Black and White (Haikyuu ff.)

21.

Akaashi kezdte kissé mellőzöttnek érezni magát. Kuroo-san lefagyva állt az ajtóban, míg Bokuto elvolt a saját kérdéseivel. Mivel alacsonyabb volt kettejüknél, így esélye sem volt, hogy belásson a terembe, és végre kiderítse, mi ilyen érdekes.

A hangok alapján négyen lehettek, közülük az egyik egy lány. A maradék három közül felismerte Kenma hangját. Pont ahogy Bokuto is mondta. Viszont a Shiratorizawával nem tudott mit kezdeni. Ha jól tudta, ők voltak Miyagi prefektúra legerősebb csapata. Most mégis mit keresnének itt?

Kuroo végül elhátrált az ajtótól, így végre bekukkanthatott volna. Azonban ahogy a szeme megakadt a srác tekintetén, figyelme rá terelődött.

Egy pillanatra olyan volt, mintha szellemet látott volna. Szeme kikerekedett, ökölbe szorított keze remegett, de amint észrevette, hogy magára vonta a figyelmét, rendezte vonásait, és a gondolataiba mélyedt.

- Bementek valaha? - hallottak meg maguk mögül egy hangot. A vörös hajú srác semmitmondó tekintettel nézett le rájuk. Vörösen izzó szemeit végigvezette az arcukon. Amikor Bokutohoz jutott, látszólag felismerés villant a szemében, de nem igazán foglalkozott vele, és amikor utat nyitottak neki, szó nélkül lépett be a terembe. Ők, még ha Kuroo-san kissé habozott is, követték.

Shiro

Shiro pillanatok alatt termett a pálya másik oldalán, és fogadta a labdát, amit Satori ütött. Blokkolni amúgy se volt értelme, azzal csak a saját dolgukat nehezítették volna. Mivel ketten voltak csak a pályán, sokkal több dologra oda kellett figyelniük, követniük kellett a másik fél összes mozdulatát, és odafigyelni a blokkra. Ha most beletrafálna a vörös kezébe, nem lenne senki, aki mentene, és szerezne nekik egy pontot.

A labda egyenesen Kenma felé tartott, így nekilódult. Szemével alaposan felmérte a terepet, majd felugrott azon a helyen, amire úgy gondolta, Satori nem számít. 

Igaza is volt. A srác egy "tévedtem" felkiáltással  próbálta menteni a menthetőt, de így is csak épphogy súrolta a tárgy az ujját, majd landolt a térfelükön.

- Ezaz! - kiáltott fel, és vigyorogva pacsizott össze Kenmával.

- Satori mehetsz fogadni Shiro-chan nyitását - nézett a még mindig bosszankodó barátja felé Semi - mivel pocsékan adsz fel, megint rád hárul a feladat.

- Semisemi tudtad, hogy gonosz vagy? - húzta el a száját, mire a lány halkan felnevetett. Ez a beszélgetés túlságosan is emlékeztette két bizonyos személyre, bár azok sokkal durvábban nyomták. 

- Nem. Csak azt tudom, hogy a labda épp az előbb landolt a térfelünkön - forgatta meg a szemét, majd kérdőn a lányra nézett.

- Mindegy - intett - csak a két alsóközepes barátom jutott eszembe rólatok

- Tényleg! Nem akarod rávenni Oikawát, hogy iratkozzon át? - hozta fel ismét a szokásos témát Tendo, ha a mogyoróbarna szemű feladó került szóba - Wakatoshi-kun biztos örülne neki, ha sikerrel járnál.

- A csapatnak már így is van két feladója, meg már csak az kéne, hogy még egy idiótával legyek összezárva napi nyolc órát - forgatta meg a szemét - meg amúgy is jó helyen van ott. Legalább van még egy erős csapat Miyagiban.

Ahogy elfordult Satoritól Semi megkönnyebbült tekintetével találta szembe magát. Nagyon jól tudta, hogy ha megjelenne náluk Oikawa Tooru, ő azonnal a kispadra kerülne. Ennek pedig még nem érkezett el az ideje. Csakis Kenjirou lehet az, aki leválthatja, és ő is csak jövőre. Nem hagyhatja, hogy a srác is beleessen ugyanabba a hibába, amibe ő is annak idején. Örült, hogy a barátja vasakarattal kapaszkodik a Seijouhoz, és ahhoz, hogy legyőzze a Shiratorizawát.

A labdát időközben Kenma visszahozta, mivel hozzá gurult a legközelebb, és a lánynak dobta, hogy nyithasson. Egy lépést hátralépve dobta fel, majd ugrott. Teljes erejét beleadva a szervába ütötte el. Satori felkészülve a fogadására állt a helyre, ahová  a labda érkezését saccolta, és fogadta.

