Black and White (Haikyuu ff.)

1.

Három évvel később

Kirishima Shiro sóhajtva dőlt neki a korlátnak. Ha még a röpicsapat tagja lenne, most olyan szépet lekeverne Kageyamának...

Nem tudta elképzelni, hogy a csapattársai hogy bírják elviselni a fejét. A Pálya Ördöge. Találóbb nevet nem is találhattak volna ki neki. A helyükben már rég kirakta volna a másodéves feladósrácot a csapatból, még ha nincs is kit beállítani a helyére. Bármennyire is jó feladó, nem képes a csapathoz igazodni.

-Ah...Shiro-chan? - hallott meg egy ismerős hangot mögüle - neked nem a pálya mellett kéne állnod? - kérdezte.

- Nem is tudtam, hogy érdekel az egykori csapatod meccse, Shittykawa - a lány felé sem nézett. Nem is kellett. Egyből felismerte Oikawa Tooru idegesítő hangját. Már csak az kellett, hogy a fejét is bámulnia kelljen - amúgy kiléptem. Csak addig jó egy csapat tagjának lenni - még ha csak menedzser is voltam - amíg az nem indul hanyatlásnak. Tavalyhoz képest alig volt edzőmeccsünk, és most is csak a probléma van a csapattal - vonta meg a vállát a pálya felé biccentve.

Oikawa

Oikawa Tooru felnevetett. Shiro nem változott semmit egy év alatt. A felesleges fejfájástól továbbra is megszabadul, és követi a saját eszméit.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy nélkülem semmit sem ér a Kitagawa Daiichi csapata? - mosolyodott el fölényesen. A lány csak megvetően nézett rá - Ah tényleg! Shiro-chan hová jelentkezel felső középbe? - jutott eszébe.

- Természetesen a Shiratorizawába -jelentette ki büszkén - mondjuk nem is kérdés. Az egész prefektúrában az a legerősebb suli, nem is beszélve a röpiről.

-Huh nem is vártam kevesebbet a Démoni-edző-senseitől - tárta szét a karját - bár ezzel a magassággal...- mosolygott gonoszan.

- Igaz, hogy csak 160 vagyok, de attól még ne becsülj le! - húzta fel magát. Utálta, ha a magassága miatt lenézik, és ezt a srác ki is használta a piszkálására.

- Oké, oké! - szabadkozott, mielőtt a fehér hajú neki ugrana - és talán végre ráveszed magad, hogy a női csapathoz csatlakozz?

- Mégis mit gondolsz rólam? - tette csípőre a kezét - én továbbra is menedzser leszek. Ja meg ördögi edző - vigyorgott ijesztően, miközben ecsetelgette, hogy milyen módon fog kitolni a csapat tagjaival.

- Öhm Shiro-chan! Valami sötét aura leng körül - lépett biztonságképp egyet hátrébb a fiú, mielőtt még valami történne vele, és előtörne a lányból a sötét Shiro.

Na igen. A lánynak látszólag két személyisége volt. A normális kedves, aranyos Shiro és a sötét démoni Shiro, akivel jobb nem kikezdeni, és akkor tör elő, ha túlságosan belemerül a gondolataiba, vagy ha komolyan vesz valamit.

- Mindenesetre ha mégsem vesznek fel, akkor megyek téged boldogítani a Seijou-ba - hagyta figyelmen kívül az előbbi mondandóját

-Shiro-chan olyan gonosz vaaagy~! - nyafogott, mire csak egy nyelvnyújtást kapott - már azt hittem, soha többet nem kell 10 km futással kezdeni az edzést.

- Tőlem nem olyan könnyű megszabadulni, mint hiszed. A futás meg néha kész üdítő. Amúgy ne felejtsd Tooru, még mindig tartozol nekem egy kávéval a múltkori után - kacsintott.

Felsóhajtott. Azt hitte, a lány már rég elfelejtette azt a baklövését de úgy tűnt, tévedett. Végül csak intett.

- Akkor azt hiszem, azt sem húzhatjuk tovább - tárta szét a karját.