Black and White (Haikyuu ff.)

10.

Az elkövetkezendő hetek gyorsan teltek. A lány bár még mindig szidta a barna hajú feladót, amiért akarata ellenére csatlakoztatta a lány csapathoz, élezte a lányokkal eltöltött heti hat-tíz órát. Mivel nem hanyagolhatta el a menedzseri kötelességeit, így csak hetente négy edzésre járt be a tízből, a többiek pedig megértették a kimaradása okát. Igazándiból a fiúk edzésén még jobban meg is dolgoztatták.

Miután tisztázódott a múltkori félreértés, ugyanannyira felszabadultan volt képes beszélgetni a két másodéves barátjával, bár Semin még mindig látszott, hogy bűntudata van.

A nyári Iskolák közötti már itt volt a nyakukon. Esténként a szokásosnál korábban dőlt ki, reggelente majdnem elkésett az edzésekről, a vizsgák pedig egyre közeledtek, ő meg a szokásosnál  is rosszabb eredményeket produkált.

Cserébe képes volt mindenkiből kihozni a maximumot mindkét csapatában, így büszkén lépett be a Sendai Városi Gimnázium ajtaján a lányok csapatával. Szerencsére a tavalyi legjobb négybe kerülés után kiemelt helyük volt, így nem kellett nulláról kezdeniük a feltörést. 

Most épp a Karasuno és a Senseki meccsének végét várták, bár egyértelmű volt, ki fog nyerni. A Karasuno lánycsapatára még a fiúknál is jobban illett a Röpképtelen Varjak kifejezés. Még ha most le is győzték az első ellenfelüket, a második már kifogott rajtuk. Ez a lelkesedésükön is meglátszott. 

Aztán elérkezett az utolsó szett, ahol a már fáradt csapatot 25:12-re megverték. Ezzel el is dőlt, hogy ki lesz az ellenfelük.

Kissé félt. Több, mint nyolc éve nem állt már pályán, és adott bele apait-anyait egy győzelemért. Az más volt, hogy egy-egy gyakorlómeccsen beállították feladónak vagy ütőnek. Itt most végig ő fog további hat emberrel a pályán állni. Szárnyalni a győzelemért, és kijutni a nemzetire.

Most először tesztelhették élesben a kidolgozott taktikáikat. Az év elei gyakorlómeccsüket látva Izumi-san, a csapatkapitány úgy döntött, hogy a második szettre szerepet cserélnek Sakurával, a szintén első éves feladóval. A barna hajú lány bár kivételesen jó feladó volt, még voltak kiküszöböletlen hibái, de az ütései még ha néha csak ösztönösek is voltak, erőteljesre sikerültek. Shironak sikerült előhoznia a tehetségét, és tökéletes duót alkottak. Ráadásul kiderült, hogy valójában ő lett volna a lány szobatársa, de mivel közel lakott, így amíg meg nem tudta, hogy kivel lenne együtt, hazulról járt be.

Elérkezett az ő idejük. Hogy belépjenek a tornaterembe, és megkezdjék a bemelegítést, majd a pályán megmutassák, hogy a sasok továbbra is legyőzhetetlenek.

A melegítőjét ledobva állt a pályához, hogy egy kört feladhasson, majd beálljon az ütők sorába. Mezén ott virított a négyes szám, aminek viselete először őt is meglepte. A négyes mezt általában a csapat ásza viselte, viszont a csajok szerint az ász tavaly elballagott, és még nem választották ki, ki legyen az, aki betölti ezt a megüresedett szerepet.

Még ha csak elsőéves is volt, úgy tűnt, megszavazták, hogy ő a legérdemesebb a címre. A játékos, aki a legtöbb pontot szerzi a csapatnak. Hiába érezte, hogy vannak még páran, akik megérdemlik ezt a címet, nem dacolhatott a döntéssel. 

Ezzel egy kihagyhatatlan esélyt adtak neki, hogy bizonyítani tudjon önmagának. Hogy képes volt hátrahagyni múltat, és a jelenben élni egy fényes jövő érdekében.

Szemeit becsukva várta a sípszót. A sípszót, amivel végérvényesen is új életet kezdhet mind játékosként, mind emberként.

