~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•8•

-Az jó...szabad baby?-kezdte el kigombolgatni az ingemet.

-Marcus, tudod, hogy neked mindent szabad...de...-gomboltam vissza amit eddig kigombolt.

-De?-folytatta tovább a tevékenységet.

-Marcus, nem hiszem, hogy összefog jönni az amit most akarsz...

-Miért is?-hagyta abba.

-Megjött Marcus, ilyenkor nem olyan szerencsés...

-Ohh bassza meg...Komolyan?-szontyolódott el.

-Sajnálom Marcus, de tűrtősztetned kell magad...-pusziltam meg az arcát.

-Baby...de a nagyfiú csak rád vár...-kacsintott.

-Mac, nem tehetek róla, kérdezd meg a menzeszt, hogy miért pont most akar kifolyni belőlem...-röhögtem, és adtam egy puszit a szájára.

-És most haragszol?-kérdezte.

-Miért haragudnék?-nevettem.

-Mert elégge durván rádnyomultam..-vakarta meg a tarkóját.

-Imádom, ha rámnyomulsz...azzal nincs gond.-feküdtem a mellkasára.

♡♡♡

-Na kincsem, apáddal elmegyünk dolgozni.-jött be anya, és adott egy puszit a homlokomra.-Ha akarsz, maradj estére Marius.-ajánlotta fel.

-Anya, Marcus-nak hívják..-forgadtam a szemem.

-Jah, bocsi, akkor Marcus, érezd magad otthon, viszont mi most megyünk, sziasztok!-ment ki.

-Miénk az egész ház...-vigyorogtam Marcusra.

-Jólvan, baby...-csókolt meg szenvedélyesen.

-Nem vagy éhes?-birizgáltam a haját.

-Nem. De, ha akarsz, lekísérlek enni.

-Nem kell, nem vagyok éhes.

Annyira imádom a haját...Olyan jó érzés simogatni, és piszkálni a tincseit.

♡♡♡

Éppen Marcus mellkasán pihenek. Ő meg javában szuszog.
Beszélgettünk, aztán bealudt.
Olyan édes...

Viszont wc-re kell mennem, szóval leszálltam róla, és indultam.

-Baby...-motyogta.

-Igen?-néztem vissza az ajtóból.

-Hova mész?-ásított.

-Csak wc-re, mindjárt jövök.

Visszaértem. Marcus már megint alszik...olyan szívdöglesztő...

És, hát ugyebár esteledett, így átöltözöm pizsamába.
A szekrényem ajtaja nagyon nyikorgós, és nem akarom felébreszteni Mac-et.

...
De sikerült.

-Mi jót csinálsz baby?-törölgette a szemét.

-Átöltözöm.-erre Marcus rámmeresztette szemeit, és támaszkodva várta, hogy levegyem az inget.-Öhmm...Marcus..

-Csak csináld. Mintha itt se lennék.-figyelt tovább.

-Oké...-vetkőztem le.

Majd felvettem a pizsamámat, és Marcus a két kezén támaszkodik vigyorogva, és néz engem.

-Te nem akarsz átöltözni?-kérdeztem.

-Nincs itt pizsamám. Tudsz adni?

-Nem hiszem, hogy az jó lenne rád.-röhögtem.

-Akkor alsógatyában alszok.-vont vállat.

Kisidő után, elálmosodtam, és elfeküdtem.
Marcus mellém feküdt, és megpuszilta a számat.

-Jó éjt, baby.-simogadta meg az arcom.

-Jó éjt.-feküdtem a mellkasára.

Nem tudom, de a mellkasán imádok feküdni. Megnyugtat.

Szóval összebújva aludtunk el..

*másnap*

Arra keltem, hogy Marcus a hajamba túrta fejét, és a fülembe szuszog.
Feltápászkodtam, majd átöltöztem. Marcus még mindig alszik.
Leültem mellé, és néztem. Ledőltem mellé, és hozzábújtam. Olyan jó érezni, hogy valaki szeret...

-Jó reggelt, baby..-ölelt jó szorosan.

-Jó reggelt.-adtam puszit a szájára.

-Hogy aludtál?-simogatott.

-Jól...bár majdnem lelöktél az ágyról alvás közben, de melletted mindig jól alszom.-túrtam a fejemet a nyakához.

Marcus is felöltözött.

-Mikor menjek haza?-kérdezte Marcus.

-Nem tudom, amikor szeretnél.

-De nem tudom meddig marathatok. Te mikor akarod, hogy haza menjek?

-Soha...-néztem rá.

-Az nehéz lesz, de próbálkozom.-nevetett.

-Ne menj haza...nem alszol itt ma is?-vigyorogtam.

-Nem hiszem, hogy a szüleid örülnének neki.-mondta Marcus.

-Úgysem szoktak nagyon velem foglalkozni, a szobámba egyáltalán nem jönnek be, szóval nem hiszem, hogy zavarná őket.

-Itt alszok mégegyet, de holnap tényleg mennem kell.

-Oksa.-pusziltam meg.-De, ha nem akarsz, nem kell.

-Hogyne akarnám?-csókolt meg.

♡♡♡

-Hahó, szivem, megjöttünk!-kiabált fel anya.

-Már csak ti hiányoztatok...-motyogtam.-Marcus, el megyünk sétálni?

-Miért?-kérdezte.

-Hogy ne kelljen a szüleim papolását hallgatni, és veled akarok lenni...csak kettesben.-bújtam hozzá.

-Oké..-csókolt meg.

-Szivem kértek sütit...-nyitott be csókolózásunk közben.-N..nem akartalak titeket megzavarni.

-Igen anya, zavarsz szóval kimehetnél, nem gondolod?-flegmáztam.

-Miért vagy ilyen anyukáddal?-kérdezte Marcus.

-Sosem értenek meg...nem hisznek nekem, és alig foglalkoznak velem.-mondtam.

-Az nem jó..de én nagyon szeretlek, tudod?

-Ahamm...-bújtam oda hozzá.

Majd elmentünk sétálni. Marcus összekulcsolta a kezünket, és úgy mentünk.

-Haaa! MARCUS GUNNARSEEEN?!?-üvöltötte az egyik MMer.