A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

8° Kényszeredett pályaválasztás

Vörössel és Dorkával váltottunk egy jelentőségteljes pillantást, miközben az egész osztály felbolydult. Jazz levette a fejhallgatóját, Cilinek kikerekedett a szeme, Pallasz ránézett Benzinre, akinek még mindig az ölében ült, a többi fiú még csak örült, hogy végre történik valami.
- Egy új osztálytárs, aki próbahétre érkezik a táborba.
Vörös felhördült, és ezután szavakba is öntötte a nemtetszését:
- Próbahétre egy táborba?! Elnézést, ez csak szerintem nagyon... furcsa?
- Mivel már beiratkozott az osztályba, joga van idejönni, ha így akar megismerni benneteket, akkor így akar. - válaszolta szenvtelenül. - Kielégítő válasz volt, Fodor Edina?
A fiúk elvigyorodtak, a kis perverzek, mindent félreértenek...
Vörös pedig felvett egy, a hajára igencsak hasonlító arcszínt.
- Brilliáns. - csapata össze a kezét az idő, kicsit oldva a hangulatot. - Tizenöt perc múlva indulunk a partra!
Mindenki ujjongott, csak Jazz, Hurrikán és én sóhajtottunk fel lemondóan.
- Aranyosi Jázmin, Nemes Zsanett és Szhéll András itt marad! - kiabálta túl az ajnározást az ofő.
Erre mi hárman feltápászkodtunk, a többiek pedig kitódultak az ajtón, és sietve indultak átöltözni.
Feszengve álltunk a két tanárnő előtt.
- Összeültünk Steiner tanárnővel - kezdte az ofő -, és arra jutottunk, hogy nem biztos, hogy jó döntés nem beengedni benneteket a tóba.
Erre felkaptam a fejem.
- De, vannak bizonyos feltételek! - emelte fel az ujját és a hangját.
Majdhogynem pislogás nélkül figyeltem. A víz az életem, csak nem létezik olyan (bizonyos korlátokat nem átlépő) feltétel, amit ne tennék meg a Balcsiért.
- A hetedikeseket csoportokra fogjuk osztani - na neee! Utáltam gólya (hat osztályos gimi, a hetedikesek is gólyák, a kilencedikesek meg máshol táboroznak) csoportban lenni, nem ismertem senkit, és nehezen barátkoztam. De azért vártam a folytatást. - szeretnénk, ha ti lennének ennek a három csoportnak a vezetői. Válszthattok magatok mellé egy társat, aki ugyanúgy vezeti majd a csoportokat. Lány fiút, fiú lányt választ! - vetett egy jelentőségteljes pillantást Hurrikánra.
- Választhatom Hurrit? - csillant fel Jazz szeme.
- Még csak az kéne, hogy túrákat vezessenek a Balaton közepére! - torkollta le a tanárnő. - Nem. Szeretném külön felmérni a képességeiteket.
Ezt nem igazán értettem, de azért bólintottam.
- Vállaljuk. - mondtam.
- Tőled el is várjuk. - szólalt meg bujkáló mosollyal Steiner tanárnő. - Beszéljétek meg egymással kit választottatok, és közöljétek a döntéseteket a választottal.
- Oké, oké. - sürgette Hurri. - Mehetünk öltözni???
- Sipirc!

°°°°

- Szóval, csoportvezetők lesztek. - szűrte le Dorka.
- Miért ti? - puffogott Vörös és Pallasz.
- Hát... szerintem tőletek inkább félnének... - vakartam a tarkóm.
- Ja. - bólogatott Hurri.
- Te még itt vagy? - fintorgott rá Cili.
- Hé! - szólt rá Jazz. - Hurrit bírjuk! - karolta át a fiú vállát.
Pallasznak a normálisnál kicsit nagyobbra gúvadtak az amúgy is nagy, barna szemei, mire Jazz zavartan nevetgélve elengedte Hurri vállát.
- Csak mi vagyunk itt ép eszűek - nézett Dorkára meg rám Vörös.
- Mert? - vonta fel a szemöldökét Pallasz.
- Mert mi nem vagyunk belezúgva senkibe. - vonta meg a vállát Vörös.
Dorka egyetértően bólogatott, én viszont csak a homlokomra csaptam.

