A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

23 ° Szerintem maradandó látáskárosodást szenvedtem...

Azt kell hogy mondjam, profik vagyunk. Nagyjából…
A feladat a következő volt: gumimatrac váltó verseny. Annyira csavarral, hogy két fő volt egyszerre versenyben egy csapatból, az egyik a gumimatracon, a másik mögötte, abba kapaszkodva. Kreatív tanáraink vannak, mit ne mondjak. Annyi volt a lényeg, hogy el kellett hajtani a matracokat a másik oldalig, ahol a tanárok és a csapat másik fele volt. Odafelé a matracon lévő hajtott (alias a kacsa), vissza pedig a matracba kapaszkodó (alias a kecsege).
Miután mindenki átvedlett fürdőruhába, némileg megilletődve bevonszoltuk magunkat meg a matracainkat a Balatonba.
– Oké, szóval – kezdtem, miután már nem éreztem magam egy jóféle jégkockának a víztől. – Odafelé a nehezebb legyen a matracon, visszafelé meg a könnyebb. Csináljunk párokat…
– Na jó, siralmasan vezetsz – lépett elém Márk. Megfogta a vállam, és meglökte, mire én meggondolatlanul a csuklójához kaptam. Vagy megtart, vagy vizes lesz. Elárulom, hogy az előbbi történt meg. Félig elborulva, Márkba kapaszkodva álltam a Balatonban, és egy pillanat alatt vörösödtem el.
A következő pillanatban Márk kicsavarta a csuklóját a kezemből, és így toccs. Háttal a vízbe. Rohadt kellemes volt, de már megszoktam. Fellöktem magam a hihetetlenül mély (irónia kérlek alásan) vízből, és már ugrottam is volna Márkra, amikor eszembe jutott, hogy nem kéne belemennem a játékába.
Ígyhát naggggyon méltóságteljesen megálltam Márk mellett, és hallgattam, hogy összeállítja a csapatokat, meglepően (és bosszantóan) jó stratégiai érzékkel rakja össze a párokat. Istenem, el sem hiszem, hogy a Balatonban állva éppen azon gondolkodtam, hogy melyik gólya lehet könnyebb, hogy megnyerjünk egy hülye versenyt. Vagy ez csak nekem nagyon szürreális?
Úgy két perc elteltével (Márk esküszöm jó munkaerő) már össze is álltak a párok.
– Oké, akkor ti és ti – mutattam a Málna-Khaleesi és Zalán-Betti párosra. – Átmentek.
– Micsoda vezető vagy – szúrta közbe Márk.
– Milyen vicces vagy – mosolyogtam rá gyilkosan. – Oké, szóval. Szifonka és Pemzli kezdenek.
– Jej – jelentette ki Pemzli, mire Betti a tenyerébe nevetett.
– Milyen lelkes vagy – bólitott. – Akkor gyerekek, csináljuk!
– Hiszen ezért vagyunk itt – döntötte oldalra a fejét Zalán, elgondolkozva.
És ezzel a gyönyörű végszóval elkezdtük vonszolni a magunkat és a matracokat a start felé.
– Nyerünk – jelentette ki magabiztosan Márk.
– Naná – húztam félmosolyra a számat
– Most egyet értettél velem? – kerekedett el a szeme. – És akkor nem is haragszol?
– Hülye vagy, tudsz róla? – fordultam felé.
– Most éppen miért?
– Márk, basszus, van vagy tizenöt perce, hogy mondtam – néztem rá.
– Micsodavan?
– Nyah… bocsánatot kéne kérned Dorkától…
– De most miért? Azért mert nem ő kell nekem, hát bocs!
– Márk, mi… ne! – Éreztem, hogy kiszalad a vér az arcomból. – Mikor kezdtetek el inni, egészen pontosan?
– Mi van?
– Mikor kezdtetek el inni? Amikor volt az a placcolás? – ragadtam meg a karját.
– Igen…? – nézett rám értetlenül.
– Ne! Ne ne ne ne ne – túrtam bele a hajamba. – Hogy tudtatok így beállni az alkoholmentes csodától?
– Volt ott Somersby is… – vallotta be Márk, mire leesett az állam. – Pille, mit csináltam? – kérdezte gyanakodva. Szuper, tehát leesett neki.
– Hát, semmi jót…
– Lekaptam valakit?
Most bezzeg nem pihent az agyad hogy a szíved legyen szabadnapos! – gondoltam, miközben beharaptam a szám.
– Szóval igen… zseniális.
– Nem emlékszel rá?
– Most hogy mondod… – nézett le a vízre. – Everytime we touch volt…
– És igen. Emlékszel. Az első refrénnél…
– Odamentem Dorkához, és adtam neki egy Somersbyt. Aztán a másodiknál a szemembe nézett…
– Nem kell ragozni, oké?
– Faszom…
– Hol vannak a segítőitek? – hallottam Tábornok hangját, mire odakaptam a fejem.
A csapatunknál állt, és elképzlni se tudtam, hogy most mit követtünk el. Megragadtam Márk csuklóját, és odarángattam.
– Itt vagyunk – mondtam óvatosan.
– Hol a gumimatrac? – nézett körbe Tábornok.
– Micsoda? – csúszott fel a hangom.
– Mi is rusholunk? – értetlenkedett Márk.
– Igen, rusholunk, gratu – néztem rá. – Akkkor most kimegyek a matracért, gondolom.
– Hát leginkább, de nagyon sürgősen – tette csípőre a kezét Tábornok.

