Black and White (Haikyuu ff.)

25.

Fürdés után volt egy kis megbeszélnivalója Yukival, így újabb húsz percre hagyta magukra a barátait. Ha minden igaz, akkor ez idő alatt ők is lezuhanyoztak.

Ahogy belépett a szobába, megtorpant. Az őt fogadó látványtól halvány mosoly kúszott az ajkára. A szoba közepén egy kiterült, már mélyen alvó Semisemivel találta szembe magát. Valószínűleg olyan fáradt volt, hogy még annyi ereje sem volt, hogy kissé odébb guruljon a futonjához. Szája résnyire nyitva, a pólója enyhén felcsúszva, ezzel rálátást adva az izmos felsőtestére. Az első gondolata az volt, hogy milyen aranyos is a srác az örökké kissé morcos tekintete nélkül, aztán a tekintete lejjebb tévedt. Érezte, hogy az arca felforrósul, szíve pedig majd kiugrik a helyéről, bár az okát nem értette. Lázas sem volt, mivel akkor már szédülne. 

Most úgy odabújna mellé, azonban a lelkiismerete meggátolta. Még ha barátok is, ő nem Shittykawa és Iwa-chan vagy épp Macchan és Kuroo. Nem állnak még olyan közel egymáshoz. Akárhogy is, nem érezte helyesnek a cselekedetet. 

Megrázta a fejét. Már megint elkalandozott. Egy kisebb sóhaj kíséretében terítette rá a srácra a takaróját, nehogy megfázzon. Már épp tápászkodott volna fel a földről, amikor az megszólalt.

-Ne menj el! - suttogta. Reagálni sem volt ideje, ugyanis Semi a csuklójánál fogva magára rántotta, és átkarolta. Megszeppenve bökte meg az arcát, azonban a fiú továbbra is mélyen aludt. Furcsa, pedig azért elég nagy lendülettel esett neki a mellkasának. Még ha álmában is cselekedett, erre fel kellett volna ébrednie. Esélye sem volt kiszabadulni, bármennyire is akart, miután elfelejtett WC-re menni lefekvés előtt. Végül feladta a próbálkozást, és megpróbálva valamennyire magára húzni a takarót elaludt.

Semi

Reggel arra ébredt, hogy valami nehéz nehezedik a karjára. Kellett pár perc, mire rávette magát, hogy kinyissa a szemét. Érezte, hogy az arca teljesen felforrósodik, amikor megpillantotta a karjai közt Shiro-t.

Hogy történhetett ez? Pedig emlékezett rá, hogy a lány nem volt a szobában, amikor elaludt. Shiro nem az a személy, aki csak úgy odabújik bárkihez. Oké, egyszer kétszer már átölelte, de hosszú távon soha.

Óvatosan elsöpörte a hófehér hajat az arcáról, hogy megnézhesse, ébren van-e. Balszerencséjére egy lila szempárral találta szembe magát. Shiro elpirulva sütötte le a szemét, majd abban a pillanatban, hogy Semi elengedte, felült és a sporttáskáját  magához húzva neki látott ruhát keresni magának. Ő is hasonlóképp cselekedett. Ekkor vette észre, hogy Satori nincs a szobában. A futonja már összehajtva feküdt a szoba sarkában ő meg valahol kint kóborolt. Csak reménykedni tudott benne, hogy az épület falán belül van, vagy ha nem, akkor a telefonja nála van minimum ötven százalékra feltöltve.

A szünet gyorsan eltelt. Még két napot töltöttek a lány bátyjánál. Ez idő alatt ellátogattak a nemzeti helyszínére, és megnéztek annyi látványosságot, amennyi csak belefért. Sokszor előfordult, hogy egy-egy helyre mások is velük tartottak. Úgy tűnt, a lánynak van egy pár ismerőse a városban.

Egy jót szórakoztak a nyár végi sportfesztiválon, aztán megkezdődhetett a felkészülés a nemzetire. A nyári esetet többet nem hozták fel, sőt, látszólag a lányt nem is érdekelték a történtek. Talán, mintha néha kerülte volna, de valószínűleg ezt csak ő képzelte vele. Minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Az egyetlen dolog, ami megváltozott, hogy Shirabu hirtelenjében képes volt hibátlan feladásokra ezzel meglepve még saját magát is.

Az utazás előtti utolsó hétvégén feszülten állt az eligazításnál, amikor végre kiderült, a sensei kiket szán az alapcsapatba. A feladó személyén kívül az összes egyértelmű volt, azonban a választás őt is meglepte. Biztos volt benne, hogy számára vége. Persze gyanakodott arra, hogy Shiro beszélte le a váltásról, de nem úgy tűnt. A lány már mosolyogva beszélgetett a mellette álló Satorival, mintha semmi különös nem történt volna. Mióta kiderült, hogy ő is nagy Shonen Jump rajongó, a vörös hajú srác még a szokásosnál is elevenebb. Teljesen felpörgette, hogy végre valakivel fangörcsölhet, és mondhatja a magáét.

