A Balcsi Bohócai [BEFEJEZETT]

11 ° A neved mostantól Málna!

Rámosolyogtam a húgomra, amit nem viszonzott… de mindegy!
– Nemes Betti, én is úszok, jobban, mint a nővérem – biccentett felém vigyorgó fejjel, amire én csak unottan mosolyogtam tovább. –, ööö… nem tok’ rajzolni, és én is szeretek olvasni – vonogatta a vállát. – ÉS! – kapott észbe. – Oda meg vissza vagyok a rockért! – fejezte be boldogan.
– Akkor te leszel rocker mini Pille – röhögött a szőke fiú mellett kettővel ülő srác.
– A nagy francokat! – hajolt előre Betti, és lekevert egyet a gyereknek.
– Na, ezt légyszi ne! – emeltem fel a kezem.
Betti duzzogva visszaült a helyére.
– Te jössz. – mosolygott rá megnyerően Márk a húgom mellett ülő szőkésvörösre.
A lány visszamosolygott rá.
– Fazekas Naomi. – mutatkozott be. – RG-zek…
– Mi az RG? – kotyogott közbe a szőke srác.
– Ritmikus gimnasztika. – nézett rá villámló szemmel Naomi. – És sokat festek. – fejezte be mosolyogva.
– Pemzli. – vonta meg a vállát egy sötétbarna hajú lány.
– Oké. – csillant fel Naomi szeme.
Én kicsit meglepődtem, hogy ilyen gyorsan ment, aztán a sötétbarna hajú lányhoz fordultam.
– Szellő Emma. – mutatkozott be irreálisan egyenes háttal. – Szeretem a Trónok Harcát és a Stranger Things-et. – utóbbiról a pólója is tanúskodott.
– Káliszííí – mondta be minden betűt artikulálva Betti.
Én egy várakozó pillantást vetettem Emmára. A lány egy kis gondolkodás után megvonta a vállát.
– Jó. De akkor én nevezem el Szabit. – nézett a mellette ülő szőkére.
– Okés. – vigyorodott el a húgom.
– Na neee! – tiltakozott Szabi, de ekkorra már mindenki félig röhögve várta a nevet.
– Megengedek neked egy utolsó dolgot a halálod előtt. – mondta tipikusan túl játszott előkelő arccal Pemzli. – Mutatkozz be.
Szabi nyelt egyet.
– Antal Szabolcs… – mondta el a nevét, mire nekem elkerekedett a szemem.
– Benzin tesója vagy? Antal Bencéjé? – kérdeztem.
– Lehet. – vonta meg a vállát vigyorogva Szabi. Szóval igen.
– Nagyon nem hasonlítasz rá. – jegyeztem meg.
– Ja. Én menőbb vagyok. – pacsizott le a mellette kettővel ülő fiúval.
– Nem sokáig. – mosolyodott el kajánul Khaleesi. – A neved mostantól Málna. – ütötte lovaggá a kezével Szabit.
– Bazdm…
– Nem beszélünk csúnyán! – pirított rá Betti nevetve, elváltoztatott hangon a fiúra. – Málna.
Málna izzadt, mint egy ló, és van egy olyan érzésem, hogy nem a melegtől.
– Jó, menjünk tovább. – állt le a nevetéssel Márk, de azért még rájátszásból megtörölte a szemét.
A Málna mellett ülő, szemüveges fiú következett.
– Végh Gergő. – igazította meg a szemüvegét. – Én is szeretek olvasni. – mosolygott Bettire, amit a húgom megint csak nem viszonzott. Ha rányomul, én megfojtom. – És szeretem a történelmet.
A mellette ülő harmadik, hosszú szőke hajú fiú a tenyerébe temette az arcát.
– Szifonka! – szólalt meg a Márk másik oldalán ülő, félig szőke hajú lány.
– Naa! – néztem rá.
– Mi ezzel a baj? – kapkodta a fejét Málna.
– Arra szokták mondani a szódás szifont, akinek vastag a szemüvege lencséje. – segítettem ki.
– És az miért szifon? – értetlenkedett tovább Málna.
– Mert azt szokták mondani, hogy olyan, mintha a szódás szifon aljból készült volna a lencséje. – magyarázta a hosszú szőke hajú Málnanak, majd felém fordult.
– Igen. – néztem bele a világoskék szempárba. És… és nem nagyon keveredtem ki belőle.
– De, nekem tulajdonképpen nincs bajom a Szifonnal. – nevetgélt zavartan Gergő.
– Akkor oké… – néztem rá. – Következő. – pillantottam zavartan a fiúra.
– Bartos Zalán. Kosarazok, búvár vagyok és szeretek olvasni. Plusz mindenkinél idősebb vagyok itt. – pillantott körbe vigyorogva. Mindenki a szemét forgatta, és mosolygott.
– Tudd valaki nevet? – sandított rám Márk, és ragyogó zöld szemében idegességet véltem felfedezni.
Viszont ekkor mindenki a gondolataiba mélyedve, csendben gondolkozott.
– Várj… – kaptam fel a fejem. – búvár vagy?
– Aha. Hat éves kortól asszem tizenötig lehetsz gyerekbúvár. – forgatott az ujjai között egy kártyát. Hogy került az oda?!
– Oké, rájött valaki egy becenévre? – kérdezte Márk.
– Legyél csak Zalán. – vontam meg a vállam.
– Nekem okés. – vonta meg ő is. Akkor ezt megbeszéltük.
– Kövi? – fordítottam a fejem a Márk bal oldalán lévő lány felé.
– Balogh Emma. – nézett Márkra a lány sötétbarna szemeivel. – Én is úszok, ott, ahol Betti, Fanni és Dorka. És köszönöm szépen, nem kell becenév. – vigyorgott rám kajánabbul, mint Khaleesi. Na remek, kifogtam a 7.d legnagyobb ribijét.
– Besenyei Fanni. – vágott bele rögtön a mellette ülő, festett szőke hajú lány. – Pont annyi rólam, amit Emma elmondott. Nem kell név, kösz.
Ribikék, hát helló! Mondtam már, hogy szerencsétlen vagyok?