Black and White (Haikyuu ff.)

11.

A meccset végül 2:0-ra megnyerték, és ezzel véget is ért a mai programja. A lánynak viszont rohannia kellett a fiúk következő ellenfelét megnézni. Ők ma nem játszottak hála a tavalyi nemzetire való kijutásuknak. Egészen a elődöntőig nincs egy meccsük sem. Még mindkét negyeddöntős meccs tartott a pályán. Az egyik oldalon az Aoba Johsai játszott valami számára ismeretlen csapattal, a másikon pedig a Johzenji és egy szintén ismeretlen csapat.

Már látható volt, hogy kik lesznek az elődöntősök, és mivel a Seijou a B csoportban volt, már annak a kimenetele is egyértelműnek bizonyult. 

- Szóval a Johzenji? - állt meg Ushijima mellett - azokkal az elsőévesekkel még akadhat probléma, de egyébként ők se kiemelkedőek - gondolkozott el, miközben a talán túlságosan is vidám fiukat nézte. A viselkedésükkel kapcsolatos pletykák úgy tűnt, igazak voltak. Egyáltalán nem követték az iskola mottóját, inkább jól érezték magukat a pályán épp úgy, mint a való életben.

Szerette nézni a gondtalan embereket. Még ha csak rövid időre is, de kimozdította őt a kegyetlen valóságból.

Szerencsére nem ütközött a kettő, így részt tudott venni a holnapi Shiratorizawa-Johzenji meccsen, és a sajátján is. Kíváncsi volt, mit produkálnak ezek a furcsa srácok a prefektúra legerősebb csapata ellen. Onnantól Kezdve már csak remélni tudta, hogy a két döntő-már ha ők is eljutnak odáig-nem egy időben lesz.

- Probléma? - kérdezett vissza a csendes srác mellett ülő Satori

- A lelkes emberek mindig meglepetéseket tartogatnak. Nem szeretek ilyen csapatok ellen játszani - vonta meg a vállát, majd ő is elhelyezkedett egy széken - amúgy hogyhogy itt? Nem arról volt szó, hogy nem jöttök el, mivel idézem: "nem érdekel, ki az ellenfél"? - utánozta Ushijima hangját, mire a vörös felröhögött. Az említett pedig a fejét fogta.

Shironak ez is a hülye szokásai közé tartozott, a hangok utánzásában pedig egyszerűen profi volt. Általában a többiek röhögtek, akitől meg épp az idézetet lopta, az hasonlóan viselkedett mint Ushijima, ritkább esetben kiakadt.

- Igazából csak a te meccsedet jöttünk megnézni - lépett melléjük Semi - aztán mivel nem találtunk utána, ide jöttünk, hátha összefutunk - nyújtott mindenkinek egy üdítőt. 

- Nem szeretem az epres tejet! - húzta a száját a lány.

- De múltkor is azt kértél - szabadkozott a fiú

- Persze, ha csak dinnyés és epres közül lehet dönteni, mert nincs banános vagy teás - motyogta az orra alatt - na mindegy.

- Most már legalább ezt is tudod - vágta hátba a barátját Satori - és nem hozol a jö... -  nem tudta végigmondani, mivel az említett fejbe vágta a saját flakonjával, és vöröslő arccal fordult el.

Sajnos Satori Tendo elől semmit sem lehetett rejtegetni, ezt az egy dolgot biztosan tudta a vörös hajú barátjáról. A Találgató Szörnyeteg megnevezés nem csak a pályán, hanem az életben is igaz volt rá. Egy idő után észrevette, hogy néha akarata ellenére lopva a lányra tekint. Úgy érezte, a természetes csodálat mögött megbújik egy másik érzés is, amit nem tudott hova tenni. 

Időközben véget ért a Seijou meccse. A lány felpattant, majd bocsánatkérések közepette elrohant. Nem kellett gondolkozniuk, hogy tudják, hova megy. Igazság szerint ő nem is a Johzenjit jött nézni, sokkal inkább annak a srácnak a csapatát.

Mivel Ushijima neheztelt a Oikawára, amiért nem a Shiratorizawába ment, és csak elpazarolja a tehetségét, az említett meg riválisának tartotta a balkezes ütőt, így inkább meg sem említette, hogy ők is indulhatnának. Már csak az kéne, hogy feleslegesen összefussanak azzal a gyerekkel, és mint mindig, egymás fejéhez vágják a szokásos dumájukat, amit valószínűleg a másik perceken belül el is felejt.

