A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

9° Gólyáknak titulált ökörcsorda

- Szhéll András! - pirított rá Hurrira a tanárnő, mikor az említett szamár hülye fejet vágva osont a ,,mindenki lába leér" határ felé.
- Áucs. - fordultam a fiúk felé, akik tarkón dobtak a strandlabdájukkal. Nem fájt, de így kívánja az íratlan etikett.
Tom rám vigyorgott, és a következő pillanatban a másik oldalamon ólálkodó Szekér egy rántással kihúzta alólam a neonpink gumimatracot. Egy sikítás közepette a vízbe estem. Jobb ötlet híján elkezdtem fröcskölni az ezerwattosan vigyorgó Szekeret, aki hajthatatlanul lopta Dorka gumimatracát.
Szóval csak egy tipikus fürdőzés volt a Balcsiban, by kilenc dé.
Tizenöt perc után kijöttünk a tóból, és letelepedtünk Jazz dinnyéjére. Előhalásztam a táskámból a Doblét, és bedobtam a kis kör alakú dobozt középre.
- Komolyan? - kérdezte megemelt szemöldökkel Vörös.
- Ja! - vontam meg a vállam. - Jazz?
- Yey, Doblézzünk! - ült ő is középre.
Dorka is feltápászkodott, és átsétált a dinnye mellett leterített törölközőjéről a dinnyére.
Meglepetésemre Cili is csatlakozott.
- Na jó, megnézem mi ez. - csúszott oda Vörös is.

Vörös tehetségesnek bizonyult a Dobléban, konkrétan öt körből jó hogy nem hatot nyert meg.
Már éppen osztottam a kör alakú kártyákat a következő körhöz, amikor elkezdett nagyon durván csikorogni a kavicsos út. Átnéztem a vállam fölött, és még kellett állapítanom, hogy megérkeztek a gólyák.
Az osztályfőnökük jött elöl, mögötte... kettes oszlopban(?) a gólyák. A sort az ofőhelyettesük zárta. A lányok és a fiúk teljesen különválva vihogtak és hülyéskedtek. Alapvetően semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy pótpedagógusa legyek a gólyáknak, de ezeket a gyerekeket elnézve nem lesz túl könnyű dolgom.
- Na, megjött a bolhacirkusz. - fintorgott Vörös.
- Ja, nem túl szimpik. - méregette őket Jazz.
- Lol, Pille, az a csaj pont úgy néz ki, mint te! - mutatott Cili a középpontban parádézó lányra.
- Az a húga. - tájékoztatta Dorka a tejfölszöszkét.
- Van húgod? - nézett nagyot Cili.
- Mint látod. - vontam meg a vállam. - Betti.
- Jó fej csaj, csak kicsit egós. - mondta Dorka. - Úszásról ismerem. - tette hozzá.
- Te is úszol? - kérdezte még nagyobb szemekkel Cili.
- Te semmit nem tudsz az osztálytársaidról? - nézett fel Pallasz a Dobléból. - Amúgy alma. - tette hozzá, és ledobta a lapját a kupacra.
- Basszus! - nézett vissza Vörös a lapjaira. - DOBLE KÉZ!!! Há!
- A francba! - kaptam a szám elé a kezem.
- Mi az? - kérdezte Jazz.
Nem válaszoltam, csak felpattantam, és a szúrós, faágakkal megspékelt fűben elbotorkáltam a fiúkhoz.
- Hurri!
A kávébarna haj megfordult, és a kávébarna szem rám nézett.
- Mi az?
- Kit választasz? - kérdeztem majdnem remegő hangon.
- Dorkát. Mást nagyon nem tudok.
- Oh. Oké. És én kit választok? - kérdeztem megint, mostmár határozottan remegő hangon.
- Nem fogok barchobázni veled. - vonta fel a szemöldökét. Jé, ez ilyen szavakat is ismer?
- Aha. - nevettem fel idegesen. - De most komolyan. Kit válasszak?!
- Még nem tudod??? - kerekedtek el a szemei.
- Légyszi, ezt kürtöld ki a világba! Kezdd mondjuk a tanárnővel! – sziszegtem szarkasztikusan.
- Haha. Hát - vakarta meg a tarkóját. - őszintén, gőzöm sincs.
- Nem tudsz senkit, aki jó pedagógusnak? - rimánkodtam.
- De, mindennap erről beszélgetünk.
- Kösz a segítséget. - indultam vissza a dinnyére.
- Várj már! - tapászkodott fel Hurri. - Márkot válaszd.
- Mi van? - kerekedtek el a szemeim.
- Jól kijön a hetedikesekkel.
- Te ismered? - ha lehet, még jobban kiguvadtak a szemeim.
- Ja.
- És ezt eddig elfelejtetted emílteni. - fontam karba a kezem.
- Bocs, hogy élek! Honnan tudhattam volna, hogy fontos?! - háborodott fel. Ránéztem a gólyáknak titulált ökörcsordára. Néhányan ránk néztek, és elkezdtek vihogni. Brilliáns.
Mivel nem akartam, hogy mi legyünk az új, fincsi beszédtéma, rövidre zártam.
- Oké, majd meglátom, és bocsi. - forgattam a csuklómon az egyik karkötőm. - Most viszont elhúzom a csíkot, mert úgy érzem, hogy ez a kis beszélgetés köztünk rágósabb lesz a hetedikesek között, mint egy félig nyers rántott hús. - morogtam.
- Oké. - nevetett fel Hurri.
- Vesztettél. - közölte tárgyilagosan Vörös, amikor visszaértem a dinnyére.
- Na ne. - kevertem meg a lapokat.

