~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•7•

Szóval itt ül mellettem, még mindig Marcus. Én meg könnyezek, és csak könnyezek.

-Reachel...sajnálom. Szeretlek!-ült egy kicsit közelebb hízelgés képpen.

Nem válaszoltam semmit, ültem és bambultam, miközben sírok.

-Most megyek inkább...semmi értelme, ha csak ülök, és sírok, szóval...szia!-töröltem le a könnycseppeket, majd elindultam.

-Reachel, várj légyszi! Haza kísérhetlek?-akart odasétálni.

-Egyedül akarok lenni..-mentem tovább.

*Marcus szemszöge*

-Bassza meg...-mondtam magamban.-Ezt jól elkúrtam...-dőltem háttal a fának.

Reachel az első lány az életemben, erre már a második nap elrontom...

Csak fogom a fejem, és bambulok a könnybelábadt szemeimmel...
Igen, a nagy Marcus Gunnarsen sír...

♡♡♡

Szeretném, ha ez csak egy rossz álom lenne, de nem az...balfasz létemre elértem, hogy egy gyönyörű lány miattam sírjon...
Geci...
Ezért elkezdtem haza battyogni.
És majd otthon ráírok, mert megszeretném vele beszélni.

*otthon*

~Szia Reachel...nagyon sajnálom, tudod, hogy szeretlek, ugye? 😫

~Szia Marcus...persze, én is szeretlek, de, ha én megbámulnék egy másik csávót, mi lenne a reakciód? Feltételezem az, hogy kiakadsz...mert tök jogos.

~Sajnálom Reachel! Nem fordul elő többé...ígérem! Rajtad sokkal több mindent lehet nézni, és imádlak..😫

~Oké, Marcus mennem kell...szia 😕

~Várj, Reachel, hova mész? Ne hagyj itt légyszives, szükségem van rád 😭

~Csak kiszellőztetem a fejemet az utcákon. Na szia...

Szóval, ha most elindulok ahhoz a környékhez, ahhol lakik, lehet összefutok vele, és megtudjuk beszélni.

♡♡♡

Járkálok a hosszú, és k*rva meleg utakon. Szerintem napszúrást fogok kapni, de nem érdekel, Reachel-ről van szó, érte érdemes.

És éppen Reachel utcájában járok.
Egy lány ül a padon, és az arcát takarva pityereg...
Akárhol feltudnám ismerni, hogy az Reachel.

-Reachel, kérlek! Beszéljük meg, nem bírom ki nélküled!-ültem le mellé.

*Reachel szemszöge*

-Igen?-néztem rá sírva.-Akkor mondd, mit szeretnél.-szipogtam.

-Hülye vagyok...kibaszott hülye...azért mert más lányt néztem meg...pedig tudom, téged akármikor megnézhetlek. Erre elértem, hogy sírj, amit nem akartam, mert nem szeretem, ha sírsz. Azt szeretem, ha boldog vagy, és azt imádom! Reachel, én tényleg sajnálom, nem lesz többet ilyen, esküszöm, de ne haragudj meg rám, mert te vagy az egyetlen lány az életemben, akiért akármit megtennék!-fogta meg a kezemet, és lábadtak könnybe szemei.

Jézusom, erre a fiúra nem lehet haragudni...olyan cuki, és, a tűző nap ellenére is idejött, miattam.

-Nagyon szeretlek, Marcus...és ez nagyon megható volt.-öleltem meg szorosan, és tört ki belőlem a sírás.

-Akkor nem haragszol?-puszilta meg a fejem.

-Nem...-öleltem még szorosabban.

-Szóval...esetleg átjöhetnél, mert ez a fél óra is borzasztóan telt nélküled.-puszilgatta a nyakam.

-Baj lenne, ha most te ugornál be hozzánk? Mert apám képtelen elhinni, hogy tényleg veled járok...-nevettem fel.

-Nekem az is jó. A lényeg, hogy tudjalak ölelgetni...-csókolt meg.

-Akkor gyere, mert megsülök.-álltam fel.

-Itt vagyunk! Gyere!-húztam be.-Apaa!-hívtam le.

-Mivan kislányom?-sétált le a lépcsőn.

-Ha nekem nem hiszel, a szemednek higyj. Ő itt Marcus Gunnarsen, és együtt vagyok vele.-mutattam be a mellettem lévő fiút.

-Öhm...szevasz fiam!-méregette Marcust.

-Jó napot uram!-fogott kezet apával.-Csodálatos lánya van!-bókolt.

-Szóval mi most fel megyünk!-mondtam gyorsan, és felhúztam Marcust az emeletre.

-Hmm...itt jó sok van belőlem!-nevetett, mert látta a sok posztert, és képeket magáról.

-Jah! Ez a kedvenc képem, mert itt olyan szenvedélyesen nézel, mindig ezt csókolgatom.-ültem le az ágyra.

-Hát, mostmár nem kell a képet csókolgatnod, mert csókolgathatsz engem is...akárhol!-vetett perverz mosolyt, mire én hevesen megcsókoltam.

-Én megelékszem azzal is, ha a szádat puszilgathatom...-mondtam, mire Mac az ölébe ültetett vele szemben.

-Baby, kérdezhetek valamit?-kérdezte Marcus.

-Kérdezz.

-Tudom, nem kéne megkérdeznem...de szűz vagy még?-pirult el.

-Ez milyen kérdés?-nevettem.-Egyébként igen, rajtad kívül még nem volt senkim.

-Az jó...szabad, baby?-kezdte el kigombolgatni az ingemet.