Oikawa Tooru mosolyogva nézte végig, ahogy a lány feláll a pályára, majd megszerzi a csapatának az első pontot. Egyértelműen nem csak egy titulus volt a pólóján virító szám. Alacsony termete ellenére akármennyire is magas a blokk, simán átüt felette. Bár ahogy észrevette egy kicsit elcsúszott az időzítés, és túl hamar ugrottak.

- Hé Oikawa! - hallotta meg mögüle Iwa-chan hangját, majd egy ütést érzett meg a tarkóján - oké, hogy Shironak épp most kezdődött az első meccse, de azért nem kéne elfelejtkezned a saját csapatodról, és kihagyni a bemelegítést. Tíz perc múlva neked is a pályán kell állnod - szidta le.

- Hai, hai! - sóhajtott, majd a fejét masszírozva egy utolsó pillantást vetve a pályára a barátja oldalán elhagyta a tornatermet. 

Örült, hogy nem kell aggódnia. Shiro jó emberekkel volt körbevéve, és a Shiratorizawában senkit sem érdekelt, hogy kicsit más. Az az iskola sosem a külsőt és a személyiséget vette figyelembe. Az erőt és a tudást hajszolta, így pedig ő egyáltalán nem számított különcnek. A két röpicsapatukban sem volt másképp. Egy rakás erős játékos, akik az idők során összeszoktak ezzel megalkotva a verhetetlen Shiratorizawát.

Az ellenfelük időt kért. Még alig telt el tíz perc az első szett megkezdése óta, amikor az edzőjük kénytelen volt ehhez folyamodni.

- Az első szett már a miénk! - lelkesedett Hana, a csapat liberoja, miközben Harunak mutogatta, hogy hogy tudja könnyebben fogadni egyes játékosok nyitásait. A szőke lány, aki az első nap megkérte Shirot, hogy tanítsa meg ütni, most boldogan itta a senpaia szavait.

Igaza volt. 20:14-re álltak. Még négy pont, és elérnek a meccsponthoz onnan meg már egyértelmű a győzelmük. Egy kezet érzett meg a vállán.

- Asszem jól döntöttem, hogy rád bíztam az ász szerepét - mosolygott rá Izumi-san - Tudom, hogy ez a cím hatalmas terhet helyez a válladra, de nem hazudtoltad meg magad. Tíz pont, abból négy csakis szervaászokkal! Csajszi felülmúltad a várakozásaimat - vigyorgott, miközben úgy hátba vágta, hogy majdnem hasra esett. Nem kétséges, volt erő a tűzvörös hajú csapatkapitányban. 

A szurkolótábor tombolt, a Sensenki szurkolóinak hangját teljesen elnyomta, miközben Haru még ha nehezen is, de megszerezte az utolsó pontjukat, így a szettet 25:20-ra zárva.

A második szettben ő nyitott először. Ahogy a pálya túloldalán álló lányokra nézett, megsajnálta őket. Látszott rajtuk, hogy bár mindent beleadnak, kezdik feladni. Végül a szokásos ugrószervája helyett állásból nyitott. Azok láthatóan megkönnyebbülve  fogadták a még így is erős labdát, bár az rossz irányba repült, és majdnem a nézőtéren kötött ki. De legalább fogadták. Az előző szett is csak azért nem ért véget a szervaászaival, mivel az ötödik alkalommal a libero rávette magát, hogy megpróbálja fogadni, és a játékban tartani a labdát.

Most, hogy adott nekik egy esélyt, a következő körben 120 százalékra kapcsolt. Még négy pontot szerzett a csapatnak, mielőtt rontott volna. Rosszul jött ki az ütem, így kénytelen volt a bal kezével elütni a labdát. Bár a hálón átment, az lelassította annyira, hogy könnyen fogadható legyen.

A másik csapat kihasználva a meglepettségüket támadott, majd pontot szerzett. Shiroék elérkezettnek látták az időt a terv tesztelésére. Hana fogadását a lány adta fel, Sakura pedig áttörve a blokkon könnyűszerrel pontot szerzett. Még maga a lány is meglepődött.

- Sakura-chan már megint becsukott szemmel ütőttél! - sóhajtott Shiro, miközben a sikerét ugrálva ünneplő lány tenyerébe csapott.