Black and White (Haikyuu ff.)

23.

- Akkor merre is kell mennünk? - kérdezte Satori ahogy elhagyták az épületet. Mióta kijöttek a teremből, azóta arról folyt a vita, hogy ha nincs már meg az az újságos, akkor melyik másik van a legközelebb. Ha nem lett volna olyan fontos az a lap számára, valószínűleg már rég szólt volna nekik, hogy akkor hagyják inkább a fenébe.

- Amúgy nem tudom, hogy észrevettétek-e de épp most mentünk el egy újságárus mellett - jelentette ki unottan Ryuu. Fogalma sem volt, hogy mikor került ide. Amikor elindultak, még nem volt velük. A srác kissé lemaradva sétált mögöttük Kenma társaságában, nem úgy tűnt, mintha odafigyelt volna a beszélgetésre.

A két elől haladónak kellett pár másodperc, hogy felfogják az előbbi mondandóját, majd szinte egyszerre fordultak hátra, és keresték a szemükkel az említett épületet, amit ő szinte azonnal ki is szúrt, és pénztárcáját előkapva kicsappanó örömmel indult meg felé.

Shiro

Vörös hajú barátja elégedett mosollyal sétált mellette, miközben a külvilágra oda sem figyelve mélyedt a Shonen Jumpba. Alapvetően így minden szép és jó volt, azonban amikor már a harmadik lámpaoszlop vagy tűzcsap elől rántotta félre, kezdte megunni. Már épp az ördögi tervének kigondolásán járt az esze, amikor észrevette, hogy meg is érkeztek a buszmegállóba, ahová szinte azonnal meg is érkezett a várt jármű.

Még ha a külvárosban is voltak, az esti utazás nem épp volt a legkellemesebb. Nyár révén az utcák tele voltak bulizni vágyó fiatalokkal, és ez mit sem változott a szeptember közeledtével. Még két hét volt a szünetből-avagy számukra csak egy. Jövő hét ilyenkor már csomagolnia kellett az egy hetes edzőtáborra. Szerencsére a fiúk és a lányok egy helyre mennek, így nem került az a döntés elé, hogy mégis melyik csapat a fontosabb számára. Tisztában volt vele, hogy mindkét csapatnak pótolhatatlan tagja, és senkinek sem akart csalódást okozni. Valószínűleg ő volt a legboldogabb, amikor kiderült, hogy a két edző összebeszélt a helyszínt illetően.

Aztán lassan elérkezett a nemzeti, utána pedig a hajtás az őszi vizsgákra. Majd valahogy rá kell vennie valakit, hogy segítsen a matekban, hogy legalább meglegyen a negyven pont. Sajnos az utóbbi időben a szokásosnál is kevesebbet értett, és csodálta, hogy a nyári 52 pontos lett-más dolog, hogy a sensei-nek még ez sem volt elég, révén minden más tárgyból 90 fölötti az eredménye.

A gondolataiból az szakította ki, hogy a busz hirtelen nagyot fékezett, ő pedig mivel nem kapaszkodott, nekiesett a hozzá legközelebb álló személynek, jelen esetben Semiseminek.

A srác épp az ablakon kifelé bámészkodott, így meglepetésként érhette az érkezése. Teljes erőből csapódott neki a srác mellkasának, és lökte fel majdnem. Szerencsére csak ő járt olyan szerencsétlenül, hogy mivel nem érte fel a kapaszkodót, egész eddig táncikálnia kellett a folyosó közepén levő fél négyzetméternyi kis lyukában.

Semi gyorsan Shiro után kapott, mielőtt még a kanyarban újabb utasnak esne neki, és szorította magához, miután konstatálta, az istenért sem érné fel azt a rohadt kapaszkodót. Pedig még nem is ő volt a legalacsonyabb a járművön.

- Bocsi! - nézett fel rá bocsánatkérően, de ő csak zavartan kapta félre a fejét.

A srác mellett álló Satori mindentudóan vigyorgott rá, de ő nem értette, mire céloz ezzel. Inkább ráhagyta, és a ráchoz simulva élvezte a tonhalpartit.

Telefonja hirtelen rezegni kezdett a zsebében, miszerint üzenete jött, így nagy nehezen előhúzta.

Shittykawa

Shiro-chan hol vaaagy~? Iwa-channal gondoltuk meglátogatunk, mivel azt mondtad, nem mész haza, most még sem vagy ott :C

Unottan forgatta meg a szemét, miközben gépelni kezdett. Oikawának is a legjobbkor jut eszébe, hogy meglátogassa. Lassan fél tíz.