A Tattooed Little Fox

I blush even if I just think about this afternoon

[ezt most 14+ résznek nyilvánítom, habár nem vagyok tisztában a korhatárok konkrét kritériumaival. szóval lehet csak vaklárma, de biztos ami biztos]

Hideg verejtékben fürödve ébredtem. Zihálva húztam vissza magamba az erőmet, próbálva minél hamarabb a testemen belülre kerülni, nem kint lebegni a levegőben, vagy együtt lüktetni a Toronnyal. Csak mikor a róka újból békésen szundikált a tarkómon, oldódott ki valamelyest a csomó a gyomromban; tagjaim remegése azonban nem csillapodott. Nagyon nagy szükségem volt egy forró zuhanyra.
Csupán akkor zártam el a vizet, mikor már nem láttam a lábam a kabinban terjengő gőztől. A sarokba telepedtem, fejem a csempének döntve. Muszáj volt valahogy kontrollálnom az erőmet. A tegnapelőtti homokozós eset óta nem gondolkodtam ezen, de igazán itt volt az ideje.
Nem féltem. Vagyis, de, igen, de az ismeretlentől. Attól, ahogy az elmém szélesebbre tárult, mint eddig valaha. Ahogy sokkal jobb fogást találtam a világon, ahogy a határaim elérhetetlenül messze ugrottak. Ahogy nem volt mi visszatartson. Viszont az erőm a részem volt. Nem rohangálhattam körbe karikába, miközben nem tudtam rendesen használni, miközben féltem túl nagyot meríteni belőle. Olyan lett volna, mint gépfegyverrel hadonászni hozzáértés nélkül.
Sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, milyen napot is írunk. Szombat.
Találkozom Buckyval.
A párában ülve bevillantak a beszélgetésünk részletei, de egy fintorral elhessegettem őket. A legkevésbé sem volt értelme ezen rágódni. Amennyire meggondolatlan voltam, még azt is megérdemlem, hogy ne jöjjön el. Őszintén szólva nem hibáztatnám.
Elbagatellizálom? Lehet, nem tudom. De nem rendelkeztem konkrét képpel arról, mennyire gyűlöli a történteket, vagy akár magát.
Kikászálódtam a kabinból, de mielőtt felöltöztek volna, egy kézitükör segítségével szemügyre vettem a rókát a tarkómon. Semmi különös nem látszódott rajta. Kísérlet képpen körbevezettem a hátamon, de a nyomai sem változtak. Minden a régi volt.
Mint az ázott kutya, ráztam meg a hajam, szanaszét szórva a cseppeket. Ki kellet rángatnom magam a melankóliából. Elvégre, pár óra múlva randim lesz.

Bucky

Nem hívott a tetőn való csókolózás után. Éjjel egyig virrasztottam a telefon mellett, hátha csak hosszúra nyúlt az estéje, de semmi. Egy árva rezdülés se.
Másnap az újságban láttam a hírt. A Bosszúállók Floridában intéztek el egy mutánst, s lám, új taggal bővültek. Az eddig sosem látott lányt máris páran a Tetovált Mágus névvel illették, az erejét képező róka tetoválás miatt. Szemtanúk állították, hogy két kézzel az aszfaltba markolva tartotta kordában a mutánst. A leírás egyértelműen Casre utalt.
A cikk többi részétől azonban megállt bennem az ütő. Túlfeszített húr. A helyszínen elájult. Rossz állapot. Nem tudnak róla, az eszméletéhez tért-e már. A tegnap esti csend hirtelen sokkalta ijesztőbb lett.
Egész nap remegett a kezem. A bontóban vagy öt autónak téptem le az ajtaját; kiszáradt torokkal siettem haza, hogy ellenőrizzem az üzenetrögzítőt. Még mindig semmi. Azon az éjszakán az idegesség messze űzött tőlem bármiféle álmot. Utoljárava háború alatt ugrott így össze a gyomrom. Ez viszont valahogy még annál is rosszabb volt.
Mikor csütörtök délelőtt meghallottam a hangját a rögzítőről, hatalmasat dobbant a szívem. Mintha a Mount Everest került volna le róla, olyan könnyű lett. Abban nem is reménykedtem, hogy Casnek kutya baja lenne, de mégis, makkegészségesnek hangzott. És ez hihetetlenül boldoggá tett.
A Tél Katonájás dolog... készületlenül ért. És mélyre ment. És abban a pillanatban rettentően felmérgesített, hiszen egy fél órája azt se tudtam, Cas él-e vagy hal, erre most ezzel jön! Frusztrált voltam, borzasztó frusztrált, és Cas rosszul válogatta meg a szavait. De nem hibáztathattam érte. Főleg miután annyira sietve és vehemensen kért bocsánatot újra meg újra meg újra.
Mégse tudtam könnyeden válaszolni.