Shiro még épp utolérte a távozni készülő Aoba Joshait. 

- Hé Oikawa! - üvöltött utána. Balszerencséjére az egész csapat megfordult, de nem tudta érdekelni - nehogy veszíteni merjél a holnapi meccsen, miután a múltkori tetted miatt két napja azon izgulok, hogy a két döntő ne essen egy időpontba - szólt rá ellentmondást nem tűrő hangon.

- Na de Shiro-chan~! Én csak segíteni akartam - húzta el a száját - Amúgy meg ne aggódj, alap, hogy eljutunk a döntőig, és végre legyőzzük a csapatodat - jelentette ki magabiztosan.

- Na azt majd meglátjuk - húzta mosolyra a száját - bár felőlem fogadhatunk is, ahogy szoktunk - nyújtotta ki a nyelvét.

- Igen, ez lesz a legjobb. Akkor én azt a plüsst kérem, amit múltkor kinéztem, de te csak tarkón vágtál, hogy már túl idős vagyok ilyenekhez~! - kiabálta a kívánságát, miközben Iwa-chan már a karját fogta, nehogy nekiugorjon az őt hergelő Shironak.

- Ne menj már bele olyan fogadásokba, amiben nem biztos a győzelmed! - forgatta a szemét

- Azt ne mondd, hogy te is az ő oldalán állsz, és megint elvernek! - fordult immáron felé.

- Egy szóval se mondtam, hogy veszítünk, csak azt, hogy nem biztos a győzelem  - próbálta nyugtatni, sikertelenül

- Mindenesetre gratulálok a győzelemhez - vonta meg a vállát Shiro. Oikawa épp válaszolni akart, amikor hozzátette - de azért már most várom a kávémat extra tejszínhabbal és csokiskekszel - kacsintott, majd intve egyet távozott.

Iwaizumi fáradt tekintettel fordult a többiek felé, akik még mindig lefagyva álltak az előbbi incidens után.

- Nyugi, mindig ezt csinálják, hiába voltak két évvel ezelőttig egy csapatban. Egy-két alkalom után már hozzá lehet szokni - biccentett magyarázásképp a még mindig bosszankodó feladójuk felé.

- Épp most kaptunk egy hadüzenetet a Shiratorizawától...-nyelt nagyot az egyik elsőéves.

- Mondom, hogy ez a kettő csak hergeli egymást, nem kell komolyan venni - sóhajtott, majd karon ragadva a még mindig a lány háta mögött pofákat vágó Oikawát, elindult a buszuk felé.

- Amúgy ki is volt ez a lány? - kérdezte útközben Takahiro - bár velünk egyidősnek néz ki, tavaly nem láttam a Shiratorizawával.

- Kirishima Shiro, egy alsó közepes ismerős. Most elsőéves. Szélső ütőként és feladóként játszik, emellett a fiúcsapat menedzsere. Most jut eszembe, elfelejtettük megkérni, hogy majd küldje át a felvételt a meccséről - nézett dühösen a barna hajúra - ahelyett, hogy az előbbieken szitkozódsz, inkább küldj neki üzenetet.

- Majd úgy is bemondják a délutáni hírekben az eredményeket - durcizott.

- Szóval egy gyerekkori barát, aki még nálunk is jobban fel tudja bosszantani Oikawát - emelte ki a lényeget  Takahiro.

- Olyasmi - vonta meg a vállát.

Shiro győztes vigyorral tért vissza a barátaihoz. Most ő nyert a szokásos szócsatájukban. Legszívesebben ugrált volna örömében, de ekkora tömeg előtt inkább nem tette.

- Mi történt? - kérdezett rá Satori, amikor az arcára esett a tekintete.

- Csak szereztem magamnak egy extra tejszínhabos kévét csokis keksszel a kedvenc kávézómból - vigyorgott, mint a vadalma - mondjuk előtte meg kell nyernetek a döntőt a Seijou ellen- csavart meg egy tincset a már kiengedett hófehér hajából, és bűnbánóan hajtotta le a fejét, amiért mások eredményeivel szerzett magának uzsonnát.

Ja amúgy szóljatok, ha nagyon meglátszik, hogy ebben a könyvben próbálgatok ki új dolgokat 😂