A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

19 ° A gaz szigszalag

A konyhában összefutottunk a tulajjal, aki odaadta az összes létező tányért, amit talált. Aztán, amikor kiléptünk a nagy ház ajtaján, majdnem beleütköztünk Zuhéba, aki láthatólag épp akkor kelt fel.
- Hai - kívánt jó reggelt a maga módján.
- Neked is. Hová jössz? - kérdeztem.
- Szigszalagért - mondta álmosan.
- Mert? Mi történt? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Történt egy kis... baleset a zuhanyzóban - vakartam meg a tarkóját, mire kezdtem rosszat sejteni.
- Melyikben...? - kérdezte gyanakodva Pemzli, mert ő is, ahogy én, rájött, hogy nem a közös zuhanyzó felől jön.
- A gólyákéban - vont vállat.
- Hát ez csodás - nevetett fel idegesen Pemzli.
- És amúgy, te mi a francért nem őrizgettél cuccokat a feladatban? - kérdeztem, pedig már majdnem biztos voltam a válaszban.
- Egy életbevágóan fontos és halaszthatatlan dolgom volt.
- Aludtál? - kérdeztem unottan.
- Aludtam - bólintott nagyon komolyan.
- És mi van a zuhanyzóval? - kérdezte Pemzli.
- Hát az úgy volt, hogy...
- A lényeget! Sietnénk. Mi az ,,úgy volt, hogy..." következménye? - sürgettem Zuhét.
- Hát izé... az, hogy bezártam magam a zuhanyzóba.
- Hogy mi? - rázta meg a fejét Pemzli. - Mi a jó fenét kerestél te ott egyáltalán?
- Nos. Hehe...
- Zuhé... kukkokni mentél? - esett le nekem a tantusz.
- Ééén ilyet nem mondtam! - emelte fel a kezét a fiú, de tudtam, hogy a lánykák (vagy ki tudja...) meglesése volt a célja, amin kicsit sem lepődtem meg, hisz hé, arról a Zuhéról van szó, akivel hetedik óta koptatom az iskolapadot.
- És minek a szigszalag? - kérdezte Pemzli a jogos kérdést.
- Nos... a kijutáshoz... az ablakot használtam. Miután persze nem tudtam kinyitni azt a szájbarakott ajtót. És hát... ennek mínusz egy ablak lett a következménye - egy pillanatig némán pislogtunk Zuhéra, majd elsőként én reagáltam:
- Te rohadtul hülye vagy, ugye tudsz róla? - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Arra buktok, nem? - tárta szét a karját vigyorogva.
- Hát nem - nevette el magát kínosan Pemzli.
- Ne csinálj semmit az ajtóval. Most megyünk mályvabigyót sütni, aztán a szemle pakolás ideje alatt megszereljük az ablakot.
- Megoldom - indult el Zuhé az ajtó felé.
- Nem kérés volt - vágtam vissza kapásból.
- Nem ke...
- Mondom nem kérés volt! - Ezen eléggé határozottra sikerült mondat következtében Zuhé sarkon fordult, és elisszkolt a háza felé.
- Eskü ijesztő vagy! - szólt vissza a válla fölött.
- Addig jó - vontam meg a vállam.

A tányérokat jobb híján a ping-pong asztalra tettük. Jazz és Dorka rögtön ott termett mellettünk, és elvettek a két kupacból.
- Hogy-hogy olyan lassan értetek be? - kérdezte ártatlan hangsúllyal Jazz. Tudom, hogy nem akart rosszat, velem is sokszor volt már, hogy nem sikerült normálisan megfogalmazom a mondandómat.
- Gyorsak voltunk. Csak rossz irányba - indultam a tűzrakó hely felé.
- Uh. Az nem jó - húzta el a száját Jazz.
- Minket meg Hurri lelassított - mondta oda nekünk a válla felett Dorka, mert már a tűznél ügyködött.
- A Zsámbéki Rozmár - forgattam a szemem mosolyogva.
- Zsámbéki rozmár, baszki! Honnan szedsz te ilyeneket? - nevetett a hátam mögött egy bizonyos hang. Egy hang, ami miatt majdnem elejtettem a tányérokat.
- Lég oly kedves, ne ijesztgess - perdültem meg a tengelyem körül, és szembe találtam magam azzal a szempárral, ami miatt a szívem a torkomba ugrott.
- Ja, bocs, majd szólok legközelebb - vigyorgott Zalán.

