TV-vel, az ajtó másik oldalán pedig egy kis asztal, amire kipakoltuk minden megmaradt csomagolt nasinkat.
Az én priccsem az ablak alatt volt, a középső ágy Dorkáé, a fal melletti pedig Jazzé.
Fürdő és vécé nem tartozott a szobához, csak egy kis csap az asztal mellett, ahol fogat moshattunk. A csap felett egy kissé ferde tükör és egy polc kapott helyet.
Pár perc heverészés után betoppant Dorka.
- Szia, Pille! - ült le az ágyára. - Szuper ez a hely! Csak hol van zuhanyzó?
- A vécével egy épületben - ültem fel az ágyamon.
- Vah, kösz, otthon nem mostam hajat, és egy kész rémálom, ami a fejemen van! - túrt bele sötétszőke hajába.
- Sziasztok! - toppant be Jazz is. Valószínűleg hallotta az utolsó szavakat, mert a következő mondata Dorka hajára volnatkozott: - Egyébként Dorka, nem kérsz szőkébb csíkokat a hajadba? Mert így olyan seszínű!
Összenéztünk Dorkával, és egyszerre tört fel belőlünk a nevetés.