– Na jó, akkor most azt fogom mondani, hogy utállak – jelentettem be, miközben Márk kényelmesen elhelyezkedett a matracon.
– Miért is? – nézett át a válla fölött a fiú efy vigyor kíséretében.
– Hát nem is tudom, mondjuk azért, hogy amíg te átszánalmaskodsz a másik oldalra, én vagy belefulladok a Balatonba, vagy a segged lesz tőlem harminc centire – néztem vissza rá, elhúzva a szám.
– Nem lesz az olyan rossz – vigyorodott el szélesen Márk.
– Inkább a feladatot figyeld, mert ha még el is veszítjük miattad, akkor a kiskanál bosszúja utolér… – néztem hunyorogva a tanárok oldalát, ahol Pemzli és Szifonka legyőzhetetlen (utolsónak értek be) kombóját váltotta Khaleesi és Málna.
– Azt a rohadt, ezek ennyire gyorsak? – kerekedett el a szemem a teperő Khaleesi láttán. Málna a matracon előretartott ököllel, kitátott szájjal és nagyon ádáz arccal tört előre.
– Na, állj be hátra, ha nem akarsz veszíteni – szólt rám Márk.
– Majd azt én tudom – vágtam vissza, és a kezemet a matracon tarva hátrébb ugráltam.
Khaleesi elég rendesen meghúzta a végét, így alig tudtam belekapaszkodni a matracba, mert Márk is egy kicsit nagyon beleélte magát a versenybe, és olyan szinten kezdett el evezni a karjával, hogy utána kellett ugranom. Ennek az ugrásnak pedig az lett a következménye, hogy arccal majdnem belemásztam Márk seggébe. Igen, szerintem is fúj. Azt már nem is mertem elképzelni, hogy hogy nézhetett ez ki kívülről.
Márk legnagyobb meglepetésére tényleg erősnek bizonyult, ugyanis körülbelül huszonöt másodperc alatt tettük meg a tíz méteres távot.
Amint váltottunk a Betti-Zalán párossal, arrébb löktem magamtól a matracot, Márkkal együtt és egyből a versenyzők felé fordultam. Bettiék Szekérrel és a papucsvadász fiúval valamint az ikrekkel, Zsófival és Lillával versenyeztek.
– Jól belemásztál a seggébe – perdült mellém Pemzli.
– Haha véletlen volt – fordultam félig felé, úgy, hogy lássam a versenyt. Ami nem volt egyszerű, mert az említett tompor miatt szerintem maradandó látáskárosodást szenvedtem.