~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•18•

-Marcus?-merevedett meg egy MMer lány.

Marcus gyorsan eltávolodott tőlem, elpirultan.

-I-igen?-fordult meg.

-Azt mondtad az interview-ban, hogy nincs barátnőd!-akadt ki.

-Hát az már a múlt!-beszélt zavarodottan.

-És ki ez a ribanc?-jött közelebb a lány.

-Tessék?-váltott hangnemet Marcus.-Mit mondtál?-akadt ki.

-Azt, hogy tuti egy ribanc. Ne hidd már el, hogy szeret!-nevetett.

-Nem ribanc OKÉ?!-beszélt hangosabban.-Nem mellesleg semmi közöd a magánéletemhez, szóval...-idegeskedett.

-Nyugodj már le! Jézusom...-forgatta a szemét a lány, majd elment.

Marcus visszafordult hozzám.

-Nem vagy ribanc!-fogta meg az arcom.

-Tudom, Marcus. De szerintem kicsit túlzásba estél...

-Hát, ha azt mondja rád, hogy ribanc, mit csináljak? Itt helyben lekevertem volna neki...-hepciáskodott.

-Oké...

Bevallom, tök cuki, hogy így megakar védeni, de szerintem az a lány, már biztosan nem MMer, a történtek után.

-Szóval, hol is tartottunk?-közeledett újra.

-Marcus...mondtam, hogy ezt nem itt kéne...sétáljunk tovább, eleve azért hívtál, nem?-toltam el magamtól.

-Jó...-szontyolódott el.-De ugye, még szeretsz?-nézett rám boci szemekkel.

-Igen!-pusziltam arcon, majd tovább mentünk.

Csak mentünk, és mentünk. Beszélgettünk...persze tiszta nyálas dolgokról. Majd ideje volt haza mennem.

-Haza kísérsz?-fordultam Marcus felé.

-Még szép!-csókolt meg.-Most akkor megint úgy kell aludnom, hogy nem vagy mellettem?

-Hát, szerintem kibírod!-nevettem.

-Nem, nem fogom! Tök jó úgy elaludni, hogy a mellkasomon fekszel...és ölelgetlek, meg, hogy egyáltalán ott vagy mellettem. Tisztára jó érzés...-húzott magához sétálás közben.

-Én is szeretek úgy aludni. De most nem hiszem, hogy nálad aludhatok. Néha otthon is lennem kell.-mondtam.

Oda értünk a házhoz. Mint mindig, most is megálltunk, hogy elköszönjünk egymástól.

-Ne már...légysziiiii, aludj nálaaammm!-nyüglődött.

-Nem lehet. Amúgy sem engednék meg...

-Miért, amikor vagy 4 napra átjöttél  azt tudták?

-Nem...

-Akkor? Kérleeeek! A Marcuskád nem bír elaludni nélküleed!-ölelgetett.

-Hát...nincsen cuccom amit holnap felvennék.

-Akkor menj be érte!-vont vállat.

-Ha bemennék, aztán kijönnék, kérdőre vonnák, hogy megint hova megyek...-panaszkodtam.

-Akkor tojd le...múltkor sem csináltak belőle problémát.

-Jóh...egy perc és jövök, várj meg!

-Mi mást csinálnék?-nevetett.

Felmentem gyorsan ruháért, majd jöttem is le.

-Hova mész, Reachel?-kérdezte apa.

Én mit sem törődve elhagytam a házat. Nem nagyon volt kedvem neki válaszolni.

-Itt vagyok!-pattantam elé.(nem szó szerint)

-Mehetünk?-vigyorgott.

-Ahamm...-mosolyogtam rá én is.

-Olyan jóóó lesz!-szinte ugrált örömében.-Végre melletted aludhatok, és hozzád bújhatok...

-Eddig is hozzám tudtál bújni.

-De az ágyban más...-vetett perverz mosolyt.

-Ja, értem!-nevettem.

Mikor bementünk, Marcus egyből a szobájába húzott fel. Még azt sem hagyta, hogy köszönjek a többieknek.

-Na, mit akarsz csinálni?-huppant le az ágyra vigyorogva.

-Hát, mivel este van, pihenni?-nevettem.

-Nekem az is jó...-vont vállat.

Lefeküdtem mellé, majd mellkasára dőltem.

-Szeretsz?-néztem rá, miközben fejem mellkasán pihent.

-Igennn!-puszilta a homlokomat.

-Át kéne öltöznöm...de lusta vagyok...-mozgolódtam.

-Menj átöltözni, addig normálisan megcsinálom az ágyat...-nevetett.

Átöltöztem, persze Marcus rajtam legeltette szemeit.
Kész voltam, és bújtam is Marcushoz.

-Már hiányzott, hogy mellettem feküdj...-bújt hozzám jobban.

-Pedig csak egy éjszakát kellett úgy kibírnod..

-Az is sok...-dörgölte fejét az enyémhez.

A romantikus pihenésnek is annyi, mivel az a rohadt telefon, megint megcsörrent.
Az apa felirat volt rajta, szóval a drágalátos faterom hív...