- Kilenc dé! - tapsolt kettőt Steiner tanárnő.
Mindenki feltápászkodott, és a tanárok pokróca köré gyűlt.
A gyomrom körülbelül akkorára húzódott össze, mint az öklöm, amikor belegondoltam, hogy egy teljesen ismeretlen fiút készülök arra kérni, hogy segítsen a gólyák őrzésében, miután az előbb egy távolról kissé félreérthető beszélgetést váltottam Hurrival. De próbáltam arra gondolni, hogy ők csak hetedikesek, mindent félreértenek és mindenbe képesek beleképzeli mindent.
- Nos, gólyák. - fogott be az ötödikesek ofője, Tábornok tanárnő a sablonbeszédbe, amit mindenkinek előadnak.
A súlypontom a jobb lábamra helyezve, karba font kézzel hallgattam az eligazítást, és a kelleténél kicsit türelmesebben vártam, hogy Tábornok ahhoz a részhez érjen, hogy három csapatra lesztek osztva.
- Három csapatra lesztek osztva. - puff neki. Ilyen az én szerencsém, nem lehet mit tenni.
- Aranyosi Jázmin, Nemes Zsanett és Szhéll András. - nyújtotta ki teátrálisan a kezét Steiner tanárnő, mire mi kiváltunk az osztály tömegéből.
Ugyanúgy, ahogy az osztálytársam között, a fél lábamra helyezve a súlypontom álltam, de ezúttal hátul összefogtam a kezem.
- Ezek a diákok lesznek a csoportvezetőitek. - jelentette be Tábornok tanárnő. - Úgyhogy veszekedés nélkül legyetek szívesek három részre osztódni.
A gólyák fintorogva váltak három csapatra, gondolom összehaverkodak már, meg nem voltunk szimpik, vagy hasonló.
- És most kérjük a csoportvezetőket, hogy válasszanak maguk mellé egy másik nyolcadikos diákot. - jelentette be Steiner. - Jázmin?
- Szekér... izé, Szekeres Iván. - mosolygott kedvesen Jazz a fiúra.
- András?
- Dorka. - villantott egy ezerwattos vigyort a szőkére Hurri.
- Zsanett? - fordult felém.
Kedvem lett volna visszarohanni az osztálytársaim közé, és kilökni valakit, bárkit magam helyett a gólyák és a többiek elé.
De ezt persze nem tehettem, egyrészt, mert akkor ki lennék röhögve, de nagyon, másrészt, mert akkor egész hétre búcsút vehetnék a Balatontól. Ezért nagy levegőt vettem, és kimondtam azt a dolgot, ami még annál is hihetetlenebb, hogy Vörös éjszakánként tejfölt lop.
- Márkot választom.