~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•10•

Szóval a csók után csak ültünk az ágyon, egyszer-kétszer felköhögtem, de alapból megint kínos csönd uralkodott a szobában.

-Marcus, szerintem nem kéne ittaludnod, igaz, már csak köhögök, de azt is elkaphatod.-mondtam.

-Leszarom! Itt akarok veled maradni, felőlem az arcomra is hányhatsz, de én akkor is itt maradok.-ölelt meg.

-Öhm...oké?-nevettem.-Nem áll szándékomban kitaccsolni.

-Egyébként, hogy érzed magad? Ha már így a betegségről beszélünk.-nevetett.

-Jól vagyok, semmi bajom nincs a köhögésen kívül.-vontam vállat.

-Annak örülök! És, ha csak köhögsz, van erőd valamit csinálni, mert unatkozom.-sóhajtozott Mac.

-Mit szeretnél?-kérdeztem.

-Nem tudom...De szerintem jeleznem kéne a faternak, hogy mégegy éjszakát maradok.-kapta elő a telóját, és tárcsázott.-Ne már...és Reachel jöhet? Oké, köszi, szia!-beszélt.

-Nem aludhatsz itt, mi?-feltételeztem.

-Nem. Deeeee...azt mondták, te nyugodtan ottaludhatsz nálunk.-vigyorgott.

-Jah, majd jól megfertőzök mindenkit.

-Nem lesz gond, csak az én szobámban fogunk nagyrészt lógni, és csak velem leszel, szóval max engem fogsz megfertőzni, amit én leszarok, szóval mehetünk.-állt fel.

-Jó..-mentem bele.

♡♡♡

Már Marcuséknál vagyunk.
Itt sem tudunk sok mindent csinálni, ugyanúgy unatkozunk, mint eddig otthon.

-Szóval, Reachel..-adott egy puszit az arcomra.

-Igen?-csókoltam volna meg.

-Bocsi, hogy így megzavarlak titeket, de Reachel szeretnék egy kicsit négyszemközt veled beszélni.-vakarta meg a tarkóját.

-És te mi a tökömet akarsz vele beszélni?-állt fel Marcus.

-Marcus, nyugi, mindjárt jövök.-állítottam le.

Szóval átmentem Tinus szobájába, majd leültünk az ágyra mindketten.

-Mit szeretnél?-kérdeztem Martinustól.

-Szóval...ti együtt vagytok Marcussal?-vágott bele.

-Nem tudom, szerintem elégge egyértelmű, hogy igen..-nevettem.

-Oh...-szontyolódott el.-De ezt sosem tudtam megérteni..

-Mit?-értetlenkedtem.

-Mi olyan jó Marcusban, ami bennem nem? Én is ugyanúgy megtudnék neked adni mindent, ami egy párkapcsolatba kell...-támaszkodott a kezére.

-Mi? Te...összeakar..

-Igen, megakartam kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm, de mit is gondoltam, nyilván Marcus már rád startolt..-forgatta a szemét.

-Öhm..oké, de szerintem én most visszamegyek hozzá.-álltam fel full vörösen.

Szóval visszamentem az ágyon ülő fiúhoz.

-Ne is mondd, tudom...-bambult miközben beszélt.

-Mit?-vontam fel a szemöldököm.

-Tinuska elcsábított, és azért jöttél vissza, hogy szakítsunk.-esett gyorsan túl a mondandóján, mert, ha tovább mondta volna, elkezdett volna könnyezni.

-Mi? Dehogy is! Nem akarok veled szakítani, Marcus!-ültem le mellé.

-Akkor mi volt az, amiről úgy kellett beszélnetek, hogy én nem hallhattam?

-Hát...nem hiszem, hogy örülne, ha elmondanám. Semmi, felejtsük el. Szeretlek és kész.-dőltem a vállára.

-Mindjárt jövök...-állt fel és ment ki.

Remélem nem Martinushoz ment..

♡♡♡

Még mindig Marcust vártam, de hallottam, hogy ordít Martinussal..

-DE Ő AZ ENYÉM, FOGD MÁR FEL, TE ULTRA OKOS!

-CSAK EGY KÉRDÉST TETTEM FEL NEKI, BASSZALAK SZÁJBA!-hangzott el a veszekedés.