~JUST A DREAM~ [Marcus&Martinus] /BEFEJEZETT/

•9•

-Haaa! MARCUS GUNNARSEN?!?!-üvöltötte az egyik MMer.

Mire Marcus gyorsan szétválasztotta összekulcsolt kezünket.
Amit kissé nem értettem.

-Öhmm..Szia!-intett Mac a lánynak, majd vetett egy mosolyt a selfie-nek.

A lány elment ugrándozva, majd Marcus visszatért hozzám.

-Miért engedted el a kezemet? Ez olyan mintha...szégyelnél.-mondtam.

-Mi? N-nem! Én csak, nem akarom, hogy akármilyen rajongó meglásson veled, mert...vagy sunyiban lefotózna, kitenné instára valami tök hülye pletykával, és hát biztos vesztenénk egy csomó MMert, ha megtudnák, hogy van barátnőm...Nem szégyenlek, Reachel. Szeretlek.

-Én is..Na de menjünk.-húztam tovább.

-Nem ülünk le erre a padra? Itt történt az első csókunk. Mintha, csak tegnap lett volna.-sétált oda lassan a kezemet fogva.

-Igen...Az eléggé furán következett be, de végül nagyon élveztem.-nevettem fel kínosan.

Marcus ennek hallatán ismét közeledett, mint amikor az első csóknál. Fülem mögé tűrte hajtincseimet, majd a derekamnál fogva magához húzott. És végül az észbontó csók sem maradt le...

Mikor eltávolodtunk egymástól, Marcus elmosolyodott, és átölelt.

-Szeretlek, Reachel...-puszilt meg.

-Én jobban.-dőltem a vállára.

Beszéltünk még tipikus nyálas dolgokról, majd visszamentünk hozzánk.

-Mit akarsz csinálni?-huppantam le az ágyra.

-Nem tudom, nekem mindegy, csak veled legyek.-bújt oda hozzám.

-Te mióta vagy ilyen érzelmes és nyálas? Nem nagyon szoktál ilyeneket mondani, rád inkább az jellemző, ha bevagy indulva lesmárolsz akárhol vagyunk.-röhögtem.

-Hát...nem tudom. Rájöttem, hogy fontos vagy nekem, és...kihasználom az alkalmat, hogy még szeretsz.-túrta a fejét a nyakamhoz.

-Mi az, hogy, ha még szeretlek? Rajtad kívül nincs még egy ilyen pasi, én nem fogok mást szeretni.-néztem rá.

-Oké...-puszilgatta a nyakam.

A Gunnarsenek minden helyzetben csábítóak...imádom amikor így hozzám van bújva.

-Szóval mit csináljunk?-kérdeztem, miközben összekontyolt haját simogattam.

-Nézzünk filmet.-motyogta, mert az arca a nyakamhoz volt tapadva. (🤣)

-Csak ne horrort...-álltam fel a laptopomért.

-Akkor romantikusat.-vigyorgott.

-Az egy fokkal jobb.-keresgéltem a neten.

Film nézés közben, Marcushoz voltam bújva, miközben ő az egyik karjával ölel. Egy takaróba voltunk búrkolózva, olyan jó volt...

Mozgolódtam, keresgéltem a kényelmes "pozíciót" Marcus mellett. Fejemet a keze alá túrtam, egyik lábamat az ölébe helyeztem. Átöleltem, majd néztem tovább a filmet.

*Marcus szemszöge*

Nézzük a filmet, mikor arra lettem figyelmes, hogy Reachel elkezd helyezkedni. Jobban magához húzott, és félig az ölemben van. Ölel, és puszilgatja a karomat. Olyan édes, legszívesebben soha nem engedném el.

♡♡♡

Reachel, mint minden filmnézés közben, a vállamon aludt el.
Megállítottam a filmet, Reachel-t pedig elfektettem az ágyban. Rátakartam a takarót, majd hagytam aludni.

Én addig mellette ültem, és telóztam.

-Marcus...-motyogta miközben mozgolódott.

-Itt vagyok, baby. Mit szeretnél?-simogattam az arcát.

-Rosszul vagyok...-fogta a hasát.

-Mi? Fáj valamid? Hányingered van?-kérdeztem aggódottan.

-Fáj a hasam, és egy kicsit van hányingerem.-ült fel lassan.

-Lázad nincs?-fogtam meg a homlokát.

-Nem tudom...de ne kapd el, ha nem akarsz beteg lenni, a saját érdekedben, nyugodtan menj haza.-mondta.

-Nem megyek haza, rajtunk kívül senki nincs itthon, ha sokkal rosszabbul leszel, ki fog neked segíteni? Pihenj, itt vagyok melletted.-pusziltam meg a homlokát, amit lehet nem kéne, de nem érdekel, ha elkapom.

*Reachel szemszöge*

Arra keltem, hogy szörnyen fájt a hasam, hányingerem volt.
Szerencsémre Marcus itt van mellettem, és segít. Nem tudom, nélküle most hol lennék.

-Nem vagy éhes? Vagy szomjas? Szívesen hozok neked valamit.-viselkedett gondoskodóan Marcus.

-Csak egy kicsit szomjas vagyok, de ne fáradj, majd lesétálok én, annyira nem rossz a helyzet.-álltam fel.

-Hozok én, a végén még betaccsolsz a lépcső közepére. Víz jó lesz?

-Igen, köszi.-dőltem hátra.

Marcus felhozta a pohár vizet, majd leült mellém miután megittam.

-Hogy érzed magad? Jobban vagy?-aggódoskodott.

-Marcus, nem vészes, csak a hasam fáj, hányingerem meg már alig van. Nem a világ vége közeledett, max a menzesznek most van kedve megszivatni.-nevettem.

-Jó, de lehet, hogy rosszab lesz.-feltételezte Mac.

-Marcus! Nyugi, nem történt semmi.-nyugtattam.

-És most megcsókolhatlak? Már vagy két órája nem ért hozzám a szád.-mondta.

-Azt akarod, hogy fájjon a hasad?-nevettem.

-Nem érdekel...-hajolt oda, és csókolt meg.