A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

10 ° Kolléga

A kínos csend, ami a jutalmamul szolgált volna, nem volt túl csendes. Gyerekek visítoztak a vízben, ami csapkodta a köveket a parton, és hát ott voltak a gólyák. Nem mondom, hogy moraj futott végig rajtuk, de azért néhányan összesúgtak, főleg lányok, és láttam rajtuk, hogy legszívesebben vihognának.
Beharaptam a számat, és lehajtott fejjel oldalra néztem. Mellettem Hurri tök nyugodt fejjel álldogált, fürkészte a hetedikesek körülbelül húsz fős osztályát. A tekintetemmel elkaptam, ahogy a mellette álló Dorka épp becsukja a száját.
Szekér viszont nem kímélt, kikerekedett szemmel, és enyhén tátott szájjal nézett rám, és a legszélen álló Jazz is hasonlóan állt hozzá a dologhoz.
Néhány másodperc után az ofő megköszörülte a torkát.
- Ez igazán nagylelkű tőled, Zsanett. Márk, kérlek! - intett a kezével, mire egy fiú vált ki a gólyák közül.
Sötét, még Szekérénél és Hurriénál is sötétebb haja volt és zöld szeme, de nem olyan barnás, mint Benzinnek, hanem ragyogó zöld. Fehér, Cooler than U feliratú pólót viselt, fekete, erősen fürdőnadrágszerű gatyával.
A haja szanaszét állt, és volt egy olyan érzésem, hogy nem direkt. Komolyan, ez a srác egy megtestesült Leiner Laura-könyv szereplő!
Rám mosolygott, kivillantva a fogait, és karba fonva a kezét, megállt mellettem.
Mindenféle csendesség ezután csak egy pillanatig tartott, ugyanis a hetedikesek heves átrendeződésbe kezdtek. Persze, hogy mindenki Márkhoz akart kerülni.

- Ezt nem hiszem el! - járkált fel-alá Dorka a szobában.
- Hát, én se nagyon. - dünnyogtem.
- Nem is ismered! - állt meg egy pillanatra, de aztán újból járkált tovább.
- Hidd el, én sem vagyok túlzottan boldog azért, hogy Nagy Márk és Bexi szerelem gyerekével kell irányítanom egy csapat gyereket. - kocogtattam meg a könyvem fedelét. - De Hurri szerint jó vezető, és én ezt néztem csak, nem azt, hogy mennyire dögös.
Dorka megállt előttem, és elkerekedett szürkéskék szemeivel úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy Peter Parker él és létezik. Már persze, nem mintha ez nem lenne igaz.
Bocs, de elfelejtettem mondani, hol vagyunk. Négyes faház. A kis parti kalamajka után végül csak sikerült eloszlanunk. Hurrihoz és Dorkához parancsolták a legtöbb fiút (szegény Dorka), Jazzhez és Szekérhez irányították az arany középutat, Márkhoz és hozzám pedig a lányok nagy része került. Igen, Betti is, a lekövethetelen tanári logika mindenek felett. Emellett lezajlott még egy fürdés is a Balatonban, melynek folyamán Márk prímán összebarátkozott a fiúkkal. Mondjuk, ebben sokat segített neki Hurri, akit a franc tudja honnan, de ismer.
A Dorkával való beszélgetés közben éppen semmi dolgunk nem volt, mert a csapatokkal csak tíz perc múlva volt ismerkedés, meg hasonlók.
- Mi, tetszik neked? - ocsúdott fel Dorka.
- Én ilyet nem mondtam! - hőköltem hátra felemelt kézzel az ágyamon. - Dorka, tizenöt éves vagy, a dögöst és a tetsziket meg kéne tudnod különböztetni! - fontam karba a kezem.
- Leállnátok ezzel a témával? - fintorgott Jazz.
Dorka ügyet sem vetve rá folytatta:
- Neked meg talán nem kéne magad mellé állítani valakit, csak azért, mert egy fiú azt mondta! - nyomta meg az egy fiút kislányos gúnnyal.
- Jó, tudom, hogy hülye voltam, de volt más választásom?
- Egy fél osztálynyi fiú. - fonta karba ő is a kezét.
- És, abból a fél osztályból kit válasszak magam mellé? Csisztofejt??? - zártam szét a karom.
- Például!
- Abban a gyerekben annyi fegyelem van, mint egy túlmozgásos csimpánzban! - eresztettem le a karom.
- Benzin? - mondta egy kicsit nyugodtabban Dorka.
- Pallasz kinyírbálna.
- Zuhé?
- Fél perc alatt nyomulna rá a lányokra.
- Dáá?
- Sótlan.
- Ah... Tom...?
- Az meg nem tudja, hol a határ. - válaszoltam egy kis gondolkodás után.
- Milyen határ? - tette csípőre a kezét Dorka.
- Hülyéskedésben, hülyéskedésben, hülyéskedesben, és! - emeltem fel az ujjam. - Nyomulásban.
Csend következett.
- Jó, bocs. - szólalt meg Dorka. - A te döntésed, de szerintem elcseszted.
- Szerintem meg ez egy olyan döntés, amiből nem lehet jól kijönni. - vontam meg a vállam.

