A Tattooed Little Fox

This sucks

Többen voltak a Central Parkban, mint számítottam rá.
Persze ez mindig, mindenhol így volt.
Hátamon a gitártokkal sétáltam az emberek között. Kerestem a helyet, ahol pár hónapja játszottam, még minden előtt, csak egy egyszerű hajléktalanként. Mennyivel máshogy álltak akkor a dolgok.
Negyed óra séta után megláttam az ismerős lámpaoszlopot. Lágy éneket hozott felőle a szél. Ahogy közelebb értem, előtűnt a tömegből egy rongyos ruhájú nő, ahogy az oszlopnak támaszkodva énekel, előtte papírpohár. Csak néhány érme csillogott az alján.
Odaléptem hozzá.
- Helló! Öhm, csatlakozhatok? - A nő riadtan szakította félbe a dalt, és aggodalommal a szemében mért végig. Megmutattam neki a gitárt a hátamon. - Amúgy is szerettem volna zenélni itt kint, és sokkal szebb hangja van, mit nekem, és gondoltam... - A pohárral pillantottam. - Abba is több jönne.
A nő bizalmatlanul bámult. - Nem akarok osztozni.
-Nem is kell! Pár hónapja még én is itt voltam - néztem körbe. - Szerencsére már nem kell. Magáé lehet az összes pénz. Csak játszani szerettem volna. - A nő rövid mérlegelés után előre lendítette a karját.
- Rose.
Megráztam a kezét. - Cas.
Talán egy órát zenéltünk együtt. Nagyjából ugyanazokat a dalokat ismertük, és Rose hangja tényleg nagyon szép volt. Jóval több aprót is kaptunk, így, ketten. Az egyik rövid szünetünkben a nőhöz fordultam.
-Mi történt? Mitől kerültél az utcára?
Rose felsóhajtott. - Rosszul sikerült válás. Volt egy kis drogproblémám, és... A férjem nem volt túl türelmes. Mindent vitt. Gyerekek, ház... Előtte az adósságainkat az én dolgaimból fizette ki.
-Ó.
-Na igen.
Egy jól bebugyolált férfi jött oda hozzánk, és egy kevés aprót szórt a papírpohárba. Rámosolyogtunk, de hamar abbahagytuk, mikor nem állt odébb.
-Kérni szeretne valamit? - húzta fel a szemöldökét Rose.
- Igen. - A fickó előrántotta addig zsebre dugott kezét, amiben most pisztoly csillant. - Téged, és minden információt, amit a Tél Katonájáról tudsz.
És lelőtte Rose-t.
Riadtan kiáltottak fel, és a nő mellé rogytam volna ellenőrizni az életjeleit, de a férfi a kabátomnál fogva elrántott onnan. Hátra akarta csavarni a karomat, de én az arcába könyököltem, aztán gyomorszájon rúgtam, hogy eltávolodhassak tőle.
A férfi habozás nélkül nekem rontott, és a földre tepert. Arcon a térkőnek vágódott, és feljajjdultam, de rögtön felébresztettem a rókát, és tetőtől talpig megtöltött az ereje. Mikor a pasi felrántott, magammal húztam a térköveket, és a fickóra zúdítottam. Reméltem, ő nem tud kirobbanni a burkából.
Zihálva egyenesedtem fel, és három civil ruhás embert láttam felém szaladni. A probléma csak az ádáz arckifejezésük, és a pisztolyuk volt.
Az első lövés nem talált el. Besprinteltem egy vastag juhartörzs mögé. Oké. Vegyük át, mit kéne tennem. Első: nem meghalni.
Jó, ez alap.
Második: másokat sem hagyni meghalni.
Na, ez trükkösebb lesz.
Újabb lövések dördültek. Villámgyorsan lerúgtam a csizmámat, és már a zoknimat húztam, mikor egy fegyveres nő bukkant fel a bal oldalamon. Mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, félreütöttem a kezét, a golyó pedig a fába fúródott. Amilyen erősen csak tudtam, lábon rúgtam. Gyomorforgató reccsenéssel hajlott rossz irányba a térde.
Hogy elfojtsam az üvöltését, gyors egymásutánban kétszer behúztam neki. Szitkozódva rázogattam az öklöm a csendben, de aztán lekaptam a lábamról a zoknim.
Ahogy a róka ereje bezúdult a talajba, feltérképezte a környékemet. Az egyik férfi úgy öt méterre volt, a fa takarásában, a másik épp a látóterembe került. Az ájult nő fegyverét kezembe kapva lőttem. És ugyan a homloka közepén találtam el, ő mégis gyorsabb volt.
A golyó a kulcscsontom alatt talált el. Ereje hátralökött, és kiáltva estem a földre. Könnyek szöktek a szemembe, de a zihálásomon keresztül meghallottam az utolsó férfi hangját.
-Te idióta! A H.Y.D.R.A. élve akarja! - Nyilván nem tudatosult benne, a társa meghalt. Léptek hangzottak fel, de nehéz volt bármire is koncentrálnom, a fájdalom a mellkasomban lüktetett. Kezemet a sebre szorítottam. Nem mintha sokat segített volna a vérzésen.
Egy férfi jelet meg fölöttem, habár kissé elmosódottan. A pisztolyt lanyhán rám fogta, nyilván nem gondolt fenyegetésnek. Leguggolt mellém.
- Mondd csak, mióta állsz kapcsolatban a Tél Katonájával?
Összeszorított fogaim között szűrtem. - Nem tudom mi a szarról beszélsz. De nyugodtan elhúzhatod a segged.
- El fogom, kislány. De te is velem jössz. - Fölém hajolt, és megmarkolta a kabátomat a vállamnál, hogy fölrántson a latyakból. Még mielőtt a fájdalom belém nyilalhatott volna, teljes erővel visszakézből pofon csaptam.
Azt még éreztem, ahogy a róka ereje belevágódik az arcába, de aztán minden elsötétült.