Black and White (Haikyuu ff.)

20.

Valaki ráfeküdt a csengőre. Kuroo dühösen trappolt az ajtóhoz, és vágta ki azt. Szinte már megsüketült a folyamatos csengetéstől.

- Hey, hey, hey! - ugrott be a házba a szürke hajú srác. A ruhája csurom víz volt, pedig esőkabátban volt. Mögötte fekete hajú barátja állt, kezében egy esernyővel, és fáradt tekintettel nézte, ahogy Bokuto ledobálja a vizes cuccait, és berohan a házba, hogy utána egy sporttáskával jelenjen meg újra.

- Az minek? - kérdezte, utalva a kezében levő tárgyra.

- Mivel múltkor nem jöttél el velünk röpizni, most el kell jönnöd - vigyorgott, és a kezébe nyomta a táskáját.

- Hai, hai - húzta mosolyra a száját. Talán még jó ötlet is lenne. Legalább a gondolatait el tudná terelni róla, és arról, hogy itt van tőle alig száz méterre, ő mégsem találkozhat vele.

Sietősen kapta magára a cipőjét és az esőkabátját, majd a vállára kapva a táskát kilépett az ajtón.

- Kenma? - szólt utána a bagoly

- Nincs itthon - hazudta. Nem akarta megkockáztatni, hogy összefussanak. A tegnapi kép alapján valószínűleg nála aludt, és őket ismerve talán már reggel óta a konzol előtt ülnek.

- Oh - húzta el a száját - na nem baj, majd úgy is lesznek ott páran, hogy tudjunk játszani - vonta meg a vállát, majd ugrálva előreszaladt, miszerint valami az előbb átfutott az úton.

Bírta az optimizmusát. A legtöbb emberrel ellentétben ő mindenben meglátta a jót, bár lehet, ez is csak a gyerekességének volt köszönhető. Még a legrosszabb pillanatban is képes volt mosolyogni-már ha épp nem sértődött módban volt-, és újra lelket önteni az emberekbe. Talán ezért is volt ilyen sikeres a csapatuk, és jutottak ki minden évben a nemzetire.

- Kuroo! - hallotta meg Akaashi hangját- Föld hívja Kuroot - kocogtatta meg a vállát, mire végre visszazökkent a valóságba, és tudatosult benne, hogy megérkezett a buszuk - Bokuto gyere már! - üvöltött immáron a fehete hajú a barátjának

- AKAASHI~! Találtam egy matricát! - rohant hozzájuk, és büszkén mutatta fel a szerzeményét.

- Jól van, ügyes vagy, csak szálljunk már fel a buszra - ragadta meg a karját, és egy bocsánatkérő biccentést követően a sofőr felé, felrángatta a buszra a megszeppent társát. Kuroo röhögve követte őket.

Semi

Satori nagy lendülettel vágta ki az ajtót, és lépett be a terembe. Ő nagyot sóhajtva követte. Rajtuk kívül ketten tartózkodtak bent. Shiro-chan és egy szőke srác unott képpel, aki valahogy nagyon emlékeztette az azon a bizonyos képen látott gyerekre. Szóval végre személyesen is találkozhat vele. Az, hogy ő melyikőjük, az nem sikerült kitalálnia.

- Oi Shiro-chan! - integetett vörös hajú barátja a pályán egymásnak passzolgatók felé, mire azok végre feléjük kapták a fejüket, aminek köszönhetően a labda a szőke srác fején pattanva ért földet. Az érkezésük úgy tűnt elvonta a figyelmét a már neki visszapasszolt labdáról.

Shiro a történtekre hangosan felnevetett, majd egy vigyorral az arcán hozzájuk szökkent. A szöszi miután összeszedte a labdát, szintén csatlakozott a társaságukhoz.

- Veletek meg mi történt? - kérdezte Shiro, miután tetőtől talpig végigmérte őket. Na igen. Kissé megáztak, így a ruha még mindig kissé hozzátapadt a vizes bőrükhöz, a hajukról nem is beszélve. Míg az övé csak szimplán vizes volt, addig Satori máskor belőtt haja most természetesen lógott alá. A lány eddig csak egyszer látta így, miután egyik este a szobájukban filmet néztek, és a srác pont előtte fürdött.

- Eltévedtünk, de végül Semisemi kézbe vette az irányítást - vonta meg a vállát az említett.

