Black and White (Haikyuu ff.)

14.

Kenjirou rontott. Az a feladás még a lányon is kifogott. Esélye sem volt, hogy akár csak beleérjen, így repült tovább, egyenesen ki az ajtón, ami elé elfelejtette visszahúzni a hálót, amikor bejött.

- Bocsi. Visszahozom! - fújta ki magát

Már épp ment volna ki utána, amikor az ajtóban megjelent Satori, kezében az említett sporteszközzel.

- Az repülő tárgyak veszélyesek a gyanútlan járókelőkre - vigyorgott - valószínűleg, ha csak valamelyik átlagos klubtag jött volna, akkor most gazdagodott volna egy szép orrtöréssel - dobta vissza a lánynak a labdát, majd levágva az ajtó mellé a táskáját átvette a cipőjét.

- Bocsánat - hajolt meg a barna hajú - túl sok erőt adtam bele a feladásba. Pedig azt hittem megint sikerül.

- Nem a te hibád - vonta meg a vállát - nem számítottam rá, hogy megint rontasz.

- Miről maradtam le? - hajolt be Shiro látóterébe Satori - amúgy Wakatoshi-kun nem járt itt? Amikor felkeltem, már nem volt a szobában.

- Nem. Már egy órája itt vagyunk. Egyébként Kenjirou elbizakodott, mivel az előbb sikerült feladnia Shiro-sannak egy isteni gyorsat - válaszolt egyszerre a két kérdésére Taichi.

- Egy isteni gyorsat? - nézett kérdőn a srác - ja, amivel múltkor Semisemi is meglepett minket? - fordult vissza a lány felé, aki erre csak bólintott - olyat én is meg akarok próbálni elütni - fordult kérlelőn a lány felé, aki csak sóhajtva intett, hogy hozzon egy labdát.

Satori feldobta, majd nekiiramodott, hogy ugorhasson. Már azt hitte, meg sem érkezik a labda a tenyerébe ütés közben, amikor egyszer csak ott termett. Nem is látta, hogy mikor került oda.  Elütötte. Érezhetően erősebb volt, mint az eddigi ütései. Szóval ez lenne az isteni gyors? 

Amikor Semisemit megkérte, hogy neki is adjon fel egy ugyanolyat, mint a lánynak, nem tudta elütni. Valószínűleg egyedül Shiro volt képes olyan pontosan a kézhez célozni a labdát, hogy annak elütésére bárki képes legyen.

Győztesen vigyorgott el. Már csak arra volt kíváncsi, Wakatoshi-kun mit szól egy ilyen feladáshoz. Shiro-chan eddig mindenkinek ideálisat adott fel, és sosem rajtuk próbált ki új dolgokat. Nem is volt rá szüksége. Anélkül is elképesztő volt. Sajnálta, hogy hivatalos meccsen nem játszhatnak együtt.

Már alig várta a nyári, nemzeti sportfesztivált. Ha minden igaz, tavaly nem volt megszabva, hogy nem lehet vegyes csapattal jelentkezni.

Időközben egyre többen érkeztek meg, így lassan összeállt egy gyakorlómeccshez elegendő játékos. A sensei azt mondta, hogy lehetőleg ne fárasszák ki magukat meccs előtt, de még rengeteg idejük volt, hogy utána kipihenhessék magukat. 

Rajtuk kívül még sok erős klubtag volt, ráadásul Ushijima nélkül a tűzerejük jelentősen csökkent, így a két csapat viszonylag kiegyenlített volt. 

Shiro fáradtan dőlt el a padlón. Nem gondolta volna, hogy így megizzasztja őt egy gyakorlómeccs. De azért örült. Nem csak, hogy röpizhetett, de még egy gyakorlómeccset is lenyomtak. Mosoly kúszott az arcára, ahogy arra gondolt, lehet, most is egyedül futna, ha nem találkozott volna azokkal az alsó közepesekkel, és terelték volna a gondolatait a labdajátékra.

Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki a haját birizgálja.

Dühösen, kikerekedett szemekkel fordította a fejét jobbra, ahol szembe találta magát a vörös hajú barátjával. Elgondolkozva nézte a hosszú fehér tincset, amit a kezében tartott, azonban amikor megérezte a lány tekintetét magán, hirtelen elengedte, és hagyta hogy visszaessen a többi közé.