~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•4•

Szóval arra keltem, hogy Marcus lába rajtam hever.
És rohadtul kell wc-znem, szóval jó lenne, ha le szállna rólam.
Ezért megfogtam a lábát, és letoltam magamról.
Gyorsan kiosontam a mosdóba, majd viszajöttem Marcushoz.
De nem tudtam visszafeküdni, így kihasználtam az alkalmat, hogy még alszik, és átöltöztem normális ruhába. Megfésülködtem, és összekötöttem a hajamat.

-Jó reggelt, Reachel...-ásított nagyot Marcus.

-Jó reggelt!-köszöntem vissza.

-Hány óra van?-törölte meg a szemét.

-Reggel 8.-néztem meg a telefonban.

-És te nem mész suliba?-ült fel.

-Szombat van.-nevettem.

-Jaa...-nevetett ő is.-Nem megyünk el ma valahova?-javasolta.

-Hova szeretnél?-kérdeztem.

-Van nem messze innen egy park. Oda kimehetnénk.

-És egy parkban mit fogunk kezdeni?-nevettem fel.

-Beszélgetünk.-vont vállat.

-Azt itt is tudunk.

-De ott jobb!-akaratoskodott.

-Oké nekem mindegy.-mondtam.

• • •

Éppen sétálunk Marcussal abba a parkba, amit említett.

-Itt vagyunk.-mutatta.

Ez a hely gyönyörű. Tele van virágokkal, szép szobrokkal.

-Nem ülünk le?-tartottam a padhoz.

-Szóval...mondj valamit, én nem tudok.-nevetett.

-Hát..én sem.-nevettem én is.-Ezért most érdemes volt kijönni.-kuncogtam.

És mivel egyikőnk sem tudott témát felhozni, a kínos csönd újra betuszkolódott közénk.

És vagy 5 percig némán ültünk egymás mellett.
De Marcus megint közeledni kezdett, mint tegnap.

-Marcus...?-értetlenkedtem

-Shh...-tette az ujját a számra, majd megcsókolt.

Sosem akartam, hogy véget érjen.
Egy MMer vagyok, kigondolta volna, hogy pont én leszek az akit megfog csókolni...

Majd eltávolodtuk egymástól.

-Ezt akartam tegnap is...-nevetett.

Én meg full vörösen ott ültem mellette, és nem tudtam, mi történik...

-Egy MMer iránt még nem éreztem ilyen vonzalmat..-mondta Marcus.

-Miért, éreztél egyáltalán?-nevettem.

-Hát..valljuk be, vannak dögös MMerek, mégis csak férfiból vagyok!-nevetett ő is.-De nem tetszett egyik sem...Csak te!-nézett mélyen a szemembe.

-Még nem ismersz...csak pár napja.

-Az azt jelenti, hogy nem szerethetlek?-kérdezte.

-Nem...-mosolyogtam.

De azért furcsálom a helyzetet...még alig ismerjük egymást(bocs, én mindent tudok róla), és mégis csakúgy...elcsattant az a bizonyos csók...

-Szóval...Reachel...leszel a ba...

És hát pont ilyenkor csörög a kibaszott telefon...