Az elsőéves feladóra nézve cseppet sem volt meglepő a látvány. Shirabu bár mosolyogva nézett vissza rá, szeméből enyhe letörtség sugárzott. Teljesen megértette. Mindketten biztosak voltak benne, hogy rá fog esni a választás.

Mindenesetre boldog volt. Ha így alakult, akkor a legtöbbet fogja hozni magából, és még utoljára ragyogni fog.

Este fáradtan dőlt el az ágyán. Holnap este utaznak, majd egy nap pihenés és számukra is megkezdődik a nemzeti. A mellettük levő szobából áthallatszott ahogy Satori és Ushijima-san beszélgetnek, de nem tudta kivenni a szavaikat. Egy dolog biztos volt. Ő és Shiro-chan is képbe került.

- Oi, Semi! Mi történt a szünetben, hogy az utóbbi időben így magad alatt vagy? - szólalt meg hirtelen a szoba másik felén épp a telefonját bújó Reon.

- Semmi különös, csak úgy érzem kezd összeomlani a világ körülöttem - sóhajtott.

Többet nem szóltak egymáshoz, és a maradék huszonnégy óra is gyorsan eltelt, csakúgy mint az utazás. Konkrétan átaludta a négy órás buszutat. A többiekkel együtt sokkos állapotban pattant fel a székről, amikor a sensei úgy döntött, hogy nem épp barátságosan egy dudával ébreszti fel őket. A mellette ülő Satori csakhogy nem a nyakába ugrott a meglepetéstől.

- A szálláson két három és négy fős szobák vannak, összesen nyolc. Osszátok be magatok között. Shiro-san te itt alszol a többiekkel, vagy valaki hazakísérjen? Ha jól tudom, nem laksz messze.

- Nem, tökéletes nekem itt is. Mivel a bátyám visszament Amerikába, egyedül lennék ott, azt pedig nem szeretném - válaszolt az említett. Valahol két sorral előrébb ült Ushijima-san mellett.

Más dolog, hogy mivel végül nem jutott neki külön szoba, így hozzájuk csapódott negyedikként. Először Washijo-sensei nem örült neki annyira, de végül mivel Ushijima-san is ott van velük, nagy nehezen beleegyezett.

- Valami ötlet, hogy mit csináljunk vacsoráig? - kérdezte Shiro, miután az ablakhoz legközelebb eső ágyra ledobta magát. Még a sporttáskáját sem akasztotta le magáról, úgyhogy a nehéz táska szinte egyből le is rántotta a földre.

- Most én jövök! - kiáltott fel Satori lelkesen, és követte a lány példáját. Arra viszont már nem számított, hogy volt olyan szerencsétlen, hogy melléugrott, és visszapattanva az ágy széléről azonnal a földön kötött ki - Itee. Azt hittem puhább lesz a föld - vigyorodott el a fejét simogatva. Szinte egyértelmű volt, hogy holnapra ott lesz egy szép nagy búb.

Semi csak fáradtan sóhajtott reakcióképpen, míg Ushijima-san időközben elfoglalta az egyik, még gazdátlan ágyat.

- Játszunk valamit! - tápászkodott fel Satori, és már elő is kapta az üres vizes palackját a táskájából. Büszként mutatta fel a szerzeményét egyértelművé téve, hogy mire is gondol pontosan.

Hey hey hey! Mennyi időre is tűntem el? Két hónapra? Kábé. 

Hát gyerekek...a nulladik durvább mint gondoltam😂Szóval miután végre túlestem a betegségemen-huh azt hittem fújhatom a Cont-, sikerült megerőszakolnom a storymat, és újabb fejezetet hozni. Hát nem lett a legjobb, de próbálkoztam. Sajnos a visszarázódás elég nehéz folyamat, ráadásul  ismét újra kéne nézni a HQt, meg végigolvasni az eddigieket mert csak most vettem észre, hogy mennyi mindent elfelejtettem:/ Na mindegy is. Az tuti, hogy az újévi fogadalmam az lesz, hogy még a nyári szünet előtt befejezem ezt a storyt, hogy aztán legyen három hónapom rendbe tenni a következő generációnak. Konkrétan annyi ellentmondás van szegény OCm életében, hogy már nekem fáj😅

Apropó Mondocon...

Előreláthatóan mindkét nap kinn leszek, ha bárki úgy gondolja, hogy kíváncsi egy idióta tizenéves társaságára, nyugodtan odajöhet hozzám^^ Ha minden igaz akkor valami Halloweeni szettben és piros pulcsiban leszek.

További szép estét, és Csirkekawás jó éjszakát mindenkinek❤ (oké, tudom, hogy még csak hat óra van, de nem érdekel. Arról meg nem is beszélve, hogy lehet még most este hozom a rész másik felét, mivel kettészedtem, de tudjátok mit? Attól még Csirkekawás jóccakát)

Rin-chan

U.I.: Nem beszéltem túl sokat? Dehogynem😅 Plusz száz szó lett ez a kis monológom. Aki meg még nem ismerné a HQs csopiból vagy a rajzos "könyvemből", a kövi részben bemutatom Csirkekawát😂😂😂