- Vagyis eltévedtél, én meg miután végre megszereztem a telefonod, amit annyira próbáltál távol tartani tőlem, miszerint pontosan tudod, merre kell menni, végre a helyes irányba tereltelek - fonta keresztbe maga előtt a kaját, és szemrehányóan nézett a barátjára - mindenesetre legközelebb nekem is küldd el a címet - enyhült meg az arca, ahogy a lány felé fordult. Ő csak próbálva visszatartani a röhögést, egyetértően bólintott.

- El is felejtettem - kapott hirtelen észbe - srácok ő itt Kozume Kenma, egy gyerekkori barátom. Kenma, ők Tendo Satori és Semi Eita, a Shiratorizawa fiú röplabda csapatának tagjai, másodévesek - mutatta gyorsan be egymásnak őket.

Ők csak biccentettek egymásnak. Látszólag a srác nem volt valami beszédes fajta, ő pedig, bár rengeteg mindenre kíváncsi volt, inkább a kérdéseit megtartotta későbbre. Azonban vele ellentétben Satori alaposan megnézte magának Kenmát. Valószínűleg a képességeit próbálta már most is felmérni, ha esetleg valaha szembekerülnek egymással éles meccsen.

Valami azonban nem stimmelt. A testalkatából ítélve nem tűnt erősnek, és magas sem volt igazán. A csapatában libero lehetett, esetleg feladó. Ő elsősorban az utóbbira tippelt.

- Amúgy neked nem fekete volt a hajad? - kérdezte hirtelen Satori Kenma felé fordulva, mire az említett kérdőn nézett a fehér hajúra, de azért válaszolt.

- Év elején festettem szőkére - mondta szinte csak magának, és a lány szemébe nézve várta a választ.

- Emlékszel még a piros noteszemre? - kérdezte, mire az komoran bólintott. Még benne is élt az az emlék. A füzet, ami annyi problémát okozott - még mindig benne van az elején az a kép hármunkról. Látták - mosolygott rá.

A srác aggodalmasan nézett vissza rá, de Shiro csak leintette. Látszólag némán beszélték meg a dolgokat. Csak egymásra néztek, mégis úgy érezte, hogy egymással beszélnek. Úgy tűnt ismerik már egymást olyan régóta, hogy a másik minden mozzanatát olvasni tudják.

- Oké - ütötte össze a tenyerét - 2v2? - kérdezte. Mindenki egyetértően bólintott - Akkor Macchan és én ellenetek - vigyorodott el, és boldogan pályára ugrált.

Kuroo

A buszozás nem épp úgy sikerült, ahogy eltervezték. Bokuto viselkedése miatt egyszer majdnem le is szállították őket. Mondjuk ő is rátett még egy lapáttal az egészre, de az most mindegy.

Kész felüdülés volt leszállni a buszról, és belépni a kétszárnyú üvegajtón a szokásos csarnokba. Miután bejelentkeztek, és szereztek maguknak szekrénykulcsokat, az öltözők, végül a pálya felé vették az irányt.

Már épp nyitotta volna ki az ajtót, amikor a cselekedetét valami megállásra kényszerítette. Lefagyott, ahogy a tekintetét a pályán levő fehér hajú lányra vezette. Mit keres ő itt? Hogy lehet ilyen peche, hogy pont akkor jön ide, amikor Ő is itt van? 

Kezével még mindig az ajtó kilincsét szorongatta, amikor Bokuto kérdőn áthajolt a válla fölött, és benézett a terembe.

- Oya? Mit keres itt a Shiratorizawa két játékosa? - kérdezte meglepetten, aztán megakadt a szeme Kenmán - Kenma? És ki az a lány? - tette fel folyamatosan a kérdéseit egy perc nyugtot sem hagyva fekete hajú barátjának, hogy végre feldolgozza az eseményeket.

Hey, hey, hey! Igaz, kissé későn hozom, meg jó pár nap ki is maradt, de voltam olyan szerencsétlen, hogy lesérültem, így ma volt az első nap, amikor végre lehetőségem volt írni is. Nah mindegy. Inkább foglalkozzunk a történettel.

Elérkezett ez a pillanat is, hogy a párosunk végre egy fedél alatt van😊😍 Az meg, hogy hogy alakul a szituáció, az majd legközelebb. Am gonosz legyek? Most jött el az a pillanat, hogy legszívesebben két történetszálat kezdenék, mint ahogy a Fate/SN-ban is van (csak ott három), de lusta vagyok most úgy megcsinálni. 😂😂