~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•5•

És hát pont ilyenkor csörög a kibaszott telefon...

-Bocsi, ezt felveszem.-mondtam Marcusnak.

~Tessék?-szóltam a telefonba.
~Szia, kislányom! Úton vagyunk hazafele. Mi jót csinálsz?
~Kijöttem a parkba.
~Jólvan, akkor körülbelül fél óra múlva légy otthon.
~Oké...-letettem.

-Menned kell?-nézett agódottan Marcus.

-Nem, még van fél órám...A szüleim hazaérnek lassan.-néztem a fiúra.-Mit akartál kérdezni?-tértem újra a témára.

-Szóval..akkor újra belekezdek.-nevetett fel kínosan.-Reachel, lennél a barátnőm?-fogta meg a kezem reménykedve.

A torkomban dobogott a szívem...azt hittem, azt akarja, minnél előbb elmenjek. Erre megkérdezi, hogy együtt leszek-e vele...mi a fasz?

-I-igen? Asszem.-mondtam bizonytalanul.

-Ha nem szeretnél, nem erőltetem.-szontyolódott el.

-De szeretném! Igent mondok!-fogtam meg a kezét.

-Tényleg?-csillant fel a szeme.

Bólogattam egyet, majd hevesen megcsókoltam.

-Akkor mostmár akárminek becézhetlek, akármikor megcsókolhatlak,és ha úgy tartja kedvem, akárhol megfoghatlak.-kacsintott nevetve.

-Ezeket eddig se elleneztem.-nevettem én is.-De mostmár mennem kell, a szüleim biztosan otthon vannak már.-álltam fel.

-Várj!-nyúlt utánam.-Elkísérhetlek?

-Még szép!-mosolyogtam.

Összekulcsolta a kezünket, és úgy sétátltunk. A tipikus Marcus illatot éreztem mindvégig. Hosszú összekontyolt haja, lifegett sétálás közben...álom pasi.

-Itt vagyunk.-mutattam a házra.-Hát akkor, szia.-köszöntem.

-Semmi ölelést nem kapok?-tártotta szét a kezeit.

-Dehogynem!-öleltem át jó szorosan.

-Szeretlek.-puszilta meg a fejemet.

-Én is.-mondtam ölelés közben.

Majd Marcus szenvedélyesen megcsókolt, aztán hazament, és én is bementem a házba.

-Sziasztok!-köszöntem a szüleimnek.

-Ki volt ez?-kérdezte egyből apa.

-Kicsoda?-vontam fel szemöldököm.

-A fiú, akit olyan lelkesen ölelgettél, és még le is smároltad!-mérgelődöt.

-Ha hiszed, ha nem, Marcus volt. Marcus Gunnarsen volt az!

-Nyilván pont téged választ, mi?

-Jó akkor ne higyj a lányodnak, én legalább tudom, hogy mi az igazság...-forgattam meg a szemem majd felmentem a szobámba.

Lehuppantam puha ágyamra, majd telefonoztam Marcus and Martinus zenehallgatás közben.

♡♡♡

És hallom, hogy értesítés jött.

~Szia ❤ Hiányzol...-írta Marcus.

Eltudnék itt helyben olvadni, komolyan...

~Te is nekem 💞

~Nincs kedved holnap is elmenni valahova?

~De van! Sajnálom, de mennem kell 😔 Szeretlek ❤

~Én is szeretlek!💞

Annyira cuki...

Azért írtam, hogy mennem kell, mert álmos vagyok, és holnap korán szeretnék kelni, mert valószínűleg írni fog, hogy hol és mikor akar találkozni, és hát ne az legyen, hogy én meg elalszom, mért sokáig szoktam aludni.

*másnap*

Szóval felkeltem, mindennel elkészültem, és várom Marcus üzenetét.
De semmi...

~Szia Marcus ❤ Ébren vagy már?

Gondoltam írok én, hátha így visszajelez.
De még mindig semmi...

Akkor ráírok Martinusra, hátha megtudja mondani Mac-nek, hogy írjon vissza.

~Szia Tinus. Marcussal mi van? Nem ír vissza.

De ő sem ír...