°°°°

Miután alaposan megkajáltunk, a tanárok elzavartak minket pakolászni. Viszonylag rend volt (khm, véletlenül sem azért, mert mindent becsűrtünk a szekrénybe, szó sincs róla) a szobában, csak fel kellett söpörni, meg felmosni a lépcsőt.
- Figyu - tettem a kezem a kilincsre. - Nem baj, ha én most lelépek ablakot szerelni?
- Micsudi? - kérdezte Jazz, aki éppen a párnája alá tuszkolta be a pizsamáját meg a plüss disznóját.
- Zuhé valahogy lehámozta az ablakot a gólyák fürdőjéről, és előbb akarok odaérni, mint Fanni meg Emma.
- Mert? - kérdezte Dorka.
- Hogy ne mártsanak be - vontam meg a vállam.
- Vagy ha igen, te bemártod Zuhét - fejezte be a mondatom Dorka.
- Megtörténhet - vigyorogtam, aztán lenyomtam a kilincset és kisettenkedtem az udvarra. A tanárok nem voltak sehol, ami két dolgot jelenthetett: vagy a saját házikójukban múlatják az időt, vagy pedig éppen valaki szobájában osztják az észt.
Próba cseresznye, gondoltam, ezért körbejártam a gólyák házát. Zuhé a kerítés felőli oldalon várt, azon a részen, amerre nem nyílt egy ajtó sem, és amerre csak egy ablak nézett. A mosdóé.
Zuhé lába előtt a falnak támasztva hevert a szerencsétlenül járt ablak, maga a fiú még tanácstalanul állt felette.
- Szia - köszöntem hűvösen, aztán odaléptem az ablakhoz, amiből már csak az a két kis szegecs (zsanér?) állt ki, amivel nyitni és csukni lehetett az ablakot. - Ezt rendesen tönkrevágtad - álltam lábujjhegyre, hogy megnézzem, hogy kiszakadt-e az ablak. Persze, hogy ki. - Itt már tényleg csak a szigszalag segít - fordultam meg Zuhé felé. - Végül elhoztad...?
- Te mondtad, hogy ne! - tárta szét a kezét.
- Mondasz valamit... na gyerünk azért a rohadt szigszalagért! - ezzel Zuhét megkerülve, macskaléptekkel elkezdtem osonni a nagy ház felé.
Körülbelül három másodperc múlva Zuhé lefékezett mellettem.
- Hülye vagy? Ha észrevesznek, mindketten nulla pontot kapunk!
- Hát - vonta meg a vállát. - Nem vesznek észre.
- Ja, képzelem - osontam tovább.
- Miért, Flash-t észreveszik? - csevegett Zuhé.
- Marveles vagyok! - néztem rá hitetlenül. - Maximum Higanyszál.
- Azkiaz?
- Nem ismerlek - nyomtam le a kilincset.
- Nekem viszont nagyon ismerősnek tűntök.
- Vörös. Mi a rákért kell neked mindenhol ott lenned? - néztem bele a vizenyőskék szempárba.
- Ja, egyszer igazán belefulladhatnál a Balatonba - helyeselt Zuhé.
- Nagyon kedves vagy. Meg merjem kérdezni, mit kerestek itt? - nézett végig rajtunk Vörös.
- Ha elmondjuk, beköpsz.
- Één? Hová gondolsz? - vigyorgott.
- Ez egy verseny - forgattam a szemem.
- Jogos észrevétel - vonta meg a vállát Vörös. - Szóval. Mit kerestek?
- Te mit keresel itt? - terelte a témát Zuhé.
Vörös úgy nézett rá, mint amikor egyszer egy random kisgyerek az utcán megkérte, hogy vegyen neki Kodjak nyalókát.
- Zuhé... - dörzsölte meg a homlokát, miközben én próbáltam visszatartani a nevetésem. - Szerinted mit keresek itt a kezemben egy felmosóval meg egy vödörrel? Sissy tejfölt?
Ekkor nem bírtam tovább, és elnevettem magam. Pont a Sissy tejföl!
- De még mindig nem tiszta, hogy mit kerestek itt - mért végig egy lesújtó pillantással.
- Már nem is próbálod titkolni a titkos románcod a Sissy tejföllel? - kérdeztem, és próbáltam elfojtani a nevetésem.
- Na jó, meguntam - kerülte ki Zuhé Vöröst, hogy bemehessen a konyhába. - Jó napot! Van az úrnak szigszalagja? Köszönöm!
Vörös meg én ledöbbenve álltunk az ajtó mellett.
- Mi a rák...
- Egyetértek - néztem még mindig döbbenten a konyhából kilépő Zuhét.

Pár perc múlva megint az ominózus ablak alatt álltunk Zuhéval, és hihetetlen, de pár perc alatt visszaszereltük a helyére.
- Ez szép volt - tartotta fel a tenyerét, mire belecsaptam. - És most taka van vissza, mielőtt még Tábornok észrevesz.
- A rettegett Tábornok...