Megtapogattam a szárító kötélen lévő méregzöld bikinimet.
- Hogy lehet, hogy még vizes?!
- Párás volt a levegő. - rántotta le Dorka a saját fehér bikinijét a törölközőm másik oldaláról.
- Franc... mindegy, van másik. - vontam meg a vállam.
- Nekem meg van hajszárítóm. - lépett fel a bungallónk ajtajához vezető egy darab árválkodó lépcsőfokon.
- Komolyan azzal fogod megszárítani? - léptem be mosolyogva az ajtón.
- Tudsz jobbat? - vonta fel a szemöldökét.
- Másik ruha?
- Na, azt most verd ki a fejedből!
Felkaptam a másik, kék-fehér csíkos fürdőruhámat, arra pedig rákötöttem egy fehér strandlepedőt.
Az ajtó előtti lépcsőn ülve vártam Jazzre és Dorkára. Hirtelen egy gyanúsan Hurrikán formájú folt termett előttem. Összecsuktam a könyvem, amit éppen olvastam, és felnéztem a fiúra.
- Kit választasz?! - kérdezte a térdére támaszkodva.
Felálltam a lépcsőről, mert nyikordult mögöttem az ajtó, és Jazz lépett ki rajta.
- Jazz! Atyavilág! Kit választasz? - lihegett a lila hajú arcába.
- Szekeret... miért?
- Ó... - szontyolodott el a fiú. - Csak azt akart kérdezni, hogy biztos-e, hogy Szekér fiú, és nem transzi.
- Hurri! - nevettem el magam. - Meghibbantál?
- Valószínűleg. - sóhajtott lemondóan.
- Mi folyik itt? - lépett ki Dorka is az ajtón.
Elmagyaráztam neki, hogy mi a szitu, erre ő fejbe csapta Hurrikánt.
- AU! Benned túlteng a gyilkos ösztön!

Lésétáltunk a partra, a gumimatraccal karöltve. Közben elújságoltuk Szekérnek, hogy bébiszitterek leszünk és hogy Hurri... ja, ,,letranszizta".
- Anyád. - vonta meg a vállát Hurrikán felé nézve.
Vörös és Pallasz pedig úgy tűnik, nagyon szerette volna terrorizálni a gólyákat, ugyanis fél percenként jártak szegény Hurrikán nyakára. Mindent összevetve, az a fiú ma elszenvedett egy kisebb lelki sokkot.
Aztán megérkeztünk a partra. Jazz mára valahonnan szervált egy dinnyés (jee) pokrócot, ami köré lepakoltuk a törcsijeinket, és letelepedtünk az így kialakult, körülbelül két és fél méter átmérőjű körre. Ma csatlakoztak hozzánk Vörösék, így különváltak a fiúk és a lányok.
Előkotortam a strandtáskámból az összehajtogatott óriásgumimatracomat, amit tegnap lusta voltam felfújni, és hozzá egy kisebb pumpát.
- Jól felkészültél. - nézett elismerően a taposós pumpára Dorka.
Rávigyorogtam, és elkezdtem felpumpálni a matracot.
- Aaaa, ez rohadt nagy! - kerekedett el Jazz szeme, amikor már kivehető volt a matrac alakja.
- Ahaa! Erre felférünk mindhárman. - mosolyogtam Jazzre.
- Pilleeee... - somfordált oda Szekér nagy boci szemekkel hozzánk.
- Ez a miénk. - fontam karba a kezem, miközben még mindig tapostam a pumpát. Aminek még pár másodperc kellett ahhoz, hogy egy pukkanás kíséretében a cső elváljon magától a pumpától. Ijedt fejjel guggoltam le, és nyomtam be a szelepet a gumimatracon.
Szekér figyelt, majd, amikor újra felegyenesedtem, így szólt:
- Csak egy labdához kell!
- Nekünk is! - emelte fel a kezét a hátam mögött Vörös, és már nyúlt is a pumpáért. Szekér is utána kapott, és mire én Szekér után kaptam, már veszekedtek is a pumpámon. Mivel a fiú volt közelebb, az ő karját kezdtem el csépelni, hogy engedje el, de ez inkább fájt nekem, mint neki.
- Na, akkor ennek it véget is vetek. - szólt egy hang a fejünk fölött, majd ofő néni elcsippentette kettejük kezéből a taposós pumpát. Így történt, hogy mindenkinek tüdőből kellett felfújnia a maga strandlabdáját.
- Legközelebb - morogta két fújás között Vörös - a szálláson fújjuk fel a labdát.
Azzal betuszkolta a szelepet a helyére, és mehettünk is a vízbe, Jazz, Dorka, Vörös, Cili meg én. Pallasz megint kint maradt, és Benzinnel kezdett beszélgetni.