~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•6•

Szóval, egyikük sem írt vissza.
Nyilván nem tragédia, nem írnak vissza azon nyomban, de, ha Mac találkozni akar, akkor dobhatna egy SMS-t vagy valami, hogy hol és mikor.
Remélem semmi nem történt...

~Szia ❤ Bocsi, nem tudtam visszaírni, nem voltunk itthon.

A szívrohamot hozta rám...

~Hol szeretnél találkozni,és hánykor?

~Menjünk el fagyizni délutám 3-kor, jó? Majd megyek érted ❤

~Jólvan ❤

Tehát semmi baj nem érte őt. És 3-ra készen kell lennem, mivel Marcus jön.
Jelenleg 13:30 van,így még lenne időm, de belemerülnék a telefonozásba, tehát most elkezdek készülődni.

Vagyis...
Laza smink, normális cucc és haj...Jó illatú parfüm, nem túl feltűnő, de azért csinos cipő...
Oké, nem lesz gond.

Aha...
Úgy nézek ki, mint egy házibuliba rendelt bohóc.

Akkor vágjunk bele újra...

♡♡♡

És végre, tűrhetően nézek ki...

*Csengetés*

-Szia, Marcus!-szaladtam oda hozzá, és ugortam az ölébe.

-Szia baby...-puszilt meg.-Mizu?-tett le.

-Semmi különös.-néztem a szemébe arra várva, hátha válaszol valamit.

De nem. Ő is nézett engem, és én is őt, némán. Ok...

-Szóval, megyünk?-törte meg a csendet Mac.

-Ahha!-fogtam meg a kezét.

Szóval sétálunk... Marcus dögös, egyben magas testét ölelem egyik kezemmel sétálás közben.
Egyszer-kétszer rámmpillant, elmosolyodik, és megy tovább.

Jézusom, ez a fiú olyan...nincsenek rá szavak, annyira tökéletes...

-Milyen fagyit kérsz?-kérdezte meg Mac, miközben nézegettük a "jobbnál jobb" ízeket.

Miután mindketten elkértük a fagyit, Marcus kifizette mindkettőnknek (😍), majd kiültünk egymással szembe.

-Mondj valamit, unatkozom.-könyökölt rá az asztalra.

-Hát...-gondolkoztam.-Hiányoztál.- nyaltam bele a fagyiba.

-Te is nekem.-vigyorgott, és harabdálta a fagylalttölcsérét.

Ezután egyikőnk sem szólalt meg, csak néztük egymást...
Annyira cuki, hogy az már fáj...
Félkézzel támaszkodik, nyalja a fagyiját, és mogyoróbarna szemeivel engem néz...

-Szeretlek...-olvadtam el a látványban.

-Én is...-állt fel, és hajolt hozzám az asztal széléről, és adott egy puszit a számra.

Majd ültünk tovább a kínos csend ölében...

♡♡♡

Már mindketten megettük a fagyinkat,és nem beszélgetünk...csak nézzük egymást. Elégge fura, mert ez már tart vagy 10 perce. 😅

Majd egy eléggé "plasztik cica" szerű lány elsétál előttünk, a picsáját rázva.
És, hát Marcus utána néz, és megbámulja...
Annyira rosszul esett, és mit gondoltam volna, nem járunk,csak egy napja...én meg kicsit sem vagyok olyan csinos, mint az a lány volt.

És furán éreztem magam...eléggé. Csak ültem, és nem Marcust néztem,mint eddig, hanem a földet.

-Valami baj vam baby?-kérdezte Mac.

-Semmi...-válaszoltam semlegesen.

-Ne hazudj, látom rajtad.-emelte fel a fejemet.

-Marcus, megbámultad...-néztem rá kicsit kiakadva.

-Mi? Kit?-értetlenkedett.

-Azt a csajt! Elment előttünk, te meg olyan feltűnően nézted meg, hogy az már nekem fájt...-néztem újra a földre.

-És, tán valami rosszat csináltam? Férfiból vagyok, nem?-dőlt hátra.

-Akkor is...-már a sírógörcs szélén álltam...

-Hát...figyelj, bocs, férfi ösztönök. Igaz, nem szép, ha közben van barátnőm, de na...-nézett rám.-Féltékeny vagy, mi?-lepte el az arcát a meglepődés, és egy kis mosoly.

-Nem vagyok féltékeny...-néztem oldalra.-De ez rosszul esett.

-Jó, akkor hisztizz be, attól jobb lesz...-forgatta a szemét.

És ez a mondat, tett mégegyet a lapátra, felálltam, és a közelebbi fához leültem, kicsit kiengedni sírásomat...

Pityogásom közben Marcus leült mellém, mire én gyorsan letöröltem a könnyeket, hogy ne legyen feltűnő, hogy sírtam.

-Sajnálom...tudom, hogy nem kellett volna...-nézett rám, de én csak bambultam és akaratom ellenére is, könnyeztem tovább.-Ne sírj Reachel, légyszi...nem szeretném, hogy egy lány miattam sírjon.

-Már mindegy...-mondtam.