A sporteszköz lepattant a karjáról, és egyenesen az épp akkor kitáruló ajtó felé száguldott.

Az azon belépő srác egy pillanat alatt dobta le a válláról a sporttáskáját maga mellé, és tartotta előre a kezét, hogy visszaüsse. Alkarérintéssel hibátlanul fogadta, és egyenesen a lány keze felé ütötte, aki elkapva azt biccentett felé köszönésképp.

Már épp feldobta volna a labdát egy újabb szervára, amikor a szeme megakadt valakin. Közvetlenül a srác után lépett be. Egyértelműen ő volt. Ő, Kuroo Tetsurou. A gyerekkori barátja, akivel már évek óta nem látták egymást, és ha minden igaz, már nem is emlékszik rá. Igen. Ez csakis így lehet. Ő nem olyan, mint Macchan, aki csakis a saját kis világában él. Ő képes beilleszkedni, és magához vonzani az embereket. Mégis miért emlékezne rá ennyi év után?

Tekintetük egy pillanatra összefonódott. Mintha egy pillanatra megcsillant volna valami a szemében, de aztán rögtön ki is aludt. Pedig már azt hitte, hogy talán mégis van remény. 

Sóhajtva fordult vissza a pálya felé, és ütötte el a labdát. Az ütése szokás szerint hibátlan volt, azonban most Satorinak sikerült fogadnia. Meg is lepődött, de nem volt ideje ünnepelni, mivel már érkezett is Semi feladása, amivel szerzett is maguknak egy pontot. Csak millimétereken múlott, hogy Kenma menteni tudjon.

- Ez volt az első alkalom, hogy sikerült mentés nélkül fogadnom Shiro-chan ütését! - nézett a pirosló alkarjára a vörös hajú barátja.

Semi

Semi megforgatta a szemét. Úgy tűnt, a barátja nem vette észre, hogy Shiro nem adott bele 120 százalékot. Ismerte már annyira, hogy tudja. Ha a maximumot hozta volna, akkor nem vágott volna olyan elgondolkodó fejet. Ő mindig vigyorogva nyitott. Az ütése is gyenge volt. A lány szerváit mindig csak homályosan látta, és csak tippelt, amikor fogadni próbálta. Még sohasem sikerült neki rendesen, de kezdett hozzászokni. Talán ez volt az egyetlen előnyük velük szemben. Kenma-san kivételesen jó feladó volt - talán még nála is jobb - és tökéletesen alkalmazkodott a lányhoz. A feladásai mindig a megfelelő helyre érkeztek, és elérte, hogy a lány 120 százalékot hozzon ki magából minden egyes ütésével.

Fogalma sem volt, hogy melyik csapatban van, de az biztos, hogy ha idén kijutottak a nemzetire, akkor ezek a feladások sokáig vihetik a csapatát. Talán még meccsük is lesz ellenük.

Tekintetét ezután a nemrég érkezettekre vezette. A Fukurodani őrült baglyát rögtön felismerte a négy srác között, mint ahogy a vörös hajút is, aki az előbb visszaütötte Shironak a labdát. Az Itachiyama harmadéves ásza, Iwasaki Ryuu. Tavaly szerencséjére-vagy épp balszerencséjére-megtapasztalta az erejét neki, és a már évek óta bajnok csapatának, amikor egészen az elődöntőig jutottak.

Egyikőjük látványa sem volt furcsa ezen a helyen. Miközben a barátja öltözött, kissé utánanézett a helynek. Elég népszerűnek tűnt a leírás alapján.

Az esős idő miatt a kinti sportpályákat ilyenkor nem lehetett használni, így aki játszani akart, az a környékről mind ide jött. Ha minden igaz, a többi teremben másfajta sportpályák is voltak.

A másik kettő közül az alacsonyabb teljesen ismeretlen volt számára, de amikor a fekete kakashajú srác felnézett, szemeiben felismerés csillant. Igen. Ő volt az, és látszólag semmit sem változott az évek alatt. Azon kívül hogy magasabb lett, pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a képen. Most már mindent értett. A lány viselkedését, Kenma-san meglepett tekintetét.

Ő volt Kuroo-san, Shiro chan másik gyerekkori barátja.

Egy újabb saját karakter, plusz egy rövidebb Akaashi szemszög^^ Nah asszem ma sikerült megvalósítani a tervezetteket, de még vissza van mára még egy fejezet.

Jah amúgy Ryuu majd egy másik, még csak az első fázisban álló fanficemben fog fontos szerepet betölteni, de gondoltam szereplők terén összevonom minimálisan a nem AU-s fanficeimet, hogy ne kelljen annyi új nevet kitalálnom, és ne játsszam ki olyan gyorsan az összes lapomat, mint szoktam😂😂😂

Am eddig hogy tetszik a story? Esetleg van valami, amire oda kéne figyelnem?