°°°°

- Hát... helló! - csaptam össze a kezem.
Az udvaron voltunk, a gólyák törökülésben ültek a füvön, mi pedig Márkkal jobb híján csak álldogáltunk. Ami így visszagondolva elég nagy hülyeség volt, mivel akár be is ülhettünk volna a függőágyba, mivel a ,,bázisunk" amellett volt.
- Nos, mint kedves kollégám azt boszorkányos ügyességgel bejelentette - vigyorgott rám Márk. -, mindenkit üdvözlünk.
- Igen. - bólogattam. - Kösz, kolléga. Szóval - fordultam a gólyákhoz. - , mint látjátok, két kilencedikessel álltok szemben. Márkot ismeritek - pillantottam a fiúra. - , ez a félig kékhajú szerencsétlenség pedig Pille. - mutattam magamra.
Néhány hetedikes beleröhögött a kezébe.
- Nem nevetni! - mutattam rá az egyik röhögő fiúra. - Amikor mi voltunk gólyák, a tizedikesek, akikkel voltunk, tartottak egy elcsépelt bemutatkozós akármit. Akkor mi nem voltunk csapatokra osztva...
- De akkor most mi miért vagyunk? - lóbálta a kezét a szőke fiú, aki kiröhögött.
- Mert... khm... egy picit balhésak voltunk a három csoportvezetővel.
- Mit csináltatok? - csillant fel Betti szeme.
- Beúsztunk a Balcsi közepére. - vontam vállat.
- Szóval, ha mi is szekálni akarjuk jövőre a gólyákat, csak be kell úsznunk középre? - tűnődött egy vöröses szőke hajú lány.
- Ne reménykedj. Egyébként, nyolcadikban még nem is lehetsz segítő. Minket is azért küldtek ide, mert már hetedik óta… fogjuk rá – néztem rá Márkra – ide járunk, DÖK-ösök vagyunk, és szerettünk volna segíteni. Amúgy akiket láttatok, azok nem az egész osztály, hanem más DÖK-ösök, Márk még csak jött megismerni minket. Amúgy a DÖK tök jó, úgyhogy, ha szeretnétek, akkor…
- Szóóóval, ott tartottunk, hogy ismerkedés. - szakított félbe Márk.
- Köszönöm, kolléga. - pillantottam rá. - Tehát, nekünk úgy zajlott az ismerkedés, hogy mindenki elmondta a nevét, hogy mit szeret csinálni, és az alapján adtunk neki egy becenevet.
- Te honnan kaptad? - kérdezte a vöröses szőke.
- Valamiért arról, hogy úszok és hogy könyvmoly vagyok, a Pille jött össze. - vontam meg a vállam. - Szóval, akartok így összeismerkedni, vagy találjunk ki mást? - néztem körbe.
A gólyák összenéztek, aztán Betti felemelte a kezét.
- Kezdem én!