~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•15•

-Reachel, lennél a barátnőm?-kérdezte Martinus.

-Nem is tudom...most végeztünk Marcussal, kicsit furán nézne ki, ha egyből "átváltanék" rád...

-Az kit izgat? Az érzéseidre hallgass! Ha érzel valamit irántam, nincs akadálya, hogy együtt legyünk!-fogta meg a kezem.

-Jó...leszek a barátnőd!-mosolyogtam.

-Tényleg?-lepődött meg.

-Igen!

Majd Tinus szenvedélyesen megcsókolt. Amikor vele csókolózom, mindig az jut eszembe, hogy milyen jó is volt Marcussal...egészen addig, amíg nem szakított velem egy hülyeség miatt...

-Nem maradsz itt?-kérdezte Tinus.

-Hát ez már a harmadik estém lenne itt.-nevettem.

-Csak ez most jobb lesz...-vigyorgott.

-Miből gondolod?

-Mert nálam fogsz aludni, nem annál a parasztnál.-mondta.

-Légyszi ne hívd így...de oké, maradok.

-Akkor gyere!-hívott a szobájába.

-És, hogyan fogunk aludni?-kérdeztem.

-Csukott szemmel.-vigyorgott.

-Wow, Martinus, tök okos vagy...-ironizáltam.-Úgyértem, hol? Egymás mellett?

-Miért, hogyan máshogy? Mondjuk, kicsit keskeny az ágy, de majd megoldjuk.-vigyorgott tovább.

-Oké...

♡♡♡

Martinus a telefonját nyomkodja, én meg ülök az ágyon,és bambulok...

-Reachel?-szólt Tinus.

-Igen?-bambultam tovább.

-Elhívhatlak egy randira?-mosolygott.

-Miért is ne...Hova szeretnél menni?-kérdeztem.

-Nem tudom...sétáljunk.

-Nekem jó.

Lenentem a bejáratiajtóhoz,és kit látnak szemeim?
Persze, hogy Marcust...

-Mi elmegyünk, bro! Ne csinálj itthon hülyeséget..-mondta Martinus Mac-nek.

-Hova mentek?-kérdezte.

-Nem tök mindegy az neked? Szakítottal vele, akkor miért érdekel?-flegmázott Tinus,majd mentünk.

Vele is jól érzem magam, de ő olyan más...
Hiányzik Marcus!

-Üljünk le ide!-mutatott arra a padra, ahol Marcussal az első csókunkat éltük meg.

Egyből bekönnyeztem.

-Nem mehetnénk máshova?

-Mi? Miért könnyezel?-kérdezte.

-Nem könnyezek...de máshova menjünk!-indultam meg.

*sétálás után*

Éppen haza tartunk Martinussal, mert esteledett.

Bementünk, és Marcus,még mindig ott gubbasztott a telefonját bújva.

-Jé, még éltek?-szólt be Marcus.

Nem válaszoltunk semmit, csak felmentünk.

-Álmos vagyok...-mondtam.

-Akkor öltözz át, és aludj!-vont vállat.

-Amíg átöltözök, elfordulnál?-vettem a kezembe pizsamámat.

-De miért? Együtt vagyunk!

-Kérlek!

-Hhhh....jó!-sóhajtott, majd átöltöztem.

Bebújtam az ágyba, majd Tinus is odafeküdt mellém.

-Ez lehet, hogy furán fog hangzani, de amikor Marcussal alszom,mindig a mellkasán pihenek, és úgy könnyebben elalszom.Esetleg...

-Igen, rádőlhetsz a mellkasomra.-nevetett.

Próbáltam elaludni, de nem ment. Martinus mellkasán, nem olyan nyugtató pihenni, és nem érzem úgy, hogy őt jobban szeretném...

-Martinus...-ültem fel.

-Igen?

-Én...nem hiszem, hogy nekünk együtt kéne lennünk.

-Miért?-esett kétségbe.

-Nem szeretnélek megbánatni,mert kedvellek..de nem érzem magam olyan jól veled, mint ezelőtt Marcussal..-vallottam be.

-Oké...menj vissza hozzá, már megszoktam, senkinek nem vagyok elég jó...

-De ezt nem úgy értettem, te is tök jó pasi vagy, de én Marcust szeretem..

-Akkor ne hagyd, hogy elússzon ez a hajó...menj és beszéld meg vele!-beszélt megértően.

-Köszönöm..-öleltem át.

Lementem az éppen szomorkodó fiúhoz.

-Szia..Marcus..-ültem le mellé.

-Azért jöttél, hogy elmondd, mennyivel jobb Martinussal?-sóhajtott.

-Nem...azért jöttem, hogy elmondjam, Martinussal sokkal rosszabb,mint veled volt...én próbáltam elhinni,hogy ő lesz az igazi, de nem. Nagyon hiányzol..-kezdtem el könnyezni.

-Én meg, sajnálom...annyira bevadultam, és megkellett volna értenem, hogy számodra, még korai..Nagyon gyerekes vagyok, mindössze egy hülyeség miatt szakítottam veled...Mondd, adnál még egy esélyt?-nézett könnyezve a szemeimbe.

-Igen!-bólogattam.

Átöleltem, és sírvafakadtam.

-Ez eléggé fura..-nevetett.-Ma szakítottunk, majd rá pár órára, újra összejöttünk.

-Szeretlek..-motyogtam a vállába.

-Én jobban, baby...-puszilt meg.